A filmrendező valójában egy elegáns, burzsoá foglalkozás. Van egy kis nehézség a film elkészítése közben, de utána vörös szőnyeg, satöbbi. Egy cirkusz. Van, aki úgy érzi, hogy a kamera mellől fog meghalni, én meg úgy érzem, hogy egy nagy dolognak a végére értünk
– mondta 2019-ben a HVG-nek adott interjúban Tarr Béla abból az apropóból, hogy az akkor negyedszázados legemlékezetesebb filmjét, a monumentális Sátántangót felújítva mutatták be a berlini filmfesztiválon.
A Kossuth- és Balázs Béla-díjas Tarr Béla 70 éves korában halt meg, de olyan életművet épített fel, amelyben világhírű filmekből sincs hiány.
Tarr Béla Pécsen született, az érettségi után volt hajógyári segédmunkás és szállodaportás is. Amatőr dokumentumfilmesként került kapcsolatba a Balázs Béla Stúdióval. 1977-ben alig négy nap alatt készítette el Családi tűzfészek című alkotását, amelyben egy család tragikus lakáshelyzetével foglalkozott, szereplői pedig olyan amatőrök voltak, akiknek az életben hasonló sors adatott. Filmjét a gyors forgatás, a részbeni rögtönzés, a színészi szabadság, de leginkább a tér és a távolság problémájának kulcskérdése miatt John Cassavetes amerikai rendező műveihez hasonlították.
Miután a film nagydíjat nyert a mannheimi filmfesztiválon, felvették a Színház- és Filmművészeti Főiskolára, ahol 1981-ben diplomázott rendező szakon. Még abban az évben a Társulás Filmstúdió egyik alapítója volt.
Szabadgyalog című dokumentarista alkotása 1981-ben az emberi kapcsolatok reménytelenségét mutatta be, ahogy az egy évvel későbbi, a locarnói filmfesztiválon elismerésben részesült Panelkapcsolat is, amelynek főszereplője egy válságba jutott, lakótelepi lakásban élő házaspár. 1982-ben a Macbethből készített tévés adaptációt, amely egyetlen, csaknem hetvenperces vágásból áll.
A szociográfiai filmektől a lassú dramaturgiájú lélektani elemzés felé fordult, új korszakának első darabja 1984-ben az Őszi almanach volt. A közeli kamerás felvételeket a hosszú snittek, a nyomasztó realizmust a metafizikusabb látásmód váltotta fel, ezért Antonionival és Tarkovszkijjal is rokonították az eredetileg filozófusnak készülő rendezőt.
Tarr Béla
Reviczky Zsolt
A nyolcvanas évek közepétől lett állandó munkatársa Krasznahorkai László író. Első közös alkotásuk, a Kárhozat az elmagányosodás, a reménytelenség, a kárhozatba zuhanás sajátos feldolgozása. A nyomasztó érzést csak növelik a hosszú snittek, a fekete-fehér tónus és az állandó eső. A számos elismerést aratott alkotás „az univerzum apokaliptikus víziója”. A három évig forgatott, 1994-ben elkészült Sátántangó mindeddig a leghosszabb magyar film, hét és fél órás. A Krasznahorkai regényéből készült alkotás egy kis közösség széthullását, az ördög csábító és kényszerítő erejét mutatja be, a világvége-hangulatot sugárzó film a nézőt a legfelkavaróbb élmények átélésére kényszeríti.
Amikor idén Krasznahorkai Láaszló megkapta az irodalmi Nobel-díjat, Tarr azt mesélte, hogy a Sátántangót egy éjszaka alatt olvasta el, és rögtön tudta, hogy remekmű. Hozzátette, nem Krasznahorkai konkrét szövegei segítettek neki a filmjeiben, hanem “az a pozíció, ahonnan a világot nézi, mert az univerzális. Abban tudott nagyon segíteni. De hát ez két külön nyelv, az irodalom és a film”. Krasznahorkai egyébként a halálhírre egy gyássszalagos fotót rakott ki a Facebook-oldalára.
Szintén Krasznahorkai-mű, Az ellenállás melankóliája alapján készült a magyar filmszemlén fődíjat nyert Werckmeister-harmóniák (2000). A címben szereplő 17. századi német orgonista az isteni rendnek megfelelő harmóniát akarta megteremteni a zenében és így az emberi lélekben is. A film ugyanakkor egy időtlen, szinte posztapokaliptikusan nyomasztó hangulatú kisvárost mutat be, ahol a békésnek amúgy sem nevezhető rend felborul, gyilkos indulatok szabadulnak el, a pokoli káosznak minden és mindenki áldozatául esik.
Következő filmjét Georges Simenon regényéből, Krasznahorkai forgatókönyve alapján már külföldön forgatta, nem kis nehézségek árán. A három évig készült A londoni férfi 2007-ben – 19 év után első magyar filmként – meghívást kapott a cannes-i filmfesztivál versenyprogramjába. Férfi főszereplője egy kikötői pályaudvaron dolgozó, elmagányosodott váltóőr, aki egy gyilkosság véletlen szemtanújaként alapvető morális problémákkal szembesül. A rendezőt a regényben a bűnügyi szálnál jobban izgatták a létezés alapkérdései, az emberi méltóság és a magány problémája.
