Mit várhatunk a magyaroktól az olimpián?
Minden olimpia előtt megfogalmazódik a társadalmi igény a játékokon nyert érmek számára vonatkozólag. Pedig felesleges jósolni, mert az elvárás csalódáshoz vezet. Inkább örüljünk, ha valakinek sikerül magát túlszárnyalnia, meg örüljünk Tóth Krisztinának, aki ötödször van ott a legjobbak között.
Időgép
Csak egy kis történelem az elején, hogy elhelyezzük magunkat a sportvilágban, s merengjünk a régi szép időkön. Magyarország olimpiai csapatai a montreali és a legutolsó, pekingi játékokon nyertek ötnél kevesebb aranyérmet az Antwerpenben rendezett, 1920-as olimpiai játékok óta. Akkor nem nyertünk semmit, mert a világháború miatt Magyarország nem indulhatott, és nem voltunk ott '84-ben, Los Angelesben sem, a hidegháború miatt. Utóbbiról már sokan sokfélét tudnának mesélni (president Schmitt Pál például, aki már javában sportvezető volt akkortájt), de igazat senki nem akar mondani.
Az első világháború előtti olimpiák inkább a kalandkereső egyének és magányos harcosok terepei voltak, a nemzeti egység még kevésbé volt tapasztalható egy-egy csapat mögött. Nyerni is könnyebb volt, az első olimpián volt olyan úszószám, ahol három induló volt, így tuti érem várt mindenkit már a startnál. Emellett a szervezés sem volt tökéletes, a párizsi olimpia a századfordulón több mint fél évig tartott, és a francia főváros lakóit például inkább idegesítette, mintsem lázba hozta volna. A sportágakat tekintve ebben az időben meglehetősen eklektikus volt a menü: a helyből távolugrás és a kötélhúzás megfért a hadipuska-céllövés mellett, mellesleg utóbbiból nekünk is van bajnokunk.
Megállapítható tehát, hogy Magyarország csapatai általában jobban teljesítettek annál, mint az az ország méretéből, anyagi helyzetéből és lakosságának számából következne. Ezért mondják gyakran a sportvezetőink, hogy "sportnemzet" vagyunk, és ezért gondolja a laikus szurkoló, hogy még mindig így van.
Pedig már nincs így.
Magyarország már nem elég szegény és még nem elég gazdag, hogy az eredmények átlagon felüliek legyenek. Az amatőr sport szervezettsége (amely a szocializmusban kiemelt jelentőséget kapott) teljesen elmúlt, a tömegsport-bázisok feloszlottak. (Ha csak a futballpályák számát nézzük, vagy az igazolt labdarúgók számát az 1980-as adatokhoz képest, megdöbbentő csökkenést tapasztalunk például, de valószínűleg a legtöbb sportágat ugyanígy érintette a központi tervezés megszűnése.) Ez nem baj, hanem tény.
Nehéz jóslatokba bocsátkozni tehát, már ami a magyar esélyeket illeti a 2012-es londoni olimpián. 30-40 éve nagyjából lehetett tudni, hogy a vívók, a kajak-kenusok és a vízilabdások úgyis nyernek, ehhez jött egy-két zseni az öttusa vagy az atlétika világából (leginkább nehézfiúk), aztán az úszók is rendben voltak, így az a minimálisnak tűnő öt aranyérem sitty-sutty zsákban volt.
Csapatok - kézilabda és vízilabda
Három magyar csapat lesz kint: a férfi kézilabdások, a női és férfi vízilabdások, utóbbiak a negyedik aranyérmükért utaznak. (A Kemény Dénessel készült interjúnkat itt olvashatja!) Göröngyös volt az út, amin kézilabdásaink az olimpiai mezőnybe jutottak, a pótselejtezőkön a brazilok és a macedónok legyőzésével végül sikerült a bravúr. Ugyan jó a bajnokságunk, Európa klubszínpadán állandó a jelenlétünk, mégis óriási dolog a részvétel, mivel a verseny akkora, hogy a legjobbak közé tényleg csak a legjobbak jutnak: fizikailag, technikailag és mentálisan egyaránt csúcsteljesítmény kellett a válogatott részéről, végig, a selejtezők során is.
