Harmadszor járt Magyarországon az ír Fontaines DC, a két szigetes buli után a zenekar ezúttal önálló koncerten vezette elő energikus-melankolikus rock and roll varázslatát.
Alig több mint tíz éve alakultak Dublinban, azóta Írország egyik legfontosabb zenekarának számítanak, kiadtak négy albumot, megnyertek egy sor díjat, őket halljuk a Gengsztervilág sorozat főcímzenéjében, óriási rajongótáboruk van szerte a világon. Magyarországon viszont, úgy tűnik, nem elég nagy ahhoz a rajongótáboruk, hogy egy arénát vagy a Budapest Parkot megtöltse.
Így aztán a Barba Negrában volt az európai turné magyar állomása. A hely rendesen tele volt, sok ír tisztelte meg a nemzeti popminimumuk budapesti szeánszát, de egyébként is, szinte Sziget-töménységben voltak külföldiek a koncerten. A tömeg viszont mintha meglepte volna a szervezőket, a büfék és vécék előtt reménytelenül hosszú sorok kígyóztak (ennél már csak a közlekedés volt dühítőbb).
Viszont, szerencsére elég jól szólt a zenekar ahhoz, hogy újra megállapítsuk, amit korábban írtunk a Sziget-bulik után: „A Fontaines D.C. élőben még sokkal olyanabb, mint lemezeken: érzékien durva, durván érzéki. Punkosan lendületes, posztpunkosan sötét, hangos, zajos, költői és profán. Sodor, behúz, magával ragad.”
A zenekar pontban 20.30-kor kezdett, lenyomott egy bő órát, majd a szünet után még vagy húsz percet. Hatalmas felfújt – a Romance lemezborítóról ismert – fura szív volt a látványelem, továbbá az elmaradhatatlan gót betűs zenekarnév, és a reflektorok színes fénye. Nem vitték túlzásba a konferálást sem, egyszer volt egy „Free Palestine!” (ezúttal egyébként – talán, mert a Barba Negrában nem lehet kivetíteni vagy más okból – elmaradt a mostanában a koncertjeik állandó elemének tekinthető vizuális kiállás Palesztina mellett), a második „beszéd” pedig a „köszönöm” volt az első egyórás etap végén.
De mindez nem is hiányzott. Annyira magával ragadtak a dalok és az az előadásmód, ahogy ezek az arcok újra és újra felidézik, mi is volt egykor a rock and roll lényege.
„Tudják mikor kell finoman beborítani a lelket, mikor kell kurvára odalépni, hogyan kell elrepíteni a zenét, és miként kell rúgni és harapni. Indie-popból, garázsrockból, és dark wave-ből gyúrták össze a világukat. Néha mintha egy kicsit punkosabb Cure-t látnánk a színpadon” – hogy újra magunkat idézzük.
Önmagában is lehengerlő Grian Chatten figurája. Lazán lógó hosszú felsőjében (a korábban megszokott nirvánás kinyúlt pulcsit most ez váltotta) vitustáncol a mikrofonállványa körül, időnként fellép a kontroll-ládára, hogy onnan vezényelje a közönséget. Egyik kezét a háta mögé rejtve, arcát az égnek emelve sétálgat fel-alá a színpadon. Nem lehet róla levenni a szemünket. Flegma, laza, érzéki, punk. Utálja, ha hasonlítgatják, beskatulyázzák akár őt magát, akár a zenekarát, de az biztos, hogy ott a helye a rocktörténet legikonikusabb arcait felvonultató tablón. A többiek – Carlos O’Connell, Conor Curley gitárosok, Conor Deegan basszusgitáros, Tom Coll dobos – „csak” teszik a dolgukat, de azt nagyon, a visszahúzódásukban is vagánysággal és vérprofin.
A tavaly nyáron megjelent Romance albumuk turnéjáról van szó, aminek visszatérő témája „egy olyan világ (In the Modern World), ahol … a szerelem rejtélyes, törékeny illúzió, olykor az élet hányinger (Starburster), máskor fájdalmas, keserű tapasztalatokkal jár (Motorcycle Boy)”. Ezek a dalok adták a koncert gerincét, és élőben tényleg még ütősebben szóltak, mint a lemezen. De nem maradhattak ki – sőt a koncert legerősebb pillanatai voltak – az olyan korábbi nagy slágerek, mint például a Big, az I Love You, vagy a Boys in the Better Land.
Könnyen lehet, hogy az év legjobb koncertjét láthattuk. Jó lenne ehhez azért elfeledni a Barba Negra felkészületlenségét (igénytelenségét?) és az emberkísérletet hazafelé a HÉV-en.
De majd legközelebb, fiúk, egy jobb világban.
Nyitókép: Veres Viktor
Amióta a légitársaságok súlyos tízezreket számolnak fel a poggyászért, az nyer, aki megtanul praktikusan pakolni. Jobb előre felkészülni, hogy amikor tényleg odajutunk, pár perc alatt végezzünk vele, és a helyszűke se okozzon gondot. Íme tíz tipp egy veterán utazótól, hogy indulás előtt és után is flottul menjen minden.
Lehetséges forgatókönyvek.
Erről ír a világsajtó.
Furcsa részeletek derültek ki a HUN-REN Irányító Testületének üléséről. Miért szavaz valaki igennel az átalakításra, ha aztán lemond?
