„Testvéremmel középsúlyos asztmások vagyunk. Ez azt jelenti, hogy állandó gyógyszeres kezelésre van szükségünk, azaz megelőző gyógyszereket szedünk” – ad rövid leírást állapotáról a 23 éves Zempléni Szabolcs, a vállalkozás egyik kulcsfigurája. Öccsével, Balázzsal azt vették a fejükbe, hogy bebizonyítják: a betegséggel nemcsak, hogy együtt lehet élni, de különleges teljesítményekre is képes lehet az ember.

Magyarországon az össznépesség 2-3 százalékát érinti az asztma, a legújabb gyógyszerek miatt azonban a betegség kezelhető, kontroll alatt tartható. Ezeket két fő csoportra oszthatjuk: megelőző és rohamoldó gyógyszerekre. A betegek manapság már a kettő kombinációját szedik – egy gyógyszerben. Ezek típusát és adagolását természetesen szakorvosok szabják meg, de az úgynevezett rohamoldó szer (hörgőtágító) mindig a betegnél kell, hogy legyen. „Ugyan nem szokott kelleni, de azért mindig a zsebünkben van. Testvérem szerencsére nem függ egész évben a gyógyszerektől, neki főleg fertőzéses betegségek után jön elő az asztmája.”

A két fiatalnak korábban sok hátránya származott a betegségből, ami elsősorban a sportolásnál volt érezhető. A csapatjátékokból is rendre ki kellett maradniuk, a zárt, poros helységekben űzött testmozgásokból szintén. Azóta viszont változott a helyzet, hiszen ők sem nyugodtak bele ebbe a helyzetbe. „Manapság már nem szoktam hátrányt érezni, sőt sokszor jobb a teljesítményem, mint egy egészséges embernek. Ez a rendszeres mozgásnak köszönhető.”

Az indulás (Zemplényi Szabolcs jobbról a második, mellette kettővel testvére)

Ebből is látszik, hogy a Zempléni testvérek nemcsak hegyet másznak, hanem hétköznapjaik részévé igyekeznek tenni a sportot – ráadásul sikerrel. „A jól karbantartott asztma és a testedzés elég jól összeegyeztethető. Ehhez egyrészt az kell, hogy rendszeres orvosi kontroll alatt álljon a beteg, illetve az, hogy akarjon mozogni. Fontos továbbá az is, hogy igyekezzünk fokozatosan terhelni, szépen lassan építsük fel az állóképességet” – fedi fel módszereiket Szabolcs.

Ebből következik, hogy a hegymászáson kívül más testmozgást is végeznek. „Minden évben elmegyünk 1-2 hét síelésre. Szoktunk még sziklát is mászni, eredetileg azzal kezdtük, és később kaptunk rá a túrázásra, hegymászásra. Mintegy hat-hét éve fordultunk komolyabban az alpinizmus felé. A sport mindenkinek jót tesz. A hegymászásban az a jó, hogy tiszta hegyi levegőn kapjuk a terhelést! Egy-egy hosszabb út után sokáig érezzük otthon a jótékony hatását.”

Miután többször is sikeresen másztak az Alpokban – kétszer hódították meg a Mont Blanc-t, jártak az Alpok legmagasabb hegyein, többször voltak Ausztriában és szisztematikusan tűztek ki egyre merészebb célokat maguk elé – 2009-ben szinte magától értetődően jött a Lenin-csúcs, mint a hegymászó körökben az egyik legkönnyebbként ismert hétezer méternél magasabb hegy. Technikailag nem jelent olyan nagy nehézséget, a magasság és az akklimatizáció miatt azonban még egy egészséges ember számára is nehézséget okozhat. Így ők is ugyanúgy trenírozták magukat, mint más hegymászók.

A Tadzsikisztán és Kirgizisztán határán, a Pamírban húzódó hegység alaptábora 3500 méter magasan található, de ez még viszonylag távol található a hegytől. Erőss Zsolt, a Magyarok a Világ Nyolcezresein csúcsmászója szerint három tábor elegendő a csúcs meghódításához. Ha a hegymászók egy előretolt alaptáborból indulnak, akér kettő magashegyi tábor is lehet abból a háromból. 

„Katona László segítségével készültünk fel, ő vezeti majd a mostani vállalkozást is. Rendszeres futással, biciklizéssel, úszással, kirándulással és magashegyi túrázással edzettük fel magunkat erre az expedícióra. Az asztmánkból kifolyólag persze a folyamatos gyógyszereinket szednünk kell – itthon, a normál életben is –, de ezen felül nincs más baja egyikünknek sem. Minden utunkon egészséges mászók is kísértek minket, és sokszor előfordult, hogy én jobb formában voltam, gyorsabban haladtam, mint egészséges társaim. Persze előfordult az is már, hogy én voltam gyengébb.”

Mint Zempléni Szabolcs mondja, ők már nem éreznek hátrányt a betegségből kifolyólag, de ehhez kontroll alatt kell tartaniuk betegségüket. „A sportot semmiképpen sem szeretnénk abbahagyni, ahogy a hegymászást sem. Azt jelenleg nem tudom megmondani, hogy fogunk e feljebb menni, vagy akárcsak hasonló csúcsokra, ez még a távoli jövő.”

ERŐSS ZSOLT JEGYZETEI

„Az akklimatizációhoz orvosilag több időre lenne szükség. A tizenhét nap viszonylag szűk időnek tűnik, de gyors akklimatizációval beleférhet egy csúcstámadás – mondta Erőss Zsolt, a legeredményesebb magyar expedíciós hegymászó a hvg.hu-nak. Ő maga 1993-ban járt a csúcson, majd lesíelt onnan. – A Lenin-csúcs technikailag nem nehéz. Az időjárás és a hólejtők állapota határozza meg leginkább a nehézségét. Minden magashegyre felkészülten kell menni, itt a jó hozzáállás és a fizikum a lényeg. Amire ezen kívül nagyon kell figyelni, azok a hóviszonyok.”