A kézilabdásaink a legnagyobb magyar sztár nélkül vívták ki az olimpiai szereplés jogát. Nagy László botrányok közt távozott a válogatottból, majd majdnem spanyol válogatott lett, állampolgárságért folyamodott, s elhagyni készült a magyar válogatottat. Egyértelmű nyilatkozatot ugyan nem tett erre vonatkozóan, de a jelek igencsak ezt sugallták akkor. Aztán jött egy nagy fordulat, s ez már a közelmúlt eseménye, Nagy László "megveszprémesedett" hirtelen, s újra játékra jelentkezett Mocsai Lajos szövetségi kapitánynál. Császár Gábor, aki a csapat huszonnyolc éves irányítója, szintén a csúcson van éppen. A Veszprém csapatában és a válogatottban is kiemelkedőt nyújt idén, reméljük Londonban is hozza magát. Kulcsfigura még a mester maga – Mocsai Lajos rutinja sokat hozzátehet a csapat előmeneteléhez.
A csapatot egyébként nehéz csoportba sorsolták, rajtunk kívül a spanyol, a horvát, a szerb, a dán és a dél-koreai csapat tarozik még a B jelű hatoshoz. Ebből a csoportból a spanyol és a horvát brigád verhetetlennek tűnik így elsőre, a dánok is erősebbek nálunk papíron. A szerbeket meg a koreaiakat meg kellene verni, és akkor már negyeddöntőzni lehet, a csoport negyedik helye már "placc", azaz továbbjutást ér.
A magyar férfi vízilabda-válogatott külön kaszt, nem csak itthon, de a világon bárhol. A négy évvel ezelőtti olimpiai bajnoki cím óta nagy világversenyt nem nyert a csapat. Volt már ilyen, az olimpiát akkor is behúzta Kemény Dénes együttese. Az előjelekből nem érdemes kiindulni, ez a csapat a világ élvonalához tartozik, bármikor képes győzni. Az biztos, hogy rend lesz (van) a fejekben, van rutin és frissesség egyaránt, s annál nagyobb felhajtóerő, hogy az ember negyedik olimpiáját is megnyerheti a csapatával, nem hinném, hogy létezik. Történelmet írni úgy, hogy a jelen is tudja, hogy ez az, ritka lehetőség.
A lányok Merész András vezetésével jutottak ki az olimpiára, miután idén már elhoztak egy érmet az Európa-bajnokságról. Merész – elmondása szerint – nem találta fel a lyukat a csőben, csak Kemény mester fiúkra alkalmazott edzésmódszerét következetesen végigcsinálta a csapatával. Emellett XXI. századi HR trükköket alkalmazva és határozott erőnlét-erősítő programot megvalósítva (Klink Zoltánnal kiegészülve, aki Erdei Zsolt erőnléti edzője is) alkotta meg a csapatát. Nem tartozunk a világ legeslegjobbjai közé (mint a fiúk), a sportág vezetője, az USA mindenesetre a magyar lányokkal készült fel az olimpiára, egyik meccsüket a négy közül egyenesben adta az NBC országos televízió-csatorna. Szóval rosszak sem vagyunk, és emellett a magyar női vízilabda-válogatottnak van a legdögösebb csapatkapitánya a világon, Drávucz Rita személyében. Az ő állítása szerint egyértelműen aranyéremért mennek.
