Az ügy hátterében az áll, hogy Belgium és Nagy-Britannia összeállította a társadalom számára kiemelten jelentősnek minősülő események jegyzékét - a belga lista a világbajnokság, a brit pedig a vb és az Európa-bajnokság valamennyi mérkőzését tartalmazza -, ezeket a listákat pedig az Európai Bizottság, az unió legfőbb végrehajtó testülete jóváhagyta, ami azzal járt, hogy a belgák és a britek nem engedélyezték az ilyen mérkőzések kizárólag fizetős csatornán való közvetítését.

A Nemzetközi (FIFA) és az Európai Labdarúgó Szövetség (UEFA) - amely egyformán jelentős bevételhez jut ezen tornák televíziós közvetítési jogainak értékesítéséből - később megtámadta a listákat, vitatva azt az állítást, hogy ezeknek a mérkőzéseknek az összessége e tagállamok közönsége számára kiemelten jelentős eseménynek minősülhet.

A Törvényszék alapos bizonyítási eljárás során, nézettségi statisztikai adatokat is figyelembe véve megállapította: az Európai Bizottság nem tévedett, amikor úgy ítélte meg, hogy összeegyeztethető az uniós joggal az, ha az ilyen mérkőzéseket a társadalom számára kiemelten jelentős eseménynek minősítik, és ennek megfelelően biztosítják a szabad hozzáférésű tévécsatornákon való közvetítést. A Törvényszék így elutasította a FIFA és az UEFA keresetét. Az elsőfokon eljáró Törvényszék határozata ellen annak közlésétől számított két hónapon belül kizárólag jogkérdésekre vonatkozó fellebbezést lehet benyújtani az Európai Bíróság fellebbviteli tanácsához.