Öttusa

A modern öttusát még az újkori olimpiák szellemi szerzője, a francia Pierre de Coubertin alkotta meg. Ebben a számban Magyarország mindig jól szerepelt az ötkarikás játékokon: 1912 óta 21 olimpiai érmet szereztek sportolóink, ebből kilenc arany. Mégis, mint az utóbbi években több sportág, az öttusa is veszélybe került, hiszen a nézhetőség lett az ötkarikás létjogosultság egyik fő szempontja.

Fő kritikák: bírálói szerint az öttusa nemcsak elavult (pl. már nem az öt legnépszerűbb sportból áll), de nehéz követni élőben a helyszínek folyamatos változása miatt (vívóterem, uszoda, lovaglópálya). Ennek következtében pedig a szurkolónak is folyamatosan mozognia kell, és túl sokáig tart a verseny lebonyolítása. Az öttusának kompaktabbá kell válnia a nagyobb élvezhetőség kedvéért, de a folyamat elindult.

„Persze, létezik egy ilyen fenyegetés, de ami most biztos, hogy London után Rio de Janeiro olimpiai versenyprogramjában is ott van az öttusa – nyilatkozta a hvg.hu-nak Fábián László, egykori olimpiai bajnok öttusázó és sportágvezető. – Ez persze nem jelenti azt, hogy az illetékeseknek nem kellene folyamatosan gondolkozniuk a sportág minél látványosabbá tételén.”

Az öttusa is egyre látványosabb

MTI - Földi Imre

Fábián szerint a vegyes verseny, az ún. „kombájn” (futás és lövészet) kifejezetten jót tett a sportágnak, és beváltotta a hozzá fűzött reményeket. Két éve Londonban, és az idei moszkvai világbajnokságon is nagy volt a helyszíni érdeklődés, valamint az interneten is követni lehetett az eseményeket, az élő közvetítéseket.

„A moszkvai vébének 14-15 országban volt televíziós közvetítése, ami jól mutatja, hogy van érdeklődés az öttusa iránt. Bár itthon az utóbbi években sem lettek jobbak az edzésfeltételek, és a létesítménygondok továbbra is fennállnak, de az utóbbi két évben abszolút pozitív irányban fejlődött az öttusa. Több nehéz év után elmondhatjuk, hogy a sport jó úton jár.”

Vívás

Fő kritikák: egy külső szemlélő számára a vívás gyakran élvezhetelen, a néző csak piros és zöld fények felvillanását észleli, de legfeljebb a lassítás során látja a találatokat. Nem láthatók az apró mozdulatok, a trükkök és a technika, így legfeljebb azért lehet izgulni, hogy kinek van több pontja, illetve a gép melyik találatot észleli először.

Pár esztendeje az öttusához hasonló helyzetbe került a vívás is, de Kulcsár Győző négyszeres olimpiai vívó, a magyar párbajtőrözők szövetségi kapitánya szerint a sportágra helyezett nyomás mára enyhült.

„A Nemzetközi Vívó Szövetség erőfeszítéseinek köszönhetően egyre több nemzet versenyzője csatlakozott a mezőnyhöz, és a vívás egyre népszerűbb a világon, egyre többen űzik. A sportnak ez persze jó, de az egyik szemem sír, a másik pedig nevet, mert ez a mennyiségi növekedés sajnos a minőség rovására megy.”

A felsorolt sportágok közül talán a vívás volt a legnagyobb veszélyben

MTI / EPA

A szakvezető szerint korábban valóban voltak kritikák a sportág felé, de a veszély egyelőre megszűnt. „Egy ideig határozottan éreztem ezt a fenyegetést, de tudomásul kell venni, hogy a vívást nem könnyű a tévén közvetíteni. Apró, gyors mozdulatokból áll, és aki nem ért hozzá, az talán nem is tudja élvezni annyira.”

Mégis jó esély mutatkozik a túlélésre, hiszen a vívás fennmaradásában klulcsszerepet játszanak a sportolót delegált országok szurkolói. Elég csak arra gondolni, hogy a 2008-as pekingi olimpián a kard- és párbajtőrküzdelmek végéig ez volt az egyik legnézettebb sportág, ami annak volt köszönhető, hogy az Egyesült Államoknak több éremesélyes versenyzője is volt.

„A mi részünkről ez persze nem könnyű, hiszen míg más országok hatalmas összegeket költenek a vívásra – edzőkre, helyszínekre, felszerelésre, addig mi itthon megrekedtünk – magyarázta Kulcsár. – Itthon csak kevés ember tud megélni tisztességesen a sportból. Bár a válogatottnál nincs ilyen probléma, az edzői gárda többi része szerintem nincs anyagilag és erkölcsileg a helyén kezelve.” Kulcsár szerint jelenleg több mint ötven vívómester dolgozik külföldön.