Akik egyedül csinálják - torna, atlétika
Az egyéni és páros sportágak közül is van emberünk, aki jó eséllyel harcolhat éremért. Berki Krisztián tornász például úgy, hogy még nem is járt olimpián, aranyesélyes. Pekingben nem lehetett ott a sajátos válogatási rendszer miatt, bár egy szabadkártya lehet, hogy kijárt volna neki négy évvel ezelőtt. Most saját hazájában kell lelólengenie a legnagyobb riválisát, a brit Louis Smith-et. Idén már sikerült egyszer, az Eb-n jóval nagyobb pontszámmal nyert a magyar versenyző, s lett hatszoros kontinensbajnok. Nyilván az olimpián sem nézi a többiek gyakorlatát (sosem szokta), s csak befele figyel majd. Megnyugtató, hogy ha hozza, amit tud, az aranyat ér.
Atlétikában is kinéz egy érem. Pars Krisztián érett férfiként érkezik az olimpiára, csúcsformában, a világ legjobb idei eredményeivel (egy nagyobb van nála, egy fehérorosz), friss Európa-bajnokként. Már négy éve is esélyes volt, s bár második lett végül (két doppingvétség miatt), ezüstérmét sosem kapta meg. Hát most egy arany kárpótolhatná, őt is, meg az egész magyar (szombathelyi) dobóiskolát. Pars legnagyobb ellenfele saját természete: izgulós típus, versenyhelyzetben nem mindig reagál a legjobban, de mintha most már kinőtte volna ezt a dolgot. A legjobb korban van, a dobóatléták nem tinédzserkorban a legjobbak. Kivéve Kiss Balázst, de ő ufó volt Atlantában.
Úszás, kajak-kenu, öttusa, vívás
Az uszodában születhetnek csodák, az idei Eb után számítanak is erre a laikusok. Elkényeztette a népet az úszóválogatott, de jegyezzük meg, hogy Európa mezőnye nagyban különbözik a világ mezőnyétől, ha úszásról van szó. Cseh László minden idők egyik legnagyobb magyar sportolója, de Phelps és Lochte mellett igazi bravúrra van szüksége, ha aranyat akar nyerni, vagy még annál is többre.
Gyurta Dániel azonban képes nyerni, az a típus. Koncentrált és masszív, évtizede az élmezőnyhöz tartozik, és vert már verhetetlennek hitt úszót, egy japán versenyzőt, Kitadzsimát. Amikor kikapott Danitól, el sem hitte. Pedig kikapott. Most Gyurtát akarja megverni mindenki száz mellen, hiszen ő a szám királya, de elbírja, ha esélyes, láttuk már. Biczó Bence és Hosszú Katinka sötét ló, nagyon jó versenyzők mindketten, bármi lehet, ha lesz, örüljünk neki, de előre ne kalkuláljunk érmet a nevük mellé. Risztov Éva pedig a legnagyobb királynő, medencében és nyílt vízen is rajthoz áll, igazi superwomen. De jó volna, ha nyerne egy érmet, annyira megérdemelné!
Kajak-kenuban jók vagyunk, a nemzettudat része a sok olimpiai meg világbajnokunk. A világ azonban megerősödött, és senki sem egyértelmű esélyes már, aki lapátolni fog Londonban. Nagyszerű lenne, ha Vajda Attila megvédené olimpiai címét – ez még senkinek sem sikerült a versenyszám történetében. Kovács Katalin és Janics Natasa párosban címvédőként érkezik szintén. Janics kétszáz méteren egyedül lesz, ha fogadni kéne, aranyéremre tennénk. Kozák Danuta is bőven éremesélyes. A női négyestől az érem bravúr lenne, tekintve a kialakuláshoz vezető, konfliktusokkal terhelt időszakot, amíg a négy ember "kiválasztódott". Storcz Botond szövetségi kapitány vezeti a különítményt, reméljük sikerre.
