Hajlamosak vagyunk-e a rosszra, vagy minden csak nevelés kérdése? Van tényleges lehetőségünk kilépni a szüleink nyomdokaiból, vagy bekötött szemmel is az ő útjukat járjuk? Minden eleve elrendeltetett vagy létezik szabad akarat? Ezekről a kérdésekről gondolkodik a nagy amerikai klasszikust feldolgozó új Netflix-sorozat, az Édentől keletre.
A Száz év magány sikere után újabb grandiózus családtörténethez nyúlt a Netflix, ezúttal a Nobel-díjas amerikai író, John Steinbeck regényéből készített sorozatot. Az Édentől keletre durván fél évszázadon és egy egész kontinensen átívelő cselekményében két generáció fiútestvéreinek felnövését, viszálykodását és „boldogulását” követhetjük nyomon, az életüket alapjaiban befolyásoló közös női karakterével egyetemben. A poszt-polgárháborús Connecticutból kiindulva az első világháborúból épphogy felocsúdó Kaliforniáig jutunk el, a történelmi és társadalmi átalakulásokkal párhuzamosan pedig Káin és Ábel bibliai története elevenedik meg újra a nemzedékeken át.
Az új adaptációt nemcsak a képernyőn hálózzák át a családi kötelékek: a sorozat alkotója ugyanis az a Zoe Kazan, aki az 1955-ös filmváltozatot rendező Elia Kazan unokája. Kazan filmklasszikusa (amelyben James Dean az egyik emlékezetes főszerepét alakította) a regénynek csak az utolsó negyedét dolgozta fel, a hétrészes sorozatformátum viszont lehetőséget adott az unokának, hogy a teljes sztorit elmesélje. A könyv olvasói szerint a Netflix sorozata törekszik a hűségre az eredeti alapanyaghoz, ugyanakkor a forgatókönyv súlypontja egyértelműen a női antihős felé tolódik.
Persze, kezdetben még nem tudjuk róla, hogy ő lesz nagyjából minden főbűn megtestesítője ebben a történetben.
Mikor először látjuk, Cathy Ames (Florence Pugh) egy rejtélyes bűntény brutálisan helybenhagyott áldozata, aki utolsó erejével vonszolja fel magát a semmi közepén álló Trask-birtok tornácára. Az ő nézőpontjából ismerjük meg a regény első testvérpárját, Adam és Charles Trasket (Christopher Abbott valamint Mike Faist), akik különbözőbbek nem is lehetnének.
A fiúkat apjuk, a polgárháborús veterán Cyrus Trask (Tracy Letts) ridegen nevelte, és mintha direkt kínozni akarta volna őket azzal, ahogy a jövőjüket elrendezte. A jámbor, jóindulatú és gyámoltalan Adamet elküldi a seregbe katonai karriert építeni, míg az erőszakos, nyers és becsvágyó Charlest a farmon tartja és ház körüli munkákra fogja. Charles érzi, hogy apjuk jobban szereti a testvérét, az Adam iránt érzett irigysége és haragja pedig évekkel később sem enyhül.
Természetük meghatározza azt is, hogyan viszonyulnak az életükbe hirtelen belecsöppenő nőhöz: Charles puskát fog rá, Adam odaadóan ápolja. Cathy vonzereje azonban egyiküket sem hagyja hidegen. A törékeny testalkatú, nagy szemű, babaarcú fiatal nőről a legtöbben képtelenek rosszat feltételezni, mert szépségéhez reflexből társítják a jóságot és megbízhatóságot, Cathy viszont egész életét erre a megtévesztésre építette fel.
A Cathy Ames eredettörténetét elmesélő második részből kiderül, hogy ez a lány soha semmilyen visszajelzést nem kapott a környezetétől magáról azon kívül, hogy ő szép. Még amikor elhatározza, hogy a maga útját szeretné járni és saját egzisztenciát teremteni azzal, hogy tanítónőnek tanul, akkor is azt mondják neki, hogy túl szép ahhoz, hogy ebben a szakmában dolgozzon, vagy hogy egyáltalán dolgozzon. Senki sem érti, miért nem választja a neki kimért osztályrészt, mivel minden adottsága meglenne ahhoz, hogy egy jómódú férj mellett egy előkelő ház dísze legyen.
