Herczeg András: "Debrecenben a helyemen vagyok"

A szinte egész életében Debrecenben élő, a pályán kívül egy Audi A4-est hajtó klubmenedzsert leginkább a már említett tenisz kapcsolja ki. A foci iránti gyógyíthatatlan rajongását úgy igazából csak a klubtársaival tudja megélni, „a feleségem ugyanis – édesanyámmal ellentétben – úgy izgul, hogy meg sem meri nézni a mérkőzéseket”.

  • unknown unknown
Herczeg András:

HVG: A Loki meccsei után rendszeresen ön nyilatkozik a csapat nevében. Szégyelljük, de mi meg azt sem tudjuk, mi fán terem a klubmenedzser. Felvilágosítana, pontosan mi is az ön dolga?

Herczeg András: Összefogom, koordinálom az első csapatért felelős szakmai stábot, amihez az NB II-es, NB III-as és a kiemelt korosztályos ificsapatok is tartoznak. Folyamatos kapcsolatot tartok az edzőkkel, és persze megjelenek az utánpótláscsapatok edzésein és mérkőzésein is.

HVG: Azt értjük, hogy ön a DVSC illetékes elvtársa, de mégis, amikor reggelente a tükörbe néz, profi fociedző, menedzser vagy inkább a szóvivő köszön vissza?

© AP
H.A.:
 Legbelül ma is edzőnek tartom magam, a többi funkció menet közben jött hozzá. Persze az eredményeket a kollégáimmal együtt jegyezzük, igyekszem őket is reflektorfényhez juttatni.

HVG: Amikor focimeccset néz, melyik énje kerekedik felül, a sportbarát, aki izgalomba jön a szép helyzetektől, vagy a hidegfejű menedzser, akit főként a siker izgat?

H.A.: Ha a mieink játékát nézem, kizárólag az eredményre koncentrálok, de mielőtt félreértenék, nem azért, mert győzelem esetén vastagabb a boríték. Egészen más szemmel követem jövőbeli ellenfeleink meccseit, és ritkán, de megesik, hogy szimplán átadom magam a játék szépségének.

HVG: Szigorú a játékosokkal? Meccs előtt se pia, se szex, vagy a saját lelkiismeretükre bízza?

H.A.: A játékosaink nagyon érett gondolkodású, intelligens focisták. Tudják, meddig mehetnek el, mit nyerhetnek, mit veszíthetnek, és ennek megfelelően készülnek a meccsekre.

HVG: Na, de ha mégis kibújik valamelyikükből a lázadó, akkor ön is alkalmaz olyan büntetést, mint a parlamentben, hogy ha valaki hiányzik vagy a frakciója ellenében szavaz, azt több tízezer forintja bánja?

H.A.: Nekünk is vannak írott és íratlan szabályaink, és a játékosok tudják, mi mennyibe kerül. A késéseket percenként szankcionáljuk, de ha valaki lusta felvenni a sípcsontvédőjét, az például ötezer forintba kerül. Az már 100 ezer forintot is kóstálhat, ha a meccsen valaki fegyelmezetlen. De értelmesek a srácok, eddig nagy kihágás nem is volt.

© MTI - Illyés Tibor

A Nagyerdőtől a főtábláig
„Bevallom, nemrég még egy Bajnokok Ligája-meccset is csak a teniszpályáról követtem, fél szemmel a tévére sandítva” – jelzi az oroszlánkörmeit már a BL-ben próbálgató debreceni focicsapat első számú szakmai irányítója, hogy azért van élet a focin kívül is. Az 53 éves sportvezető akár úgy is érezhetné, hogy az élet jól kibabrált vele, hiszen bár fiatalsága szinte teljes egészében a labda körül forgott, az igazi gólokat a pályán kívül, edzőként rúgta. Ebbéli sikerei talán genetikailag is kódolva voltak, a fiatalon elhunyt papa maga is edzősködött. A debreceni szakszervezeti üdülőben étteremvezető mama egyedül nevelte kisfiát. Aki bár kötelességtudóan járt a helyi Irinyi János középiskolába, igazán csak a bőrt kergetve találta meg a helyét. A debreceni sportiskola csapata után 1974-től már a DVSC-ben focizott. Az akkor még a másodosztályban játszó teammel bajnokságot is nyert, ám két súlyos térdsérülés után „Debrecenben már nem bíztak bennem”. Környékbeli csapatokhoz szegődött játékosnak, de idővel számára is világossá vált, hogy edzőként ígéretesebb pálya áll előtte. 1988-ban már a Debreceni Sportiskola trénere. 1994-ben Garamvölgyi Lajos invitálására visszatért a DVSC első csapatának szakmai stábjába. Edzőként az ificsapattal országos bajnokságot nyert, amiért 1995-ben megkapta az év utánpótlásedzője elismerést. Ehhez 1998-tól hozzájött még az olimpiai válogatott pályaedzősége is. A DVSC pályaedzőjeként három bajnoki címet és két Szuperkupa-győzelmet söpört be, klubmenedzserként pedig bajnoki címet, Magyar Kupát, Szuperkupa-győzelmet tudhat a magáénak, amihez most hozzájött a Loki BL-részvétele. Utóbbi miatt is most már sürgősen be kell szereznie az UEFA által elvárt minősítést, így rövidesen újra iskolapadba ül.
HVG:
És mennyire mézes az a madzag, amit a meccsek előtt elhúz a szemük előtt? Gondoljuk, nem csak annyi a jutalom, hogy a közelükbe engedi a hölgyrajongókat.