Vízilabda

Fő kritikák: a vízilabdával a fő probléma az érthetelenség, hiszen nincsenek olyan egzakt szabályai, mint pl. a futballnak. Túl nagy döntési jog van a bírók kezében, így néha az is előfordul, hogy nem a játékosok döntik el a mérkőzést a medencében, hanem a játékvezető a partvonalról. Ugyancsak felmerült a játéktér kicsinyítése, ami együtt járna a sport felgyorsulásával, akciódúsabbá és látványosabbá tételével.

„Bármilyen sportág sikeressége az igazolt versenyzők és a nézők számától függ - mondta a hvg.hu-nak a játékosként olimpiai, világ-és Európa-bajnok, de edzőként is sikeres, a női válogatottal 2001-ben Eb-t, 2005-ben vb-t nyerő Faragó Tamás, a vízilabda jelenét és jövőjét elemezve. – Annak a veszélye persze mindig fennáll, hogy a vízilabda esetleg kimarad az olimpiai programból, de 2016-ig, Rióig egyelőre még biztos a szereplés.”

„Olyan szempontból talán szerencsésnek mondható a vízilabda, hogy a legrégebbi csapatsportág az olimpián, ezért valamilyen tisztelet övezi.” Faragó szerint két szempontot kell figyelembe venni a sportág jövője szempontjából. Az egyik, hogy hogyan lehet népszerűsíteni a vízilabdát.

MTI / Kovács Anikó

„Meg kell fogadni az ősök gondolatát, miszerint a vízilabda nyári sportág, azaz csak nyáron, napsütésben ad esztétikai élvezetet. Télen már kevésbé. Nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy a népszerűség szempontjából felértékelődött Amerika szerepe, ahol például több lány űzi ezt a sportot, mint bárhol máshol a világon. Az országban talán kicsit másképp gondolkodnak a sportról, de határozott elképzeléseik vannak.”

A másik a sportág érthetetlensége, hiszen a vízilabda szabályait nem feltétlenül valami logikai összefüggés irányítja, ezért a döntést a nézők nem mindig értik, néha még maguk a játékosok sem. „A lényeg, hogy azok mit gondolnak róla, akik nem értenek hozzá. Szerintem ezt egy grémiummal lehetne tető alá hozni, ahol a szakma, újságírók és szurkolók dugják össze a fejüket, és közösen határozzák meg azokat az elveket, szempontokat, melyek mindenki számára megfelelőek.”

Faragó hozzátette, hogy ebben kulcsszerepet játszik a nemzetközi szövetségek, azaz a Nemzetközi Úszószövetség (FINA) és az Európai Úszószövetség (LEN) vezetése is, de szerinte ebből a szempontból egyelőre nem túl rózsás a helyzet.

Torna

Fő kritikák: a fő kritika a tornával az volt, hogy igen nagy, néha még a teljesítménynél is nagyobb szerepet kapott a végső eredményekben a sportdiplomácia. Így nem azért kellett izgulni, hogy a gyakorlat jó-e, hanem hogy melyik bíróval vagyunk jóban. A Nemzetközi Tornaszövetség (FIG) azonban az utóbbi években aktívan száműzni igyekszik a jelenséget a tornacsarnokokból, és ma már egy órával a verseny előtt jelölik ki a pontozóbírókat. A kevés néző-kérdésnek a pekingi olimpia jót tett.

„Tekintve, hogy a tornaközvetítések a negyedik legnézettebbek voltak Pekingben, biztos vagyok benne, hogy ezt a sportot nem fenyegeti ilyen veszély – mondta a hvg.hu-nak Magyar Zoltán kétszeres olimpiai bajnok tornász, a Magyar Tornaszövetség (MATSZ) elnöke. – Kínában például a selejtezőkre is megtelt a 18 ezres stadion.”

Folyamatos újulásra persze szerinte is szükség van, de a torna amellett, hogy látványos sportnak számít, a televíziós közvetítése is egyszerű. „Azok a sportágak vannak veszélyben, melyek elveszítették a nézőközönségüket, és nincs irántuk különösebb médiaigény sem. A torna az újabb és újabb gyakorlatok révén nemcsak folyamatosan képes a megújulásra, de egyre szélesedik a bázisa is. A legutóbbi világbajnokságon például 27 országból kerültek versenyzők a szerenkénti finálékba.”

A torna olimpiai szereplése nincs veszélyben, a magyaré viszont igen

AP

Magyar szerint a torna esetében is - mint a legtöbb sportág jövőjében - nagyon fontos az Egyesült Államok szerepe, a sportág tengerentúli nézettsége, de mivel az országban 1000 fölött van a tornaszakosztályok száma (ebből több mint százban folyik versenysport), a népszerűséggel nincs gondja a sportágnak.

„Egy újítást azonban szívesen látnék, ha a torna mondjuk a szercsapatversenyek irányába menne el. Berki Krisztián és Hídvégi Vid révén például lovon számszerűsítve is a legjobbak vagyunk a világon. Biztos vagyok abban, hogy a torna esetében nincs szó fenyegetésről, a jövőről pedig talán annyit, hogy amíg Angliában, Japánban, Kínában és Amerikában ilyen népszerű, addig nincs mitől félnünk.”