Láttam Bognár Richárd magyar sportlövőt a férfi dupla trapversenyben, és láttam visszatérni az olimpiai eszmét. Ahogy versenyzett, ahogy küzdött, de különösképp, ahogy elhagyta a lőteret.
Annyit tudtam róla előzetesen, hogy mosonmagyaróvári lövő, negyvenöt évesen a magyar küldöttség legidősebb tagja, és hogy mindössze hat éve kezdett foglalkozni komolyabban ezzel a számmal, legjobb eredménye a 2010-es világbajnokságon elért ötödik helyezése.
Kissé pufók ember, az alapversenyben 137 korongot lőtt, és ezzel a sikerrel a hatodik helyen került be a fináléba (hogy ez mennyit ér, mutatja, hogy a világbajnoki címvédő a kínai Li Csün a tizedik, a pekingi bajnok az amerikai Walton Eller csak a 22. helyen végzett). A finálé előtt a brit Peter Wilson 143 koronggal állt az élen, az orosz Vaszilij Moszin és a kuvaiti Fehaid Aldehani 140-140 ponttal a második, a szintén orosz Vitalij Fokejevnek 139 pontja, a svéd Hakan Dahlbynak úgy, mint Bognárnak 137 korongja volt. Mivel a döntő eredményéhez hozzáadódik az alapverseny eredménye, Bognárnak extra eredményre volt szüksége, emellett az is kellett, hogy a döntőbe jutott ellenfelek hibázzanak.
A finálé első harmadában váltakozó sikerrel versenyzett: egy tévesztéssel kezdett, viszont a folytatásban javított, és a hatodik helyen maradt. A hetedik sorozatnál újabb hibát vétett, és mivel az ellenfelek jól lőttek, a dobogó esélye egyre távolodott.
A döntő felénél Bognárnak sikerült felkapaszkodnia az ötödik helyre, majd a hajrához érve egy korongra került az éremtől a hihetetlen szorossá vált küzdelemben. Az utolsó tíz lövés előtt a brit fölényesen vezetett, a másik öt lövő egy korongon belül volt, ám ekkor Bognár kettőt hibázott, és nem jutott dobogóra: 182 koronggal a hatodik helyen végezve, pontot szerzett az olimpián.
Bognár Richárd a magyar olimpiai csapat feltehetően legkevésbé ismert versenyzője. Nevét leginkább onnét ismerheti az olvasó, hogy a játékok előtti magazinsajtóban mindig megjelennek olyan összeállítások, aminek a sporthoz túl sok köze nincsen, de jól kitölti az újságoldalt: ki milyen gépkocsimárkát kedvel, kinek mi a kedvenc étele, van/nincs-e férje/felesége/élettársa, ki a legfiatalabb, és – itt jön Bognár Richárd –, ki a legidősebb: ő volt.
A verseny utáni riporteri kérdésre miszerint, lesz-e folytatás az olimpia után, azt válaszolta, hogy nem.
Nem? – kérdezte hitetlenkedve a riporter, mire Bognár megint csak azt mondta, hogy nem, a nyomaték kedvéért hozzátéve: „Elég volt. Nekem annál nagyobb esemény az életemben nem történhetett, mint hogy itt lehettem, lőhettem. Elfáradtam, pihenni akarok.”
Világos beszéd. Mindezt mosolyogva, boldogan, felszabadultan. Nem vicsorítva ellenfelekre, bírókra, széljárásra és bioritmusra, hanem sikerként elfogadva azt, amit elért. Az ember valószínűleg így, pont ilyen derűvel szeretné egyszer majd összegezni az egész életét. És még annyit tett hozzá, hogy a verseny végeztével hatalmas ivászatot csap.
Stimmel.
Nem elsőprideozó, szinte minden eddigi felvonuláson is ott volt Kőszeg Ferenc, ám a legendás ellenzéki a HVG-nek azt mondta, most „több százezren voltunk, akik azt üzentük a NER-nek, hogy a társadalomnak elege van az uszításból, a fenyegetésből, a hatalmi arroganciából”. Kőszeg Ferencet a jövő évi választásokról és a Fidesz trükkjeiről is kérdeztük.
Magyarország minden különösebb ellenállás nélkül megszavazta a szankcók meghosszabbítását. Ennek a csomagnak a csomag legnagyobb tétele az Orosz Központi Bank európai bankokban fellelhető vagyonának zárolása.
A kormánypárt támogatottsága pedig mélyponton van.
Az ő nevén lévő 188 milliárd forintnál sokkal több pénze lehet
Ha erre nincs jó válasz, a százezres menet csak színes emléknek lesz jó.
A hírt Havas Henrik jelentette be, mint írta, az utóbbi évtizedeket visszavonultan töltő Forró már hónapokkal ezelőtt elhunyt.
Ha a kérelem átmegy, akkor csak Mészáros vagyonkezelője nyomtathatja majd például pólóra a kifejezést.