Tarr Béla
Fazekas István
Tarr Béla életműve befejező darabjának A torinói ló című filmet szánta. A Krasznahorkai írásain alapuló alkotás 2011-ben a Berlinálén megkapta a nemzetközi zsűri nagydíját, az Ezüst Medvét, valamint a Filmkritikusok Nemzetközi Szövetsége (FIPRESCI) fődíját, és három kategóriában is (a legjobb rendező, a legjobb operatőr, a legjobb zeneszerző) Európai Filmdíjra jelölték. A rendező a lét elviselhetetlen nehézségét akarta ábrázolni a történetben, amelynek címe arra a jelenetre utal, amikor a filozófus Friedrich Nietzsche a torinói főtéren védelmére kelt egy kocsisa által kegyetlenül ütlegelt lónak.
2019-ben a Varga Ferencnek adott interjúban a rendezés abbahagyásáról azt mondta:
Nem nehéz az, ha valóban azt gondolod, hogy megcsináltad azt, amit tényleg akartál. Ez egy folyamat volt, filmről filmre egyre tisztult a forma, egyre mélyebbre mentünk, egyre világosabbá vált minden. És akkor elérkezik az a pont, amikor azt érzed, hogy innentől kezdve bármi, amit csinálsz, ismétlés. Én azt meg baromira nem szeretném, nem akarlak untatni téged egy másolattal. A torinói ló után mit tudok még mondani?!
2020-ban pedig arról is beszélt a HVG-nek adott interjúban, hogy nagyon pesszimistán látja a magyar társadalom helyzetét:
“Ahogyan én látom, a rendszer évszázadok óta nem változott, bebetonozott feudális szisztéma érvényesül, amihez az emberek egészen furcsa módon alkalmazkodnak. Volt húsz év, amikor kvázi elindult a demokrácia, nem kellett naponta a politikával foglalkozni. Most pedig a politika rákos daganatként betüremkedik mindenhová, a hálószobába, a fürdőszobába, a vécébe. Sajnos úgy érzem, hogy ezzel lassan már semmit sem lehet kezdeni.”
Tarr Béla: “A politika rákos daganatként betüremkedik mindenhová”
A politika rákos daganatként betüremkedik mindenhová, a magyar filmes sikerek pedig nem igazolják az Orbán-rendszert. Tarr Bélát a legjobb magyar rendezőként tartják számon, tudását mégsem Magyarországon adja tovább.
Tarr Béla számos kitüntetés birtokosa volt: 1983-ban Balázs Béla-díjat, 2003-ban Kossuth-díjat, 2005-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje kitüntetést kapott. 2010-ben elnyerte a Magyar Kultúra Követe címet, 2012-ben a magyar filmkritikusok B. Nagy László-díját. 2011-től 2023-ig a Magyar Filmművészek Szövetségének elnöke volt, majd tiszteletbeli elnökké választották. Művészetét több külföldi kitüntetéssel, egyebek közt a Német Művészeti Akadémia Konrad Wolf-díjával és a francia Művészeti és Irodalmi Rend lovagi fokozatával, számos nemzetközi filmfesztivál életműdíjával ismerték el. 2023-ban megkapta a tiszteletbeli Európai Filmdíjat. Tavaly februárban a 44. Magyar Filmszemle, legutóbb pedig a Transilvania Nemzetközi Filmfesztivál életműdíjával tüntették ki.
Víg Mihály és Tarr Béla a Sátántangó forgatásán
Mokép
A munkában és az életben is évtizedek óta társa volt Hranitzky Ágnes vágó, akit filmjei társrendezőjének tekint. 1984-től dolgozik Víg Mihály zeneszerzővel. T.T. Filmműhely néven Téni Gáborral közös produceri irodát alapított, 2013-ban Szarajevóban filmakadémiát indított. 2017-ben A világ végezetéig címmel az emberi méltóságról szóló kiállítás nyílt a rendezésében Amszterdamban. 2018-ban az amerikai filmakadémia rendezőként és íróként is meghívta tagjai közé. 2022-ben megválasztották a Freeszfe Egyesület elnökének. Több filmje is előkelő helyen szerepelt rangos szakmai lapok összeállításában.
Bár a rendezéssel felhagyott, világszerte tartott mesterkurzusokat. Egy közelmúltban adott nyilatkozatában azt mondta: „A mozi akkor jön létre, amikor valami fontos neked, és meg akarod osztani, és ez nagyon emberi dolog”. A kezdő filmeseknek azt is tanácsolta, hogy legyenek szabadok; nem érdemes mások nyomdokaiba lépniük, meg kell találniuk a saját nyelvüket.
Tarr Béla szenvedélyes dohányos volt. A 2019-es interjúban így poénkodott: „Persze, hogy cigizek, hát hogyne, nem akarok megdögleni cigaretta nélkül. Azon hezitálok, hogy ki fogja fizetni a temetésemet: a magyar állam, ami jár nekem a Kossuth-díjam apropóján, vagy pedig a Philip Morris a cigaretta miatt. Szerintem a Philip Morris jobb temetést csinálna.”
