Botrányokon és nehézségeken át vezetett az út a Száz év magány-sorozatig, amit a kritika is vegyesen fogadott
Megosztotta a közönséget és a szakmát a karácsony előtti premierek egyik szenzációja, a Nobel-díjas Gabriel García Márquez Száz év magány című regényének megfilmesítése a Netflixen sorozatként.
Aki olvasta a Száz év magányt, annak a fejében van a saját filmje, világszerte tízmilliók „filmesítették” meg maguknak ily módon a regényt, semmi szükség valódi adaptációra, pláne sorozatra – reagált sok irodalmár és filmes szakember arra a hírre, hogy a Netflix 2019-ben megszerezte a megfilmesítés jogát. Különösen, hogy a 2014-ben elhunyt kolumbiai író, Gabriel García Márquez mindvégig elzárkózott ettől, sem pénz, sem hollywoodi nagyságok nem tudták meggyőzni. Úgy vélte, az 1967-ben megjelent regény – az úgynevezett mágikus realizmus, a latin-amerikai valóságban gyökerező, de azt földöntúli elemekkel vegyítő irodalmi műfaj fő művének – filmre vitele lehetetlen feladat.
Másfél évtizeden át dolgozott a regényen, és a legtöbb gondot a nyelvi megjelenítésre fordította. Így aztán – bár filmrajongó volt, és éveken át filmkritikákat is írt – nem tudta elképzelni, hogy egy méregdrága és bármily briliáns hollywoodi produkcióban valamelyik kedvenc színésze, akár Robert De Niro vagy Sophia Loren alakítsa a főszerepet. Ez ugyanis – jelentette ki 1989-ben egy interjúban – megölné az olvasói kreativitást.
Az örökösök sem rajongtak az ötletért, bár a legidősebb fiú, Rodrigo szerint – aki filmrendező – az író annyit mégis engedett, hogy „halálom után azt csinálnak, amit akarnak”. Úgy érezte, jobb, ha ő már nem látja a megvalósítást, amihez annyi támpontot azért adott, hogy kikötötte: többórásnak kell lennie, spanyol nyelven és kolumbiai helyszíneken kell forgatni.
A Netflix saját gyártású változata követi is ezeket a feltételeket. A verzió nem a vaskos könyv zanzásított verziója, hiszen mintegy tizenhat órán át pereg (egyelőre a két évad első nyolc része látható), a szereplők kizárólag latin-amerikai színészek, illetve amatőrök, spanyolul beszélnek, a felvételek pedig Kolumbiában készültek. Kolumbiai a három forgatókönyvíró és az egyik rendező, Laura Mora Ortega, a másik is térségbeli, az argentin Alex García López. A forgatást az író örökösei is felügyelték.