Hogyan válik apa a férfiból?

Hogyan válik apa a férfiból?

Utolsó frissítés:

HVG Extra Pszichológia Szerző:

HVG Extra Pszichológia
HVG Extra Pszichológia
Tetszett a cikk?

Az édesapákat ünneplik világszerte június 21-én. Apák napján érdemes feleleveníteni, hogy gyermekváráskor és születéskor az apák is változásokkal teli időszakot élnek át. Élettani és lelki folyamatok zajlanak bennük, melyek célja, hogy az apaságra felkészítse őket.

„Az apaság gondolata izgalom, remény, félelem, büszkeség, hála és szétáradó szeretet összefüggéstelen váltakozása. Néha azon izgulok, milyen lesz a kisfiam? Kék vagy barna szeme lesz, rám hasonlít, vagy inkább olyan gyönyörű lesz, mint az édesanyja? Persze, inkább reménykedem, hogy egészséges lesz, vidám, elégedett, és szeretetteljes. Máskor megijeszt, hogy mostantól mindig hárman leszünk, vagy szorongok, hogy vajon, meg tudok-e adni a családomnak mindent, amire szüksége van? Időnként büszkeséget érzek, amiért a feleségemmel kitartottunk, és hogy a jövőben a kisfiamat nevelhetem. Hálás vagyok, hogy ő hozzánk tartozik, hogy minket választott, hogy családom lehet, és hogy nem vagyok egyedül. Már most mindennél jobban szeretem, pedig még nem is ismerem” – vall érzéseiről a 31 éves Tamás, akinek első gyermeke két hónap múlva születik meg.

A várandósság és szülés idejének történései alapjaiban rendezik át egy nőt életét – felmerül a kérdés, vajon hogy van ez a férfiaknál? A bababútor összecsavarozásán túl zajlik-e más változás is? A férfiak vallomásait, visszaemlékezéseit hallgatva egyértelmű, hogy a változások az ő életükben is megtörténnek; élettani, lélektani és szociális síkon is. Van, hogy csendesen, alig észrevehetően, másoknál hangosan, akár komolyabb krízisek formájában. Az apává válás a férfilét egyik legfontosabb állomása, természetes, hogy egyéb normatív krízisekhez hasonlóan számvetést, újrarendeződést igényel.

Atyai érintés

Az 1990-es évek svéd és amerikai szociológiai és pszichológiai kutatásai is igazolják, hogy a gyermekvárás, szülés, gyermekágy idején az apák számos nehézséggel találják szemben magukat. A várandósság idején az egyik legnagyobb gond, hogy a magzatukat kezdetben valószerűtlennek érzékelik. Mérföldkőnek számít az apák élményvilágában magzatuk mozgásának első érzékelése, hiszen ez az a kitüntetett pillanat, amikor szó szerint kézzelfoghatóvá, tapinthatóvá válik a létezése. Japán kutatók az ezredfordulón igazolták, hogy a magzatok figyelemre méltó tanulási kapacitásának köszönhetően képesek az őket ért érintések „gazdájának” felismerésére. Édesanyjuk gyakori érintéséhez képest különbözőnek észlelik az apai kézzel találkozást, és megkülönböztetett reakciót mutatnak. Jellemzően megáll a mozgásuk, amint észlelik apjuk érintését, úgynevezett orientációs reakciót mutatnak, azaz tájékozódnak a megváltozott ingerkörnyezetben.

A bababútor összecsavarozásán túl más változás is zajlik

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A várandósság idején a párkapcsolati változások természetesek. A gyermeket váró anya elsődleges szükségletei között szerepel a biztonság érzése, és ez gyakran megváltoztatja az addigi párkapcsolati dinamikát. Vannak párok, amelyek gördülékenyen veszik az akadályokat, de előfordulhat, hogy az addig önálló nő lényegtelennek tűnő kérdések eldöntésében is segítséget vár, támogatásra szorul. Ez meglepetést okozhat a férfinak, és megterhelheti párja kiszolgáltatottságának, bizonytalanságának súlya. Megoldást hozhat az őszinte beszélgetés akár kettesben, akár tapasztalt barátokkal, vagy szakemberrel.

