"Sokan profitáltak belőle, semmit se kérjünk számon"
Négy női kajakos jelentette be az elmúlt napokban, hogy a jövőben más ország színeiben versenyez tovább. A mesteredzővel, az elnökkel és a főtitkárral beszélgettünk a kajakos különítmény távozásáról.
A háromszoros olimpiai bajnok Janics Natasa és a hétszeres világbajnok Benedek Dalma Szerbiába, a kilencszeres világbajnok Paksy Tímea Ausztriába, a vb-bronzérmes Sarudi Alíz pedig Ciprusra tart. Mindannyian csalódottak, de ahogy az eredményeik, úgy távozásuk okai és a döntésük utóélete is különbözik. Csak az időzítés nem véletlen: a szponzori szerződések általában olimpiai ciklusokra szólnak, melyek év végével lejárnak, és ha valaki más nemzet színeiben szeretne versenyezni a következő olimpián, akkor a játékokat megelőző három évben abban a válogatottban, ahol korábban készült, már nem szerepelhet.
A magyar kajak-kenu sport erejének az egyik titka, hogy az elitet idehaza nagyon erős második vonal készteti minél jobb teljesítményre. Most úgy tűnik, az elit is gyengül. Ezért is próbáltuk meg szétszálazni a történetet a legfontosabb szereplőket végigtárgyalva. Nem meglepő módon, Douchev-Janics Natasáról esik a legtöbb szó.
Douchev-Janics Natasa
Nagyon kis esélyt látok, hogy marad – mondta a hvg.hu-nak Douchev-Janics Natasa bejelentése előtt egy nappal Baráth Etele, a Magyar Kajak-kenu Szövetség elnöke, akinek „baráti levélben” Natasa már korábban jelezte szándékát. De az elnök arra kérte: ha döntött, hivatalosan tájékoztassa erről a szövetséget. Ez történt meg csütörtök délután. Douchev-Janicsnak szeptember 30-ig kellett hivatalosan közölnie, hogy a jövőben nem magyar, hanem szerb színekben kíván versenyezni. Amennyiben a két szakszövetség megegyezik, Janics már 2013-ban szerepelhet a szerb kajak-kenu válogatottban.
Ábrahám Attila és Fábiánné Rozsnyói Katalin egyaránt úgy tartja, mindkét félnek csak köszönnivalója van, Janics Natasának éppúgy, mint a Kajak-kenu Szövetségnek, illetve a magyar válogatottnak. Mindkét fél a legjobbját adta bele ebbe a kapcsolatba. Janics Natasa kvázi a háború elől menekült Magyarországra, a sydney-i olimpia előtt már magyar versenyzők közt edzett. Igaz, hogy a magyar válogatott edzőtáborába nem mehetett be, ezért a közelben lakott, és telefonon kapta Fábiánnétól az utasításokat, például, hogy mikor induljon ki a vízre – ahol aztán találkoztak. Szerbia nem gördített semmiféle akadályt az átigazoláshoz, egyszerűen nem volt abban a helyzetben, hogy egy versenyző távozásával foglalkozzon. Fábiánné – apja, Milan Janic kérésére – vállalta el Natasa edzéseinek vezetését, és attól kezdve semmilyen különbséget nem tett közte és a “magyar-magyar” versenyzők közt. Nem így a magyar szövetség, ahol a mesteredző elmondása szerint nem voltak túl lelkesek, féltették a versenyzőket, akiket Janics tehetsége fenyegetett. Mint később kiderült, joggal, hiszen Janics Natasa négy éven belül első számú kajakossá evezte fel magát. Akinek Fábiánné választott klubot is: Szeged szakmailag is jó választásnak tűnt, és közel volt Janics szülőhelyéhez, Palánkához is.
Arra a kérdésünkre, hogy Janics Natasa akkor is távozott volna-e, ha Athénhoz és Pekinghez hasonlóan Londonban is aranyat nyer, egyértelmű igennel felelt Ábrahám Attila és Fábiánné is, sőt Kati nénit a döntés sem lepte meg: ”Tudtam, hogy visszamegy. Learat mindent, amit lehet, és aztán hazatér. Sokan profitáltak belőle, úgyhogy semmit sem szabad számon kérni rajta. Hányan éltek belőle! A menedzserétől kezdve a klubvezetőkön át a szövetségig bezárólag…”. A szövetség főtitkára szerint a miértre a Natasa elé tett szerb szerződésben keresendő az igazi válasz. Ugyanakkor azt is megjegyezte az egykori olimpiai bajnok, hogy nem a legszerencsésebb ritmusban csinálta ezt Janics, és nem is a legjobb pillanatban. Egyrészt hatalmas pénzjutalom jár neki a londoni érmekért, emellett pedig állami kitüntetésben is részesült. Talán ezért is van sok negatív komment a távozásával kapcsolatban.
