Mint arról beszámoltunk, 65 éves korában elhunyt Helmut Duckadam, a Steaua Bucuresti legendás kapusa. Duckadam súlyos egészségügyi problémákkal küzdött évek óta: ötször műtötték a karját, protézis volt a térdében, és 1986 óta 18-20 tablettát szedett naponta.

A legendás kapus két bajnoki címet nyert a Steaua Bucurestivel, de a legemlékezetesebb teljesítményét a Bajnokcsapatok Európa-kupájában nyújtotta. Az 1986-os döntőt a Barcelonával játszották, ahol Duckadam nem kapott gólt a rendes játékidőben, a hosszabbításban sem, majd kivédett négy tizenegyest. Ezzel a Steaua nyerte a BEK-et abban az évben.

Duckadamról Dragomán György is megemlékezett mai posztjában:

Sokat köszönhetek neki, A fehér király ‘Világvége’ fejezetének kulcsmondatát

– írja az egyik legnépszerűbb kortárs magyar író, aki éppen az első regényét korrektúrázta, amikor egy délelőtt a Magyar Televízió román nemzetiségi adására kapcsolt, amelyben a legendás román kapus arról mesélt, hogyan készültek a Bajnokcsapatok Európa-kupájának döntőjére.

„Csapata, a Steaua Bukarest a román hadsereg csapata volt; a meccsre pedig különösen nehéz volt készülni, mert a csernobili katasztrófa után voltak, és azt tanácsolták a kapusoknak, hogy ne vetődjenek, és kerüljék a kapcsolatot a labdával, mert összeszedi a radioaktivitást a fűből. Ezt Duckadam halálkomolyan, rezzenéstelen arccal mondta. Azt gondoltam magamban, hogy ez nem igaz, hogy ilyen nincs. Ezt kapus nem mondhatja ilyen komolyan húsz évvel később. Persze tudom, miért mondta ilyen komolyan, elég sokat vetődött azon a meccsen. Ez a mondat nem hagyott nyugodni” – emlékszik vissza az író.

Rájöttem, hogy ebből valamit írni fogok. Hogy ez benne lesz a monológban. Aztán rájöttem, hogy ezt a mondatot nem mondhatja egy felnőtt komolyan, csak egy gyerek beszélhet így. Mindig reméltem, hogy egyszer majd találkozhatunk, úgy hallottam, A fehér király eljutott hozzá, azt már nem tudom, hogy olvasta-e. Jó utat, sok szép védést kívánok neki

– írja a posztjában Dragomán.