Az első játszmában fej-fej mellett haladt a két nagyszerű teniszező, négy-hármas Del Potro vezetésig mindenki hozta a saját adogatását, amikor az argentin fiú elvette a világelső adogatását. Egy emelésen fordult a meccs ekkor, Del Potro követte el, Federer pedig csak out-ra tudta visszapiszkálni, és elvesztette a nyolcadik játékot, holott nála volt a szerva joga. Ekkor az argentin jobban benne volt a meccsben, jobban is adogatott, és a ki nem kényszerített hibák száma feltűnően sok volt Federer neve mellett. El is engedte az utolsó játékot a világelső, nullára kapott ki ekkor, Del Potro az első játszmalabdát beverte. Harminchat perc volt ez a felvonás, nem látszott még, hogy maratoni csata válik ebből az összecsapásból.

A második játszma Federer javulást hozott, no nem sokat, azaz nem kezdett sziporkázni a svájciak leghíresebb olimpikonja, de annyira összeszedte magát, hogy ne veszítsen játékot. Elevickélt a rövidítésig, pedig rezgett a léc, mert 4-4 –es állásnál break-labdája volt Del Potronak, ám a svájci zseni „helyreszerválta” a meccset, jöhetett a rövidítés. Azt pedig a legminimálisabb különbséggel (7-5) lett az övé. Olyan idegrendszere (és keze) van Roger Federernek, amilyen senkinek a világon, és emiatt van az, hogy akkor is képes győzni, amikor erősebb az ellenfele éppen. Ez történt ebben a játszmában, de a statisztika száraz és rideg: Federer egyenlített. Hatvanhét  perc kellett ehhez a mutatványhoz.

A harmadik szettben aztán minden néző és szurkoló tudta- aki a teniszt választotta a ma délután programjául-, hogy ma ismét egy darab sporttörténelem íródik. Roger Federer komolyan gondolta, hogy olimpiai bajnok akar lenni egyéniben (párosban már van neki ilyen címe), Del Potro meg komolyan meg akarta akadályozni ebben. Egyik versenyző sem spórolt, és a világelső játéka feljavult, a harmadik szett vége felé szinte minden adatuk megegyezett, bár Federer több ászt ütött, de például az első szervák mindkét fiúnak hetvenegy százalékban sikerültek, és 17-17 –nél mindkettőjük százhetvenhat nyerő ütést vitt be a másiknak. Nem tévedés, tök döntetlen volt az állás az akkor már százötvenhárom (!) perce tartó harmadik játszmában, és nem úgy nézett ki, hogy valamelyikük elengedné a meccset.

Federer azonban a harmincötödik játékot elvette az argentin teniszezőtől, mégpedig úgy, semmi-negyven után tudott csak pontot szerezni Del Potro, a maradék két break-labdából az elsőt behúzta magának a világelső. Innen már nem volt kegyelem,  kettőszázhatvanhat percnyi teniszezés után Roger Federer megnyerte a mérkőzést, és haladna a halhatatlanság felé, ha már rég nem az volna.

Federer – Del Potro  2-1 (3-6, 7-6, 19-17)