Péntek délután a Fiumei úti sírkertben helyezték örök nyugalomra Tarr Bélát. A Kossuth- és Balázs Béla-díjas filmrendezőt több százan kísérték utolsó útjára.
Beszéddel búcsúztatta őt Iványi Gábor lelkész, Krasznahorkai László Nobel-díjas író, Kelemen Fred rendező, Karácsony Gergely főpolgármester, Marshall Patrick rendező, Vermes Dorka filmrendező és Olasz Renátó színész-rendező, de a temetésen részt vett Enyedi Ildikó, Szabó Simon, Reisz Gábor, Bernáth Szilárd, Breier Ádám és Salamon András is.
Veres Viktor
Szinetár Miklós rendező egykori tanítványától búcsúzva kiemelte, Tarr Bélát „a sors, az ember, az arc, a társadalom érdekelte, és nem az, hogy a kamera hova tud bebújni, holott akkor ez volt a kötelező divat”.
Visszaemlékezett első találkozásukra, a felvételire a Színház- és Filmművészeti Főiskolán, amelyen kérdésére Tarr Béla azt válaszolta, hogy Fehér György III. Richárd című alkotása tette rá a legmélyebb benyomást az utóbbi időben, mert „az emberi arcon ábrázolta a világtörténelmet”.
Felidézte, hogy Einstein szerint a tömeg átváltoztatható energiává, „ebből lett az atombomba”. Tarr filmjeiben a nyomasztó hétköznapok tömege, az elviselhetetlen monotónia tömege egy ponton túl átváltozik energiává - fogalmazott, hozzátéve, hogy „a film beszív, magával ragad és elsöpör”.
A nagy varázslata Tarr Bélának, hogy elfelejtjük, hogy filmet nézünk színészekkel, helyette embereket, sorsokat, arcokat, társadalmat látunk - hangsúlyozta Szinetár Miklós.
Karácsony Gergely főpolgármester elvitte a temetésre a rendezőnek tavaly odaítélt Budapest díszpolgára címmel járó oklevelet és emlékérmet is, amelyet Tarr Béla már nem tudott átvenni. „A szabadság és az emberi méltóság ügyének makacs képviselete kötelessége annak a városnak, aminek Tarr Béla a díszpolgára, azért is, mert Tarr Béla a díszpolgára” - jelentette ki a politikus.
„Nem hittél a tanításban, mégis sokan voltunk a tanítványaid: nem azért, mert ugyanúgy akartunk filmet csinálni, hanem mert osztoztunk a világlátásodban, az erkölcsi mércédben és abban, hogy miért kell filmet csinálni egyáltalán” – mondta Vermes Dorka filmrendező, Tarr Béla egykori tanítványa.
Hozzátette, Tarr Béla nem szerette az illúziókat, felpuhítani vagy letompítani a valóságot csak azért, hogy az elviselhetőbb legyen. Filmjeit ezért gyakran nyomasztónak vagy pesszimistának kategorizálták, és kevesen vették észre, hogy milyen sok humor van bennük.
Iványi Gábor lelkész azt mondta, ha valamit akart Tarr Béla, akkor az két dolog: hogy a másik ember arcán Isten arcát fedezzük fel, és hogy „tükröztessük a láthatatlant”.
Tizenkét évvel ezelőtt ugyanitt egy másik legendás magyar filmes temetése volt. „Nélküled ma más lenne a világ” – búcsúzott akkor Tarr Béla Jancsó Miklóstól, akinek unokája, Ladányi Jancsó Jákob egy másik fontos mondatot is felidézett arról a napról.
Térden állva nem lehet élni, és soha nem lehet valódi filmet csinálni.
A tanítvány szerint mestere is e szerint élt és alkotott.
Tarr Béla 70 éves korában, hosszú és súlyos betegség után halt meg január 6-án. Életművével nemcsak a magyar, hanem a nemzetközi filmes világnak is meghatározó és felejthetetlen alakja lett.
Veres Viktor
Veres Viktor
Veres Viktor
Veres Viktor
Veres Viktor
Veres Viktor
Veres Viktor
Veres Viktor
Veres Viktor
