Az együttélés jövőbeli színtereit és az anyagi örökség újrahasznosításának lehetőségét egyaránt vizsgálják az építészek az idei világkiállításon Velencében.
A Covid-járvány miatt egy évvel elhalasztott 17. Építészeti Biennálé ezúttal nem arról szól, hogyan szárnyaljon a tervezői fantázia, ha a pénz nem számít. Hashim Sarkis libanoni professzor, a kiállítás főkurátora még a világjárvány előtt néhány hónappal „Hogyan fogunk együtt élni?” címmel drámai hangú felhívással fordult az építészek nemzetközi közösségéhez, hogy a klímaváltozás, a politikai konfliktusok és a növekvő gazdasági egyenlőtlenségek realitásából kiindulva, tudósokkal és művészekkel együttműködve lehetőleg olyan tervekkel álljanak elő, amelyek az emberiség jövőbeli közösségi életét támogatják – abban az időszakban, amikor a részben élhetetlenné váló bolygón különböző népekkel és maradék állatpopulációkkal kell összeszorulnunk.
A 2021-ben megrendezett Velencei Építészeti Biennálé központi pavilonjának bejáratán a libanoni építész, Hashim Sarkis főkurátor által feltett kérdés: Hogyan fogunk együtt élni?
Kiss-Kuntler Árpád
Az itong építőelemek előnyeit demonstráló, "mászható" installáció az Arsenale udvarán
Kiss-Kuntler Árpád
Velence város töredezett térképe az Arsenale egyik részén - a járókelők lába alatt mozog, emelkedik és süllyed a makett, így hívja fel a figyelmet arra, hogy Velence egyre inkább veszélyeztetetté válik
Kiss-Kuntler Árpád
Épületek stabil vázát acélkeretre feszülő szálszerkezettel váltaná ki a stuttgarti egyetem kutatócsoportja. A fejlesztők szerint ezzel a technikával a hagyományosnál ötvenszer könnyebb házakat lehet előállítani, emellett az építkezések klímalábnyomát is drasztikusan lehet csökkenteni
Kiss-Kuntler Árpád
A Bejrútban nemrég felépült Stone Garden toronyház modellje. Az évtizedes háborútól és a tavalyi robbanástól sújtott városnak egy optimizmust sugalló, életvidám színfoltja lett a nagy nyílásokkal és buja kertekkel tagolt lakóház
Kiss-Kuntler Árpád
Az Arsenale kiállítóterében egy gyapjúból és fából készült térinstalláció kínál különös hangulatú díszletet a magányos elmélkedéshez, vagy a társas együttléthez
Kiss-Kuntler Árpád
A műanyagszennyezés óceáni élőlényekre gyakorolt deformáló hatását előrevetítő szobrok a központi pavilonban
Kiss-Kuntler Árpád
A Föld szilárd külső burka maga is egy építészeti alkotás, amely folyton változik, alakul, épül, pusztul - ezt demonstrálja a központi pavilon óriásmakettje
Kiss-Kuntler Árpád
Izrael területén élő állítokból készült preparátumok a bibliai Kánaán földjére utaló Föld.Tej.Méz című kiállításon
Kiss-Kuntler Árpád
A kínai Dongziguan falu utcáinak és típusházainak 1:30 arányú makettjei bepillantást engednek a település magán és közösségi tereibe, a vidéki élet hétköznapi jeleneteibe
Kiss-Kuntler Árpád
Az ír pavilon bántóan hangos installációja az adatgyártás környezetre gyakorolt hatására hívja fel a figyelmet, válaszként arra, hogy Dublin az európai szerverpark 25 százalékát szolgáltatja, s mindez 2027-re előreláthatóan Írország áramfogyasztásának egyharmadát fogja lefoglalni
Kiss-Kuntler Árpád
A sóval telítődött tengerparti iszap- és homokréteg felhasználásával gyártott, megújuló építőanyagot mutatott be az Egyesült Arab Emírségek Wetland címmel, amellyel Arany Oroszlán-díjat nyert
Kiss-Kuntler Árpád
A tetőről elvezetett esővízzel növesztett gyógynövényekből kapnak a látogatók teát a dán pavilonban, miközben belső tócsák mellett lavíroznak
Kiss-Kuntler Árpád
A magyar OTHERNITY - Modern örökségünk újragondolása című kiállítás alkotói, a magyar kurátorok és a tizenkét kelet-közép-európai építésziroda munkatársai a Magyar Pavilon lépcsőjén
Kiss-Kuntler Árpád
