Alig igaz valami A szürke ötven árnyalatából

Mind A szürke ötven árnyalata című könyv és további részei, illetve a filmváltozat tartalmaz valós elemeket a BDSM (Bondage & Discipline [B&D], Domination & Submission [D&S], Sadism and Masochism [S&M] szavakból képzett rövidítés, magyarul korábban egyszerűen „szadomazochista”) szexualitást illetően, ám egyvalamiben súlyosan téved – állítja Michael Castleman, népszerű amerikai szex-szakíró a Psychology Today című lap online kiadásában.

Amiben Castleman szerint a művek valósághűek:

1. Kommunikáció. Mielőtt Christian Grey és Anastasia Steele belebonyolódnának a BDSM kapcsolatba, alaposan átbeszélik, hogy ki mire vágyik, kinek mi fér bele. Ez tipikusan BDSM: a partnerek valóban kicserélik egymás tapasztalatait, fantáziáit.
2. A határok tiszteletben tartása. Christian, a domináns fél egészen elmegy Anastasia tűréshatáráig, de nem tovább. Mindketten tisztában vannak a másik határaival, és aszerint járnak el. A BDSM ugyanis játék, nem pedig bántalmazás.
3. Safe word („biztonsági szó”) használata. A férfi előzetesen megegyezik a nővel, hogy ha az bármikor is kellemetlennek érezné a szituációt, akkor kimondja azt a szót (például piros lámpa), ami leállítja az egész jelenetet. Ez valósághű megállapodás, és valamennyire paradoxon is, hiszen kiderül belőle, hogy az ilyenfajta szexuális aktus irányítója nem más, mint az alávetett személy.
4. Írásos szerződés. Christian és Anastasia írásban rögzítik, hogy milyen szabályok szerint játszanak. Nem minden pár köt szerződést, de valóban előfordul.
5. Bensőséges viszony. A lány meglepődve tapasztalja, mennyire intimmé válik a kapcsolatuk. A párok általában beszámolnak arról, hogy a BDSM sokkal jobban elmélyíti a kapcsolatukat, mint az átlagos együttlét.

E.L. James brit írónő tehát igen jól megragadta a BDSM kapcsolat egyes aspektusait, de sajnálatos módon nem informálódott kellőképpen annak pszichológiájáról – állítja Castleman. Christian viselkedését a regény gyermekkori bántalmazásból eredezteti. Más szóval, az írónő ugyanazt a széles körben elterjedt nézetet vallja, hogy az ilyen szexben kielégülést találók lelkileg sérültek, sőt patologikusak.

Az amerikai szex-szakíró egy nemrégiben Hollandiában végzett kutatásra hívja fel a figyelmet: a legnagyobb BDSM online fórum csaknem ezer látogatója vett részt benne (51 százalékuk férfi volt). A vizsgálat a személyiség számos jellemzőjére – többek között szorongás, lelkiismeretesség, neurotikusság – kérdezett rá. Az eredmény azt mutatta, hogy az ilyenfajta szexualitást kedvelők kevésbé voltak neurotikusak, mint a kontrollcsoport. Extrovertáltabbak is voltak, és – nem meglepő – nyitottabbak az új élményekre. „A BDSM viszonyokban résztvevők autonómiával és lelkierővel rendelkező személyek, akik számára ez a fajta szexualitás a pihenés és a feltöltődés egyik formája és nem patologikus folyamatok kifejeződése” – következtettek a holland kutatók.

Persze nem a hollandok az elsők, akik a szadomazochista szexet űzők titkát akarják megfejteni. Ausztrál kutatók több mint 19 ezer személy vizsgálata során azt találták, hogy a BDSM-t kedvelők nem éltek át több gyermekkori traumát, mint az átlagos szexualitást előnyben részesítők. Éppen ezért pontosabb lenne, ha a BDSM-ről, mint szexuális játékról, kísérletezésről beszélnénk, nem pedig perverzióként – ajánlja Michael Castleman.