Rómában a híres Trevi kút vizébe csobbanva, Barcelonában pedig örömmámorban úszva ünnepelték a Barcelona szurkolói csütörtökre virradóra, hogy csapatuk megnyerte a labdarúgó Bajnokok Ligája döntőjét.
A mérkőzésnek otthont adó olasz főváros történelmi levegőjű utcáit a döntő lefújása után betöltötték a katalán csapat szurkolóinak "olézó" örömkiáltásai. A győzelemtől megrészegült több tucat focirajongó Federico Fellini Édes élet című filmjének híres jelenetét utánozva ruhástól a Trevi kút vizébe csobbant, mások a Campo dei Fiori téren rekedten "olézó" alkalmi kórust alakítottak.
A csalódott brit szurkolók általában nyugodtan viselkedtek. Az olasz rendőrség helikopterekről figyelte azokat a helyeket, ahol a 30 ezer angol és a 20 ezer spanyol/katalán focirajongó esetleg összecsaphat. Vélhetően az erős utcai rendőri jelenlétnek köszönhetően ilyen nem nagyon történt, bár a mérkőzés alatt és előtt kisebb incidensek miatt 18 embert előállítottak.
Barcelona utcáin csütörtök hajnali egy óra körül még mindig mintegy százezer szurkoló ünnepelte a diadalt. A tömeg örömmámorban úszott, hangszórókon éltette a győztes sportolókat, tűzijátékkal növelte a diadal fényét.
Az ünneplést valamelyest beárnyékolta, hogy rendbontók szemetes konténereket gyújtottak fel, ablaküvegeket zúztak be, üvegekkel és kövekkel dobálták meg a rendőröket, akik gumilövedékekkel válaszoltak. A rendfenntartók mintegy negyven embert őrizetbe vettek.
Jó eséllyel simán lekörözi majd a Tisza Párt ősszel startoló előválasztása nemcsak a hasonló, 2021-es ellenzéki akció 663 ezres adatát, de még a Nemzet Hangja szavazás 1,1 millió résztvevővel beállított saját rekordját is. A megvalósítás logisztikai rémálom lesz komoly buktatókkal, ráadásul a siker mellett politikai veszélyekkel is járhat.
A Tisza Párt szerint visszataszító, hogy a Fidesz és a propagandája az önkénteseik után kutakodnak.
A parkoláson évente 120 millió forintot tud megtakarítani a Hegyvidék, a közétkeztetés ára nem nőtt, és több üzemeltetési munka is olcsóbb lett az új közbeszerzési rendszerben.
Az „aki akar, az dolgozhat” kijelentés ugyanakkor számos vidéken nem több, mint hiú ábránd.