Fábiánné Rozsnyói Katalin szerint a szerbek jó taktikát választottak, Natasa férjének ajánlottak állást, amit Magyarországon elképzelhetetlennek tartana (mármint, hogy bolgár edző helyet kapjon valahol főállásban). A mesteredző szerint jót fog tenni a versenyzőnek, hogy visszaköltözik Szerbiába, mert visszatérhet belé az a „szerb tűz”, amely egészen 2005-ig megvolt, és felhajtotta őt a világ tetejére. Mert Fábiánné szerint ez bizony elaludt, szépen, fokozatosan, mégpedig azért, mert Janics Natasa elhitte, hogy mindent jobban tud másnál, egyszerűen ő akart diktálni. Kati néninek is, és a társainak is.
A töréspont az esetükben egy négyes edzésen jött el, egy vita során Natasa mindenkit kiosztott, és a csapattársai nem akartak vagy mertek vitába szállni vele. Ettől vérszemet kapott. Nem volt nehéz, hisz mindenhol, ahol megfordult, istenítették, a közönség is, a szakma is, a szövetség is. Fábiánné Rozsnyói Katalin azonban nem tűrte el ezt a viselkedést az amúgy – az ő szavával élve – jó lelkű lány részéről. De egyedül maradt a saját versenyzője ellen-mellett vívott harcban, és ma is úgy látja, Angyal Zoltán (akkori szövetségi kapitány - a szerk.), Sári Nándor (mesteredző - a szerk.), és az egész elnökség rossz oldalra állt ebben a vitában. A lányok pedig elkezdtek számolni, mármint a győzelmekért járó prémiumot, és ez alapján kezdték elosztani a helyeket a hajókban. Egyesben, négyesben, párosban. Pekingben még ezzel együtt is tartott a lendület, de Kati néni azt mondja, hogy Janics Natasának már Peking nem járt volna, ha nincs a kavarodás. Hogy Janics ki sem került volna, ha egyenesek a válogatási elvek.
A londoni szereplés siker Janics részéről, így tartja Ábrahám Attila. A szülés utáni versenyzés egyáltalán nem ördögtől való, a test olyan hormonokat termel, amelyek segíthetik a gyors regenerálódást és a nagyobb teljesítményt. Fábiánné azt mondja, tudta, hogy a Kovács Katalin-Janics Natasa alkotta páros nem nyer aranyat, mert megkopott. Úgy gondolja, hiányzott belőlük az igazi akarat. Előtte két évvel a világbajnokságon nyertek, de legnagyobb ellenfelük hiányzott. Kati néni szerint akkor „bármelyik másik párosunk” nyert volna. A 200 méter egyes pedig azért nem sikerült, mert szerinte Natasa gyenge volt, fizikailag nem bírta a versenyt. Erősebb volt nála az új-zélandi lány, mellesleg magyar edzővel a háta mögött. Hiába hitte Janics Natasa, hogy felkészült, nem volt kirobbanó formában, mondta Fábiánné. Jól evezett, de túlértékelte a felkészülését. Vékony volt, nem elég erős. És nem volt „felépítve” a versenye. Arra a felvetésre, hogy négy év múlva Janics ezüstöt nyer Rióban Kozák Danuta mögött 500 egyesben, a mesteredző a „naiv” jelzővel reagált. Bár lenne edzésterve Janics számára, amivel „odaérhetne”, és Kozák Danuta is esélyes, de egyszer csak jön egy fiatal a semmiből, és megver mindenkit. Szóval nem érdemes négy esztendőre előre számolni.
Ábrahám Attila jó embernek festi le Janics Natasát, de a szövetség hozzáállása nem egyértelmű még az elengedésével kapcsolatban. Annak ellenére, hogy a főtitkár úgy érezte, Janics Natasát is megviseli a váltás, érzelmileg is. Látszott rajta, amikor hivatalosan is közölte távozási szándékát a szövetségben. De elengedése nem emberi kérdés, hanem jogi procedúra: profi sportolóról van szó, élő szerződésekkel, megállapodásokkal.
„Van egy olyan elnökségi határozat, miszerint a szövetség világbajnokot nem ad ki, amennyiben a sportoló nem az élettársát követi a hazájába. Ezt a lehetőséget a nemzetközi szakszövetség teremtette meg, miután számtalan példa volt a vegyes házasságra. Ennek megfelelően Benedek Dalma a magyar szövetség hozzájárulása nélkül is nemzeti csapatot válthat, hiszen a férje szerb állampolgár. Viszont Natasa nem Bulgáriába költözik Andrian Douchev-vel, aki bolgár származású,hanem Szerbiába. És bár Janics szerb-magyar kettős állampolgár, de ebben az esetben a magyar szövetség a jogszabályok szerint igényt tarthat ellentételezésre. Ne feledjük, Janics azért jött Magyarországra, hogy a világversenyeken eredményesen szerepelhessen, és mi mindvégig segítettük a felkészülését.” – mondta a hvg.hu-nak Baráth Etele, a szövetség elnöke, aki arról, hogy mekkora összegről, illetve milyen nagyságrendről van szó, nem akart semmilyen információt elárulni. „Erről még el se kezdtünk tárgyalni” – így Baráth, aki szerint, ha Natasa már hivatalosan is bejelentette a távozását, akkor már annak is készen kell állnia, hogy a szerb szövetség miből finanszírozza a kivásárlását és a versenyeztetését.