A gyermek megszületése az apai érzések átalakulásának újabb lépcsőfoka. Láthatóvá válik az addig láthatatlan, végre magukhoz ölelhetik gyermeküket. Az apás szülés élményét áthatja az anyai élmény, az euforikus öröm és boldogság érzése vegyülhet a kiszolgáltatottság, szorongás, haszontalanság megélésével. Minél inkább megoldott az apa igazi bevonása a szülés folyamatába, lelki és fizikai értelemben véve minél aktívabb résztvevője a szülésnek, annál valószínűbb a pozitív, felemelő élmény.

Meditáló újszülöttek

Az alábbi levél azon a másfél évvel ezelőtti hajnalon született, amikor a 35 éves Balázs hazavitte kisbabáját és feleségét a kórházból. Előző este tejfakasztó bulin látta vendégül a barátait. E sorok nekik íródtak: „Tényleg nem akarok nagy szavakat mondani, és elragadtatni magam, de Mihályka, úgy néz ki, arkangyal. Nem akarom elkiabálni, mert ezt sem szoktam, de már látom, nem fogok találni asztrológust, aki meg tud engem cáfolni… Tudom, nehéz elhinni. Nekem is. Most reggelig inkább fényben úszik mégis. Kékben. Csak figyelmességből, hogy tudjon a mamája pihenni. Addig meditál. Ha ismer valaki asztrológust, kérje meg, hogy cáfoljon meg, kérlek… Nekem is jobb lenne rosszcsont gyereket nevelni.”

E vallomás bemutatja a transzformáció kiemelkedő pillanatát, amikor egy férfi életében kézzelfoghatóvá válik gyermeke jelenléte. Az örömmámorral együtt járó módosult tudatállapot szépen tükrözi azt az élethelyzetet, amelyben megtörténik a csoda befogadása, az életre szóló szeretet-kapcsolat megalapozódása. Tapasztalt, de akár tapasztalatlan férfi barátok támogató jelenlétére ilyenkor nagy szükség van, hiszen segítik az átmenetet, biztos hátteret nyújthatnak az identitás átalakulásának. Az egyre népszerűbb tejfakasztó bulik hagyományos népi kultúránk azon rítusát idézik, amely során a férfi családtagok és barátok köszöntik és „felavatják” az újdonsült apát új szerepében.

Vizsgálatok is igazolják, hogy az újszülött és az anya hazaérkezése a kórházból újabb állomás az apaszerep kiteljesítésében. Azok az apák, akiknek lehetőségük nyílik részt venni újszülöttjük gondozásában, könnyebben tudják beilleszteni, integrálni az apaszerepet egyéb szerepeik közé. Az anyák és a nagymamák nagyban befolyásolják, hogy az apák újszülöttjük közelébe férhetnek-e. Gyakori jelenség, hogy a rutinos segítő nők, akár a legjobb szándéktól vezérelve is, távol tartják az apát a kisbabától, megfosztva őt attól, hogy a kezdetektől megtapasztalhassa apai kompetenciáját.

A legújabb csecsemőkutatások szerint rendkívül értékes a gyermek fejlődése szempontjából az az ingervilág, amit az apák nyújtanak az újszülöttkortól fogva. Az apák játéka, kommunikációja eltérő ingermintázatot mutat az anyáéhoz képest: lendületesebb, kihívásokkal teli. A biztonságot nyújtó apai kezek között megtapasztalható „mintha veszélyhelyzetek”, a hintáztatás, az emelgetés olyan impulzusokkal egészítik ki az anya óvatos, babusgató gondoskodását, ami tetten érhető a csecsemők kedvező mozgás-, értelmi és érzelmi fejlődésében.

Andrek Andrea cikkét teljes terjedelemben a HVG Extra Pszichológia május 21-én megjelent 2015/2. számában olvashatja, amely ezúttal csupa apás témával foglakozik. Keresse az újságárusoknál, vagy rendelje meg a kiadónál!