#Velencei Építészeti Biennálé

Kitörtek a monoton munka és tanulás világából – nem semmi, amit a négyfős „Prezi család” bemutatott a velencei építészeti biennálén

Mit adhat hozzá egy család a kortárs építészeti diskurzushoz? A 2025-ös Velencei Építészeti Biennálé magyar pavilonjában nem házakról, hanem gondolkodásmódokról esett szó – köztük a Somlai-Fischer családéról, amelynek mind a négy tagja saját kreatív mikrouniverzumát állította ki. A Prezi-alapító Somlai-Fischer Ádám, Pozna Anita építész és két gyerekük egy játékos, mégis komoly alternatívát mutattak arra, mi lehet az építészet sorsa a szoftverek és miniatűr festmények korában.


Aperol Spritz a robotpultostól, kávé a lagúna vizéből – a fenntarthatóságra fókuszál az idei Velencei Építészeti Biennálé

Építészeti és dizájntervek? Nem. Fenntarthatóság, ökotudatosság, klímavédelem? Igen. Az idei Velencei Építészeti Biennálé – amelyen 66 ország vesz részt – hívószavai: Intelligens. Természetes. Mesterséges. Kollektív. A több száz projekt, miközben megtölti a Giardini és az Arsenale szokásos kiállítótereit, szinte az egész lagúnavárosra kiterjed.


Adatművészek Velencében, „Covid-apostolok” Budapesten – interjú Barabási Albert-László hálózatkutatóval

Az információmorzsák önmagukban sokszor értelmetlenek, de ha összerakjuk, összekapcsoljuk őket, akkor sémákra lelhetünk. A feldolgozott adatok révén hálózatok, összefüggések mutathatnak rá a valóság rejtett folyamataira. Azt, hogy fontos-e a művészek, a művészeti intézmények számára az adat, az adatvezéreltség és a hálózatkutatás, jól mutatja, hogy a 19. Velencei Nemzetközi Építészeti Biennálé idei „arculatát” egy adatvezérelt kutatás és annak online platformja adja, amelyet Barabási Albert-László és csapata készített el. Ez a Giardini Központi Pavilonjának homlokzatát helyettesíti, az ugyanis felújítása miatt zárva tart.




Hogyan fogunk együtt élni egy élhetetlen bolygón?

Az együttélés jövőbeli színtereit és az anyagi örökség újra­hasznosításának lehetőségét egyaránt vizsgálják az építészek az idei világkiállításon Velencében.A Covid-járvány miatt egy évvel elhalasztott 17. Építészeti Biennálé ezúttal nem arról szól, hogyan szárnyaljon a tervezői fantázia, ha a pénz nem számít. Hashim Sarkis libanoni professzor, a kiállítás főkurátora még a világjárvány előtt néhány hónappal „Hogyan fogunk együtt élni?” címmel drámai hangú felhívással fordult az építészek nemzetközi közösségéhez, hogy a klímaváltozás, a politikai konfliktusok és a növekvő gazdasági egyenlőtlenségek realitásából kiindulva, tudósokkal és művészekkel együttműködve lehetőleg olyan tervekkel álljanak elő, amelyek az emberiség jövőbeli közösségi életét támogatják – abban az időszakban, amikor a részben élhetetlenné váló bolygón különböző népekkel és maradék állatpopulációkkal kell összeszorulnunk.




Mi lenne, ha megpróbálnánk nem utálni a szocializmus vasbeton monstrumjait?

Itt maradt nekünk a múltból egy rakás ikonikus, de nem egyszer zsigeri ellenszenvet kiváltó épület. Mint a Magyar Szocialista Munkáspárt egykori pártháza a XIII. kerületben vagy a sötétséget fekete lyukként magába nyelő, évek óta ürességtől kongó Domus Áruház. Ezeket az épületeket azonban meg lehet kedvelni, ha ismerjük a történetüket és új életet lehelünk beléjük. Erről szól az idei Velencei Építészeti Biennálén bemutatkozó magyar projekt.




Liliputira kicsinyítve Velencében – ilyen volt a 16. Építészeti Biennále képekben – Nagyítás

Miközben a városvezetés a Velencét elárasztó turistaáradat fékezésére tesz kísérletet, az idei a 16. Velencei Építészeti Biennálé kiállítói a közösségi térhasználat új lehetőségeit tárják fel. A nagy nemzetközi seregszemle résztvevői ezúttal sem kizárólag tervrajzokat, maketteket vagy forradalmi mérnöki megoldásokat hoztak a lagúnák városába, hanem megannyi víziót, gondolatot, megvalósult vagy még csak tervezett projektet láthatunk, amelyek mind izgalmas problémafelvetést generálnak.


Egy boldogabb jövőben senki sem él falak és kerítések árnyékában

Nemcsak a valós, hanem a mentális falainkat is le kell bontanunk ahhoz, hogy képesek legyünk a békés egymás mellett élésre. A régi, kihalt épületek nem pusztulásra vannak ítélve, hanem új élettel kell és lehet azokat megtölteni. A közkönyvtárak pedig egy város legszuperebb helyei lehetnek, ha vibráló közösségi térként tekintünk rájuk. Így látják az építészek a jelent és a jövőt: bemutatjuk a 16. Velencei Építészeti Biennále legizgalmasabb kiállításait.


Egy spontán hídfoglalás jót tesz a városlakó léleknek

A taxisblokád idején még CB-rádión kommunikáltak egymással a hídfoglalók, 2016 nyarán már a Facebook adta meg a lendületet a Szabadság híd spontán birtokba vételéhez. 1990-ben a tévékészülékeket vitték az utcára, két évvel ezelőtt a jógamatracokat és a grillsütőket. A budapestiek idővel visszakövetelik maguknak a köztereket, a Szabadság híd ennek a legszebb példája. Az idei Velencei Építészeti Biennále magyar pavilonjának is a Szabihíd a főszereplője, a kiállító kurátorokkal, a Kultúrgorilla csapatával beszélgettünk.