Baráth Etele hozzátette: ahogy a szponzorpénzek eddig is száz százalékban az egyesületekhez jutottak el, hogy ne csak az egyes versenyzők, hanem a hátország és az utánpótlás is részesedjen belőlük, a szerb szövetség által fizetendő lelépési pénzt is mind sportágfejlesztésre fordítják az egyesületeken keresztül. Ezen kérdések rendezése a feladat, résztvevők: a Szerb Olimpiai Bizottság, a Szerb Kajak-kenu Szövetség, a szegedi klub, a MOB, és a Magyar Kajak-kenu Szövetség. És a főszereplő, egy nagyon nagy bajnok, Douchev-Janics Natasa.
Benedek Dalma
A főtitkár szerint Benedek Dalma idei teljesítménye elmaradt az előző években mutatottól. Megérti, hogy Dalma az elmenetel mellett döntött, Ábrahám Attila mégis inkább itthon próbálkozott volna tovább a helyében. Jogilag simább az ügy Benedek esetében, hiszen szerb férje van, az ICF szabályok szerint – akár magyar állampolgárként is – versenyezhet szerb színekben.
“Benedek Dalma be akarta fejezni a karrierjét, de nem jutott ki Londonba, és ez megváltoztatta a szándékát” – mondta Fábiánné Rozsnyói Katalin, akihez szegedi vb-győzelme után “csatlakozhatott” Benedek. “Nem tud megalkudni, és nem tud abbahagyni. Ő már nem tud keményebben edzeni, vagy többet edzeni, mert így is elkövetett mindent, amit sportoló elkövethet a siker érdekében”. A mesteredző szerint inkább pszichés okokat kell keresni a kudarcok mögött (hogy hétszeres világbajnokként három olimpiáról maradt le), ezek viszont lehet, hogy eltűnnek egy gyengébb közegben. Kati néni egyetért azzal, hogy Dalma megpróbálja még egyszer, és szerb színekben nekifut a következő olimpiai felkészülésnek. Egyesben esélytelennek tarja őt, ugyanakkor párosban Janiccsal bármit kihozhatnak magukból. Hiszen Dalma hátul nagyon tud tolni, Janics pedig bebizonyította, hogy kiváló vezérevezős tud lenni, kiderült, amikor a négyesben elöl ült. „Janics Natasa képes igazodni, megtanulta. Extraklasszisok képesek csak erre, Kőbán Rita-szintű versenyzők, amilyen Natasa is, és Kovács Kati is. De még soha nem ültek együtt Benedek Dalmával, az is lehet, hogy nem fognak működni.”
Paksy Tímea
„Szerintem ő versenyzőként többre értékeli magát annál, mint amit tud. Ráadásul kevesebbet is dolgozott, mint a többiek. Nálam jól teljesített, de más utakon nem volt szerencséje. Azt hallottam, hogy edző lesz inkább, mint versenyző, ez esetben viszont nagyon jól teszi, ha elmegy. Itthon nincs esélye rögtön munkába állni edzőként, vagy ha van, akkor is éhbérért dolgozna évtizedekig. Jobban jár, ha megy, azzal viszont számolnia kell, hogy ha hazajön, akkor „senki” lesz a szakmában.” - Ez Fábiánné véleménye.
Ábrahám Attila is úgy látja, hogy Paksy Tímea a versenyzés utáni életét készíti elő. De ő azért versenyzőként sem írja le Tímeát, szerinte – robbanékonysága miatt – rövid távon sikeres lehet még a kiváló kajakos. Más a mérce vele szemben – mert nem extraklasszis versenyző, mint Janics, de mivel a szövetség belső szabályzata szerint a világbajnokokat „nem adják ki” csak úgy, szóval vannak baljós előjelek a jogi procedúra előtt. Azt sem tartja kizártnak a főtitkár, hogy jobb élet vár a távozó versenyzőkre, hozzátette azonban, hogy élsportolóként Magyarországon is kimagasló körülmények közt élhettek és dolgozhattak.
