Molnár Zoltán az V. Országos Edzői Kongresszus zárónapján azt mondta: bár a magyar esélyeket meghatározó módon befolyásolják a kvalifikációs eredmények, a MOB szeretné, ha a magyar versenyzők 20-22 sportágban indulnának a jövő évi olimpián, és Magyarország az első húszba kerülne a nemzetek rangsorában. Utalt rá, hogy 2012-ben Londonban várhatóan 204 ország 10 és fél ezer sportolója küzd 26 sportág 302 aranyérméért, szemben az előző londoni olimpiával, ahol - 1948-ban - még csak 4104 versenyző indult.
A főtitkár úgy vélte, mivel a kvótákért nagy a verseny, és minden nemzet hatalmas energiákat mozgósít, köztük pedig sok csillagászati összegeket költ az olimpiai felkészülésre, "ma már azt is meg kell süvegelni", aki egyáltalán kijut a játékokra.
"A B szint is komoly teljesítmény. Az olimpiai részvétel önmagában fényes sportolói karriernek számít" - jegyezte meg.
Molnár Zoltán felidézte, hogy két évtizeddel ezelőtt egy szakmai rendezvényen az olimpiai esélyek latolgatásakor még 30 aranyat számoltak össze a sportágak hazai vezető képviselői, majd azt elosztották hárommal, és azt mondták: "körülbelül ennyi lesz".
"Ma az van - folytatta -, hogy név szerint ismerjük azt a 10-12 sportolót, akiknek ha összejön minden és jó napjuk lesz, akkor akár aranyat is nyerhetnek. Ha ezt elosztjuk hárommal, kijön a pekingi három. De micsoda visszaesés ez, hiszen oda jutottunk, hogy most már nem sportágakról, hanem személyekről beszélünk."
Molnár Zoltán rámutatott: létszámban és eredményességben is romlott a teljesítmény. Úgy vélte, ennek oka a támogatások két-három évtizedes csökkenése, az intézményi struktúra szétesése, sportegyesületek és a tudományos bázis leépülése, s egyebek mellett a sportorvosi háttér gyengülése is.
Storcz Botond szövetségi kapitány sportága londoni esélyeit latolgatva azt mondta, hogy a kajak-kenusok jövőre is "tudják hozni" a pekingi négy érmet, abból két aranyat. De személy szerint úgy látja, minden esély megvan rá, hogy öt érem legyen, közte három arany. Hangsúlyozta: a sportolóktól ez nagyon komoly, koncentrált felkészülést követel meg, különösen azoktól, akiknek még a jövő tavaszi pótkvalifikáción kell kiharcolniuk a részvételt. Számukra szeretnének minél nagyobb erőforrást, szakmai hátteret biztosítani.
