Szeptemberben, 69 éves korában hunyt el Hegyi Árpád Jutocsa rendező, a Miskolci Nemzeti Színház egykori igazgatója és a Magyar Állami Operaház korábbi főigazgatója. Kedden pályatársa, Verebes István a Facebook-oldalán osztotta meg írását, amelyben rá emlékezik.

Verebes elárulta: a gyászhír megjelenése előtt egy héttel beszélték meg, hogy Hegyi Árpád Jutocsa meglátogatja őt Zalában.

Ő azon a héten is ráért volna, nekem azonban dolgom volt Pesten, azután meg neki jött közbe egy vis major, hirtelen meg kellett halnia.

Verebes az 1970-es években, főiskolásként hallott róla először. Azt gondolta, „na, megint jön utánunk a következő rendezőgenerációnak egy következő és kivetkező divatos furcsáskodója”. De előítélete megbukott, amikor látta, hogyan állította színpadra Miskolcon Szép Ernő Lila ákácát.

Hegyi Árpád Jutocsa később meghívta Verebest, hogy rendezze meg első igazgatói évadjának nyitó előadását.

A kócos, szandálos, kopott farmeres fiatalember megfésülködött, sevrócipőt húzott, a farmerjét lecserélte vászonöltönyre. Elegáns szinigazgatóként nagyon jelen volt, nagyon kezében tartotta a légkört, vendégként is jó volt létezni a társulatában

– méltatta a rendezőt Verebes, de azt is szóvá tette, hogy Hegyi Árpád Jutocsa „viselkedése, értékítélete kicsit hozzáigazodott a status quo-hoz”, „fölöslegesen fölényes és igazgatós lett”, pedig nem lett volna erre szüksége.

Ezután az Operaház főigazgatójának kértk fel, amihez Verebes szerint volt kompetenciája, „de azt hiszem, a helyzethez kellő óvatossága, az biztos nem volt hozzá”, az intézmény „politikai és személyzeti intrikáinak miazmáiba nemhogy ő, de a sokat próbált, gyakorlott diabolikusok, az elvetemült fondorlatosak is belebuktak”. Majd elment Amerikába tanítani, de mire hazajött, „a hazai színházakból őt is kikoptatták”, „újra kócos volt, újra farmerben, szandálban járt és a vászonöltöny is lekopott róla”.

„Keserűsége fölé egy igen stílusos fellengzősséget vont” – írta róla Verebes, aki szerint azonban „a befelé ható keserűségbe is bele lehet halni”, „sikerekbe épp úgy, mnt kudarcokba, ragaszkodásainkba épp úgy, mint állhatatlanságainkba, lazaságba éppúgy, mint az eleganciába”.

Abba is, hogy újabb és újabb mellőzők lépnek elő tudva, kiket kell mellőzniük.

Verebesnek meggyőződése: „ha valakinek a szervezetében meg-bújik valamiféle bajnak az esélye, és kirekesztettsége megalázza tehetségét, méltóságát, e kettő együtt végzetessé válhat. Az utóbbi években ezért halt meg Jutocsa előtt nem egy barátom: Balikó Tamás, Konter Laci, Szurdi Miki, Nagy Sándor Tamás, Bajor Imi, és még jónéhány méltatlanul elhanyagolt színész és rendező is vár a sorára”.