H.A.: Természetesen mindenki tisztában van azzal, hogy a győztes mérkőzések után prémium jár. Másrészt ők is szeretik a dicsőséget, és nagyon büszkék arra, hogy eljutottak idáig.

HVG: Arról vannak fogalmai, mennyire kedvelik önt, a klub nagy hatalmú vezetőjét a focisták?

H.A.: Egyáltalán nem vagyok nagy hatalmú vezető, csak egy edzőnek tartom magam. A véleményükre persze én is kíváncsi lennék! Mindenesetre próbálok sokat beszélgetni és törődni velük. Főleg azokkal, akik valamiért nem játszanak a csapatban, ugyanis elég nagy fájdalom nekik, ha nem léphetnek pályára. Jó, ha ők is fontosnak érzik magukat.

HVG: Na tessék, még a végén kiderül, hogy pszichológus is! Akar beszélni a módszereiről?

H.A.: Próbálok megértő lenni, mert mindenkinek lehetnek rossz napjai. Ilyenkor nem tesz jót, ha az ember kiabál meg büntetget. Mondogatom is nekik, hogy nem kell mártírkodni, ha valamiért nem tudnak jelen lenni fejben, inkább hagyják ki azt az edzést.

HVG: És ön mennyire tudja feldolgozni, hogy győztes meccs után mindenki az ügyes lábú focistákat dicséri, míg vereség esetén a szurkolók hajlamosak átkot szórni a sportvezetők fejére?

H.A.: Persze hogy nem esik jól, de ez a dolgok rendje. Ahogy mondani is szokták, a sikernek sok gazdája van, a kudarcnak meg senki.


© MTI - Illyés Tibor

HVG: Amikor évekkel ezelőtt megkapta a klubmenedzseri kinevezését, egy felmérés szerint a debreceniek 76 százaléka elhibázottnak tartotta a döntést. Még mindig úgy érzi, hogy nem lehet próféta a saját hazájában?

H.A.: Nem tudom, most mekkora lehet az elfogadottságom, szeretném hinni, hogy nagyobb, mint a kinevezésemkor. Ez akkor nagyon fájt, mondhatni, letaglózott. A kollégák viszont segítettek talpra állni. Mondták, nézzem meg a miniszterelnök szimpátiaindexét, az se mindig szárnyal.

HVG: Hát, tényleg nem. Látjuk is, hogy megfordult a sorrend, és mostanság mintha az önök, a DVSC kegyeit keresnék a politikusok. Kötelességének érzi, hogy lekezeljen a meccseikre kilátogató potentátokkal?

H.A.: A helyi politikusokkal gyakran találkozunk, Kósa Lajos polgármester úr többször is megjelenik a mérkőzéseinken, de például Orbán Viktorral csak most találkoztam. Nagyon jólesett, hogy a Levszki elleni mérkőzés után gratulált a csapatnak a továbbjutáshoz, mint ahogy kormányoldalról is kaptunk elismerő szavakat. Szeretném hinni, hogy a sikerünk politikai hovatartozás nélkül összekapcsol bennünket. Épp ezért nem is szabad ezt a kérdést túlbonyolítani.

HVG: Azért néhány éve láttunk olyat, hogy még a labdarúgó-szövetség vezetéséről is a politika döntött. Jut eszünkbe, pályázna az MLSZ-elnökségre, vagy már a külföldi ajánlatokat várja?

H.A.: Egész pályafutásom Debrecenhez fűz, és érzelmileg is igen erősen kötődöm a városhoz, az itteni emberekhez, a klubomhoz. Az MLSZ vezetése meg sem fordult a fejemben. Persze, mindig ki kell tűzni valami célt, de azért elbizakodott se legyen az ember. A klubomnál jól érzem magam, és azt hiszem, a helyemen is vagyok.

IZSÁK NORBERT – DOBSZAY JÁNOS