Fiúk-lányok
Az idei távozók mindegyike nő. Ennek okait Fábiánné abban látja, hogy a férfi mezőny erős külföldön, minden országban akad 2-3 erős fiú, akikből már csapatot lehet csinálni, mert “ahol három jó van, oda egy közepes is elég a négyeshez”. Ezzel szemben a lányoknál gyengébb a mezőny külföldön, egyszerűen nem annyira népszerű a sport a nők körében.
Ebben a főtitkár is egyetért, és még egy érdekes adalékkal is kiegészíti az egészet: a távozók mindegyike az MTK tagja, ahol rendezetlenek a viszonyok anyagilag. Ráadásul a férfiaknál „tágabb a tér”, hiszen nyolc kvóta van az olimpiára, a női öttel szemben. Valamint a nők mezőnyében nálunk több az extraklasszis, egyszerűen „tele vannak”, a férfiak mezőnye nem ennyire sűrű. Ábrahám Attila szerint az utánpótlásra nincs közvetlenül hatása az elvándorlásnak, ellenben az nem tesz jót az itthon maradt válogatottaknak, hogy hígul a mezőny. Itt edzésen is öldöklő verseny folyt, hiszen jobbnál-jobb versenyzők feszültek egymásnak, a színvonal a távozásokkal csökkenni fog. Baráth szerint ebben nem változik semmi: 1-2 évig biztosan hiányozni fog Janics Natasa, Benedek Dalma vagy Paksy Tímea a hazai válogatókról, de olimpiai- és világbajnokok maradtak a csapatban (Kozák Danutától kezdve Kovács Katalinon és Szabó Gabriellán át Fazekas-Zur Krisztináig vagy Csipes Tamaráig), és az U23-as korosztály is aratott a legutóbbi Eb-n – Vad Ninetta vagy Kárász Anna a jövő sikeremberei lehetnek.
| Szövkap kontra szakmai igazgató |
Abban, hogy megszűnhet a szövetségi kapitányi poszt, nincs semmi új. Erről idén márciusban már született elnökségi állásfoglalás, csak a döntéssel megvártuk az olimpiai ciklus végét – mondta Baráth Etele azzal kapcsolatban, hogy egy televíziós nyilatkozatára reagálva Storcz Botond szövetségi kapitány úgy nyilatkozott, meglepte a poszt megszűnésének a lehetősége. „Már a pekingi olimpiai után, amikor áttekintettük a sportágfejlesztési stratégiát, úgy láttuk, hogy szükség van egy szakmai igazgatóra, aki nemcsak a felnőtt és az utánpótlás válogatottért, hanem a teljes szakmai fejlesztésért felel. Ezt a posztot akkor nem töltöttük be, most viszont időszerű lehet. Reagálnunk kell arra, hogy milyen volt a szereplésünk, hol vannak gyenge pontjaink, és hogyan lehetne a sportágat a hagyományainak megfelelő legjobb irányba terelni. Többféle elképzelés verseng: még az sem dőlt el, hogy nem lesz szövetségi kapitányi poszt, vagy ha megszűnik, lesz-e mellette két szakágvezető, vagy maga a szakmai igazgató lesz a szövetségi kapitány. A lehetőségeket az egyes régiókban külön megvitatjuk, a döntést előkészítjük, hogy a következő elnökség már könnyebben választani tudjon. Az én mandátumom, akárcsak Storcz Botondé, jövő márciusban lejár. A döntés a leendő vezetőség kezében lesz. Ábrahám Attila ugyanerről azt mondta, hogy a következő közgyűlés – ahol alapszabály-módosításra lehet számítani – feladata, hogy kijelölje a sportág vezetői számára az irányt, amit követni kell. Két út lehetséges. Az egyik, amit most is követ a szövetség, jelentősen függ az állami támogatástól, és a fő célja az, hogy olimpiai bajnokokat neveljen. A másik út egy sportszolgáltatásokat is nyújtó komplex program megvalósítása, amely a kajak-kenu sportot beemelné a szabadidősportok közé. Azaz nem csak arra menne el a szövetség kapacitása, hogy profi sportolók működését koordinálja, hanem szórakoztató-iparággá gyúrná át a sportágat. Beleértve a vadvízi evezéstől a munka utáni hobbi-kajakozásig. Kiemelten kezelné az új koncepció a fogyatékkal élők sportolását is, valamint a külföldön tapasztalt pezsgő „klubélet” megteremtését is. A sportág társadalmi beágyazottságának ilyen fokú megnöveléséhez infrastrukturális fejlesztés és „fejben történő fejlesztés” egyaránt szükséges. Vezetőnek pedig nem szövetségi kapitány kell (akivel duplikálódik a klubedző), hanem egy menedzser szemléletű szakági vezető. “Aki egyébiránt Storcz Botond is lehet” – fűzte hozzá a főtitkár befejezésül. |
HVG-előfizetés digitálisan is!
Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor!