Az öttusa hagyományosan magyar sport volt az olimpiák történetében, Marosi Ádám tehet sokat, hogy így is maradjon ez a tradíció. A vívás is a miénk volt egykor (nagyon a miénk), most tragikusnak tűnik a helyzet: egyetlen szakágban sem lesz csapatunk Londonban. A hátország nem stimmel, vagy gazdasági okai vannak a szétesésnek, esetleg szakmai okok vezettek ide, ezen megy a morfondírozás jó ideje, az eredményt tekintve azonban szinte mindegy is. Egyéni indulók menthetik meg a becsületét a sportágnak, Mohamed Aida, Imre Géza, Szilágyi Áron és Szász Emese állhatnak pástra idén az olimpián. Előbbi kettő nagy harcos, tudják, hogy kell nyerni, bár a mezőny bivalyerős, a vívás népszerű sport a világon, és a gazdag országokban is szeretik.
Veteránok, ifik, "sötét lovak"
Meg kell említenünk Tóth Krisztina asztaliteniszezőt, aki ötödik olimpiájára készül, s minden idők egyik legszimpatikusabb sportolója. Akkora bronzmeccset életemben nem láttam, mint amit Bátorfi Csillával bemutattak évekkel ezelőtt. Úgy lehetett izgulni értük, annyira jó volt nézni a sok ázsiai közt európai párost a legjobbak közt, hogy aki átélte, az biztos nem törli soha. Bátorfi Csilla már visszavonult, Kriszta pedig egyedül áll asztalhoz, s reméljük messzire jut. S ha már asztalitenisz. Zwickl Dániel is szerzett kvótát, és végre olimpián ütögethet. Olyan régóta tehetség, hogy közben férfi lett már, s tizenöt év profiskodás után végre csúcstalálkozón is részt vesz.
Gádorfalvi Áron is nagy ász, a balatoni szörfös tizenöt éve tartozik a világelitbe egy nagyon népszerű sportágban, mégsem híres. Neki is ez az ötödik olimpiája, az egyik legnépszerűbb sportban a világon. Detre Diána lesz a női párja, ő is kijutott Londonba, a vér nem válik vízzé, édesapja is versenyző volt, igaz nem állt, hanem ült, és nem deszkán, hanem hajóban. Berecz Zsombor lazer hajóval szintén résztvevő a játékokon, azért is említjük, mert a bármilyen vízi járművel való versenyzés a világ elitebb részének a sportja általában, jó ha, mi is ott vagyunk köztük egy kicsit, már presztízsből is.
A triatlon is menő sport, van egy versenyzőnk is, Kovács Zsófia. Akkora verseny van ebben a sportágban, hogy aki kijut, már az megérdemli, hogy megemlítsék a nevét.
Újdonság, hogy szinkronúszásban is ott leszünk, Czékus Eszter és Kiss Szofi párosban versenyezhet.
Nagy cselgáncs és birkózó különítménnyel érkezik a magyar csapat Londonba, s azt tapasztalhattuk a közelmúltban is, hogy egy-egy lepottyanó aranyéremre, és egyéb színű medálra is lehet számítani a kemény fiúk/lányok részéről. Kovács Antal (szül: Atom Antal) és Majoros István szereplése a példa a nem túl távoli jövőből. Most is van megbúvó esélyes, a birkózóktól Hatos Gábor például (anélkül, hogy a többieket megbántanám) bármire képes, vagy a dzsúdós nyolcfős légióból Ungvári Miklós. Meglátjuk.
Tényleg nem érdemes előre számolni, mert abban kódolva van a csalódás. A sport attól nagyszerű, hogy váratlan, győzhet a gyengébb(nek látszó), s bukhat a legnagyobb is, kijöhet a lépés mindenkinek egyszerre, de betlizhet is több nagy esélyes. Örüljünk annak, ha valaki jól csinálja, legyőzi önmagát mondjuk, és élete legjobbját képes nyújtani. Hogy ez a világ sportpiacán mennyit ér, az meg kiderül a végén.
HVG-előfizetés digitálisan is!
Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor!
