Túlélők múzeuma néven hivatalos holokauszt-emlékhely lett a szudétanémet üzletember, Oskar Schindler egykori lőszergyára a kelet-csehországi Brnenecben, korábbi német nevén Brünnlitzben.

Az új múzeum először május 8-án volt megtekinthető, de miután a volt lőszergyár teljes átalakítása múzeummá még folyamatban van, az idén a nagyközönség számára csak kivételesen lesz megnyitva – mondta el Milan Sudoma, a projekt menedzsere a CTK cseh hírügynökségnek. Az egykori lőszergyár csarnokain kívül a látogatók a múzeumban különféle állandó és időszaki kiállításokat is megnézhetnek majd.

Két kiállítás már elkészült: a Starting at Zero című tárlat a német Bauhaus művészeti iskola alkotóinak a második világháború idején készült munkáit mutatja be. A látogatók eredeti textíliákat, grafikai lapokat és kerámiákat láthatnak, amelyek többsége korábban a brünni Tugendhat villában volt kiállítva. A másik már kész kiállítás fotókon, különféle dokumentumokon és használati tárgyakon keresztül – például kofferek, motorbicikli, kerékpár, evőeszközök, edények – a koncentrációs táborok életét és néhány holokauszttúlélő sorsát mutatja be.

A brneneci üzem eredetileg papírgyár volt, amelyből Jichák Löw-Beer akkori tulajdonos fokozatosan textilüzemet hozott létre. A náci rendszer hatalomra kerülésével azonban a tulajdonos elveszítette gyárát. A gyár több épületét már korábban műemléknek nyilvánították.

Oskar Schindler tehetős szudétanémet gyáros család gyermekeként a közeli Svitavy városában született. A családja a harmincas években, a gazdasági világválság idején elveszítette vagyonát, így fiatalon a politika felé fordult. Belépett a náci pártba, és befolyásos politikusok és katonák barátja lett. Lengyelország német megszállása után Krakkóba ment, ahol üzletelni kezdett. Zománcozóüzemének munkásai a közelben működő plaszówi gettóból kerültek ki, mert ez volt a legolcsóbb munkaerő. A táborparancsnok kegyetlenségeit azonban Schindler nem bírta tétlenül nézni, egyre több zsidót “kért ki” és minősített nélkülözhetetlen munkaerőnek, alkalmazottai egy idő után már az üzemben laktak. Kétszer annyit kaptak enni, mint a táborokba deportáltak, sőt Schindler felesége még egy saját kis kórházat is berendezett.

A rendkívül veszélyes kettős játék során többször is őrizetbe vették, kapcsolatai révén azonban mindig hamar kiszabadult. 1943-ban üzemét lőszergyárrá alakították, ám két év alatt egyetlen használható lőszer sem készült itt. A szovjet Vörös Hadsereg közeledtével üzemét áthelyezték, de a megfelelő tisztek meggyőzésével, megvesztegetésével sikerült elérnie, hogy embereit cseh területekre küldjék, neki azonban menekülnie kellett. A világháború alatt feleségével összesen mintegy 1200 lengyel zsidó életét mentették meg.

Oskar Schindler a háború után előbb Regensburgban élt, majd 1949-ben Argentínába költözött, de 1957-ben visszatért Frankfurtba. A hatvanas évektől felváltva élt Izraelben és Németországban, 1962-ben fát ültethetett a jeruzsálemi Igazak Kertjében, majd a Világ igaza kitüntetést is átvehette. Németországban halt meg, de kérésének megfelelően Izraelben temették el.

Története sokáig homályban maradt. Hogy végül mégsem merült feledésbe, az az egyik “Schindler-zsidónak” köszönhető. A Beverly Hillsben elegáns üzletet nyitó Leopold Page ugyanis minden vásárlónak elmesélte megmentője történetét, mígnem 1980-ban Thomas Keneally ausztrál író megírta a történetet. Két évvel később megjelent a Schindler bárkája, amelyből 1993-ban Steven Spielberg Oscar-díjas alkotást rendezett Schindler listája címmel.

A cseh hatóságok 2016-ban jelentették be, hogy holokauszt-emlékhellyé alakítják át Schindler egykori lőszergyárát. A brünnlitzi üzem 1945. május 8-ig működött, amikor Schindlernek el kellett menekülnie. Búcsúajándékként egy gyűrűt kapott zsidó alkalmazottaitól, amelybe a következő mondatot vésték bele:

Wer nur ein einziges Leben rettet, rettet die ganze Welt. Vagyis: Aki egy életet is megment, az egész világot menti meg.

Ez a mondat lett az izraeli Jad Vasem intézmény mottója.