Drámai végkifejletben nyerte meg végül vitorlázásban a britek első, saját negyedik aranyérmét Ben Ainslie, aki amúgy a legnagyobb esélyesként vágott neki, ám ebből a verseny során nem sok látszott, egyetlen egyszer sem állt a mezőny élén, hat futam után pedig 10 pontos hátrányban állt az élete talán legjobb formájában vitolázó dán Jonas Hoegh-Christenesen mögött. A pihenőnap azonban nagyon jót tett a britnek, ezután minden futamban a dán előtt végzett és a sorozat végére pontszámban éppen utol is érte, de ekkor még Jonas vezetett. Az éremfutamban aztán páros versenyt vívtak, a brit azt tette, amit kell, miután ellenfele elé került, minden megengedett eszközt felhasználva akadályozta, s el is érte célját, azaz a dán előtt futott célba - amúgy az utolsó két helyen értek be -, ami a bajnoki címet jelentette számára - a lehető legkisebb különbséggel: pontegyenlőséggel az éremfutamban elért jobb helyezéssel.

Jonas jogal bosszankodhat, ha bármelyik futamban csak egy hellyel fut be előrébb, övé az arany, nem beszélve a nyolcadik futamban elszenvedett borulásról - ami azért valljuk meg, ezen a szinten nem nagyon szokás. A dánok azonban nem azok a búslakodó fajták, feltehetően Jonas is sok-sok sörrel ünnepelte az ezüstöt azzal együtt is, hogy végig állt neki az arany. Figyelembe véve azonban, hogy honnan került elő (majd' két szezonra szinte eltűnt a mezőnyből), csodálatos a második hely, és az a magabiztos, mentálisan nagyon erős vitorlázás, amit a verseny nagy részében bemutatott. A vitorlázásban a szerencse, azaz az időjárás is nagy szerepet, játszik, ez neki most feltehetően nem csak segített. Ben Ainslie pedig Ben Ainslie, ahogy megnyerte ezt a bajnokságot, elképesztő volt. Az elején nagyon úgy tűnt, nem tudja elviselni a hazai pálya és az esélyesség együttes súlyát, főleg, hogy a dán tulajdonképpen tét nélkül vágott neki az olimpiának - ez persze így nem igaz, de igazán lazán nyomhatta, csak a verseny felénél kezdhetett erősödni rajta a nyomás. Jonas honfitársáért, Paul Elvströmért is hajtott, Ainslie ugyanis a mostani győzelemmel a legeredményesebb olimpiai vitolázó címet is megszerezte Elvströmtől, aki négy bajnokságot nyert, a brit ennél egy ezüsttel többet.

Fredrik Loof és Max Salminen

AP / Bernat Armangue

Fordított koreográfia mentén zajlottak a csillaghajós versenyek, a brit páros, Ian Percy és Andrew Simpson végig uralta a versenyt, az éremfutamra is kilenc pont előnnyel érkeztek - ez négy helyezést jelentett -, s végül nem is a második, hanem az addig harmadik helyezett egység halászta el az orruk elől az aranyat, amit az éremfutamban az utolsó 50 méterig a kezükben tartottak. Végig a második helyezett brazil hajóra figyelve szép lassan a mezőny végére kerültek mindketten, a svéd egység pedig már az éremfutam elején ellépett a mezőnytől, ami nem is volt aggasztó a britekre nézve, hiszen öt hellyel is kikaphattak tőlük, akkor is Percy-ék nyernek. Az utolsó ötven méteren azonban hajszállal becsúsztak eléjük az amerikaiak is, korrigálásra már nem volt sem tér, sem idő, így viszont a svédek nyerték az aranyat - akik a verseny során soha nem álltak jobban a harmadik helynél.

A magyar versenyzők számára is véget ért az olimpia, Detre Diána nagyon stabilan vitorlázott, nem voltak kilengései egyik irányban sem, végig a középmezőny végén tartózkodott, legjobb helyezése 13., legrosszabbb 21. volt, ezzel 18. lett a 26 női szörfös között. Az élen a spanyol Marina Alabau Neira áll 14 pon előnnyel az izraeli Lee-El Korsiz és a finn Tuuli Petaja előtt, ami hét helyezést jelent. További négy pontra tartózkodik a német versenyző,így a helyezésekért nagy harc várható a keddi éremfutamban.

Gádorfalvi Áron az ötödik futamban elért 7. helyezését meg tudta fejelni egy 3. hellyel a kilencedikben, ami igazán bravúros, világszínvonalú eredmény. Ezzel a 38 fős mezőnyben a 25. helyen végzett, ami az előzetesen várható eredménysáv alsó határa körül van, figyelembe kell azonban venni, hogy Áron csak a ciklus körülbelül felénél kezdte meg a komoly felkészülést, addig nem voltak adottak számára a feltételek - a két tízen belüli hely pedig valóban csodálatos, azt mutatja, hogy hasonló feltételek mellett a legszűkebb élmezőnyhöz is tartozhatna. Az aranyérmet már az éremfutam előtt megnyerte a holland Dorian van Rijsselberge, előnye ugyanis 22 pont, s az éremfutamban, ha utolsó, 20 pontot kaphat, míg az első is kap kettőt, tehát legfeljebb 18 pontot hozhatnak rajta. A holland a tíz futamból hatot megnyert, volt két második és egy harmadik helye, egyszer pedig - a 10. futamban - nem ért célbe, de ekkor már tudta a matekot.

A férfi laser osztályban Berecz Zsombor 21. lett a 49 fős mezőnyben, korábbi bravúros 3. helyezése után összerakott még egy 4. helyet is a kilencedikben. Az első két helyre csak az ausztrál Tom Slingsby és a ciprusi Pavlos Kontides érhet be, közöttük hét helyezésnyi pontszám a különbség, a harmadik már több mint húsz pontra van Kontides-től.

Ben Ainslie

AP / Bernat Armangue

A női laser radial osztályban négy aranyesélyes küzd meg az éremfutamban, a verseny végére ugyanis az előzetesen is ide sorolt ír, belga és holland versenyzők mellé előkerült a kínai is, olyannyira, hogy pontazonossággal ő várja az első helyen a medalrace-t a holland előtt, az ír és a belga egy-egy ponttal sorakozik hátrébb.

A két 470-es osztályban nagyjából az esélyesek állnak elől, nagyobb meglepetést inkább az okoz, hogy néhány, korábban jó helyezésekre várt egység elég hátul tartózkodik. A hölgyeknél a hat futam után a briek vezetnek az új-zélandiak és a hollandok előtt, majd az olaszok, a brazilok, a franciák következnek, az ausztrálok, az amerikaiak és az izraeliek előtt. Kifejezetten hátul vannak azonban például a spanyolok, akik azért ugyancsak világbajnokok. A férfiaknál hét futam után szintén az esélyesek (britek, ausztrálok,, új-zélandiak, olaszok) állnak elől. A repülőrajtott vett osztrákok tartják magukat, egyelőre hetedikek. A vártnál hátrébb vannak az Európa-bajnok horvátok, spanyolok és a szintén Európa-bajnok görögök.