Lóba – A „lebegtetés” politikai kifejezés gyakorlati manifesztálódása. Annyi különbséggel, hogy a medencében bármennyi lóbálás után végül csak bekövetkezik a cselekvés, ezért nem lenne jó pólós például egy kormányszóvivő. A labdát látványosan lóbáló játékos ugyanakkor még nem vállalja el okvetlenül a felelősséget, mert tovább is passzolhat. De hosszú távon a passz éppúgy értelmet nyer a koncepció egészében, mint a lövés. Ami ritkán mondható el a politikai kommunikációról.

Megúszás – Amikor hirtelen labdát szerez a védekező csapat és leggyorsabb embere már repeszt is az ellenfél kapuja felé. Még senki sem próbálta ki ezt hátúszással, pedig izgi lenne. Mivel a vízen járás lapzártáig nincs tiltva a szabálykönyvben, amint sikerrel próbálkozik valaki, drasztikusan megváltozik a sportág arculata, a következő meccsen már a víz feletti páros lábbal becsúszás is megjelenik.

Ötméteres (egykor négyméteres) – A póló 11-ese, amikor a lövő farkasszemet néz a kapussal. Aztán mindketten igyekeznek vádliközépig kiemelkedni a vízből, miközben a kapus a „hamm, bekaplak!”, a lövő pedig a „nesze, nyomorult pogány!” meseirodalmi tételt játssza el pantomimban. A vízilabdát csak a vízilabdás fiúk miatt néző lányok ennél a pillanatnál jobban csak azt élvezik, amikor a meccs után a vizes sportolók végigsétálnak a medence partján.

Zóna – Egyfajta védekezési forma: senki nem akarja vízbe fojtani a támadókat, inkább hátrébb húzódik a csapat és összes kezével lelkesen integetve erdőt képez a kapu előtt. Mindehhez olyan lábmunka kell, hogy Lance Armstrong sírva kérné a receptet a hegy aljánál. A bíróknak is hálás dolog, mert nincs verekedés, így csak akkor fütyülnek közbe, ha biztosak benne, hogy több keze van a védekező csapatnak, mint ahány a létszám alapján indokolt lenne.

„Szoros” – A zóna ellentéte. Laokoón, ha ma élne, kacagva anekdotázna a kígyóval vívott harcáról, megtapasztalva egy szoros emberfogást a medencében. Amikor az edző vagy a kapus elordítja magát, hogy „menjünk ki szorosra!”, értelmet nyer sok minden, ami aznap addig történt a játékosokkal: a reggelire elfogyasztott hagymás-olajos hal, a kétnapos borosta és a Bíró Ica-tetoválás a felkaron. A szoros emberfogásban pár pillanatig minden megengedett, ha az így megszorongatott ellenfél túléli az armageddont, a medence aljának purgatóriumában összeszedi csíkokba hasított úszógatyáját és megtisztulva emelkedik újra felszínre – várva a revánsot az ellenfél támadásánál, újonnan implantált vasfogait csillantva egy sátáni vigyorban.

Svédcsavar – Tekintettel, hogy Svédországban a vízilabdát jégkorongnak hívják és teljesen más sportág, elég nehéz megérteni, miért éppen e kietlen birodalomról kapta nevét a póló egyik leglátványosabb eleme. Ez egy paradox rögzült szókapcsolat, mint a franciakulcs vagy a magyar gazdaságpolitika. A svédcsavar a labdajátékok azon tézisét cáfolja, hogy a gólhoz szembe kell állni a kapuval. Technikailag felér egy tripla lutz-cal, hogy a víz felett kacsáztatva, hátrafelé csavarva dobjuk kapura a labdát. A taps akkor is jár, ha a szomszéd medencében toronyugráshoz készülő kislányt találjuk el.

Bekk – A vízilabda fogyóeszköze, a váltógazdaság életnagyságú makettje. Jó bekk odahaza két meccs között a pitbull és az angolna keresztezésével kísérletezik és ugyanazt eszi, mint ők. A medencében a center hátára áll és lábaival elmeséli neki a spanyol inkvizíció első száz évének történetét, kezeivel közben a víz felett pajkosan integet a bírónak és hóvirágot árul a zsűrinek. Így is kiállítják hamar, pusztán megszokásból. Néha társai elviszik egy beavatásra és megmutatják neki azt a sárga gömböt, ami állítólag a játék fontos eleme.

Center – A szamurájok és a szumóbirkózók édesgyermeke, aki máglyahalált halt vértanúk küldetéstudatával megy önként a húsdarálóba. Feladata, hogy fél tüdővel víz alatt, kettős víz alatti lábkulcsban, bordái közt a legújabb társaságiadó-jogszabályok első kötetével, fél kézzel időnként tovább passzolja a felé hulló labdát, másik kezével homlokon csókolja a bekket, a harmadikkal pedig a parton álló bíró felé jelelje néma segélykiáltásait. Klasszis center persze mindeközben gólt is lő, kiissza a fél medencét és leérettségizik olasz nyelvből.

AP / Steve Holland

Kontra fault - A póló egy alapvetően egyszerű játék, ami nélkülözi az olyan bonyolult szabálypontokat, mint fociban a les. Hogy mégse legyen minden túl érthető benne, a játékvezetőkre bízták, hogy belátásuk szerint kuszálják össze a játékot. Így lett a kontra fault, ami elvileg a támadó csapat elleni ítélet, legtöbbször olyan játékos kapja, akinél nincs is ott a labda. Nagyon szórakoztató, amikor a többiek, akik éppen indítanák a figurát, egy értelmes kérdést kapott országgyűlési képviselő bambaságával bámulnak ki a veszettül sípoló fehérruhásra, miközben az ellenfél kapcsol és már úszik is visszafelé. Járulékos kísérője a kontra faultnak a kispadokról érkező anyázás, műanyag szék, egyszer Rotterdamban egy jó karban lévő bádogost hajítottak a bírók felé. Nehéz meló.

Kiállítás – A világ legliberálisabb sportágában gyakorlatilag bármiért lehet kiállítást ítélni, a néző úgyse fogja érteni. A lényeg, hogy fröcsögjön a víz. Belátó spori azért tekintettel van a közönségre és csak akkor állít ki, ha víz feletti testrész távozik a lefolyón, így mindenki látja, mi történt. A következő támadásnál a világosságra ébredő kívülálló azt fogja látni, hogy ugyanazon ember következő gégeporca is letörik, ám ekkor kontra fault az ítélet. Az értelmezési tartomány végtelen, minden lehet. Ezt hívják liberalizmusnak!

A 2012-es vízilabda Európa-bajnokság eredményeit, csoportállásait és menetrendjét megtekintheti ide kattintva!