Cathy tudja, amennyiben ezt az életet választaná, az apja gyámsága alól egyből a férje gyámsága alá kerülne, de ő nem kíván senki alá tartozni: saját vagyont akar és a maga ura lenni. A korban ehhez a tanítói pályán kívül – hacsak valaki nem örökölt mesés vagyont – nagyjából egyetlen másik út kínálkozott számára: a prostitúció.
Hogy elindulhasson ezen az úton, nem átall felégetni maga mögött minden köteléket – szó szerint. Ám a függetlenedésre tett első próbálkozása véres kudarcba fullad, és a pillanatnyi biztonság reményében Adam Trask felesége lesz. Rövid életű házasságuk gyümölcseivel (vagy inkább kakukkfiókáival – ez homályban marad), egy ikerpárral és megannyi megválaszolatlan kérdéssel magára hagyja Adamet.
A bánatba a férfi kis híján beleroppan, és amíg az önsajnálatban fürdőzik, a gyerekeit gyakorlatilag a szomszédja, az ír származású Samuel Hamilton (Ciarán Hinds) és a kínai háziszolgája, Lee (Hoon Lee) nevelik. Utóbbiak alakja fontos kérdéseket vet fel az amerikaiság mibenlétéről, a kultúrák közötti párbeszédről, a be- és elfogadás erejéről.
Akinek vannak iker ismerősei, különösen, ha már kamaszkoruk óta ismeri őket, talán tapasztalta a következő jelenséget: ha az egyik testvér jó tanuló, szófogadó és kedves, a másik szinte belső kényszert érezhet arra, hogy minden tekintetben megkülönböztesse magát tőle. Így aztán, hogy hangsúlyozza az egyediségét, szándékosan rosszabb tanulóvá, problémásabbá vagy lázadóbbá válhat. A Trask-ikrek esetében is hasonló a dinamika, a helyzetet pedig csak tovább mérgezi a mélyben lappangó titok: az anyjuk hiánya, akiről úgy tudják, még a szülés után meghalt.
A legnagyobb próbatétel apa és fiai számára, hogy mihez kezdenek az elkerülhetetlenül kiderülő igazsággal: akarják-e tudni egyáltalán, és ha megtudják, hogyan élnek vele együtt? Az önutálatukat táplálja majd vagy önfelmentésként hivatkoznak rá? És legfőképp: hagyják-e, hogy a bűnök nemzedékről nemzedékre öröklődjenek? Elfogadják a rosszra való hajlam kényelmes magyarázatát, vagy megadják maguknak és egymásnak a változás lehetőségét?
Az eleve elrendeltség és a szabad akarat örök dilemmájához jut el ezzel a sorozat, és nagy előnye, hogy mindezt nem szájbarágósan és didaktikusan, hanem a különböző sorsokat bemutatva teszi. Nem ítélkezik, bár nyers brutalitással mutatja meg az emberben lakó gonoszt, mindvégig a megértés szándéka vezérli.
Ellenben ez az a pont, amiben továbbmegy a regénynél: a Netflix produkcióira jellemző módon gyerekkori traumákban keresi a személyiségtorzulás okait Cathy esetében – Steinbeck művében nem szerepel, a sorozat azonban arra utalgat, hogy Cathy pszichopátiája egy korai szexuális abúzusból fakadhat.
Talán a legátfogóbb feldolgozása lett ez Steinbeck művének, ugyanakkor a nézőpontváltás, amely Cathyt tette meg központi szereplővé, azzal járt, hogy más fontos karakterekre, például a normális és egészséges család példájaként szolgáló Hamiltonok alaposabb bemutatására nem maradt idő. Mégis, Florence Pugh játékát látva maradéktalanul kárpótolva érezhetjük magunkat: egy fantasztikus drámai színésznő jól megérdemelt kibontakozásának lehetünk tanúi. Pugh minden jelenetében magabiztosan uralja a képernyőt, és félelmetes akkor is, ha nem csinál mást, csak néz.
Mi pedig borzongva, de kíváncsian figyeljük őt, és egymás után a következő részeket, merthogy az Édentől keletre nemcsak színvonalasra sikerült, de teljességgel magával ragadó is lett: a rövid, egyórás részeket könnyű ledarálni egy hétvége alatt. Ilyen az, amikor a streamingóriás nem áldozza be a minőséget a fogyaszthatóság oltárán.
Újabb híres bűnügyhöz nyúlt a Netflix, ezúttal a filozófus terrorista Ted Kaczynski történetét dolgozták fel. A film pszichológiai magyarázatot akar adni, mégsem visz közelebb a levélbombás merénylő belső világának megértéséhez.
