szerző:
hvg.hu
Tetszett a cikk?

A Guardian közölt egy interjút Polgár Judittal, aki a londoni Chess Classicra készül. Minden idők legfiatalabb sakknagymesterével Stephen Moss beszélgetett a kezdetekről, a jelenről, illetve a jövőről.

Polgár Judit egy fenomén - kezdi írását a brit újságíró. Ő nem csak simán a legjobb női sakkozó, hanem kilométerekkel a többiek előtt jár. A sakknagymesterek ranglistáján ő az egyetlen nő, aki a legjobb 100-ban van. Amikor a csúcson volt, akkor a top 10-ben is szerepelt.

1993.02.16. - döntő meccs Boris Spassky ellen - Polgár Judit sakkozó
AFP / Kisbenedek Attila

Decemberben részt vesz a London Chess Classic (2012. december 1-10.) elnevezésű versenyen és azt csinálja, amit mindig is csinált. Versenybe száll a világ nyolc legjobb sakkozójával. Többek között az egykori (Viswanathan Anand) és a jelenlegi világelsővel (Magnus Carlsen). Aggresszív az asztalnál és kezdi visszanyerni régi formáját, ami még a második gyermeke születése előtt volt.

Furcsa érzés férfiak ellen játszani? "Nekem ez természetes" - kezdte Judit, "Ötévesen kezdtem és úgy nőttem fel, hogy felnőttek, és leginkább férfiak ellen játszottam." Soha nem volt célja, hogy a női mezőnyben a női címekért küzdjön. Mindenkivel megküzdött, akivel szembetalálkozott és 15 évesen megszerezte a nagymesteri címet. Minden idők legfiatalabb sakkozójaként. A női világbajnokságot pedig álmában is megnyerte volna - írja a Guardian.

Édesapja, Polgár László tanította őket (két testvérével, Zsuzsával és Zsófiával együtt) sakkozni, akinek a hitvallása a következő volt: "A zsenik nem születnek, a zseniket nevelik". A háromtestvér közül Judit volt az, aki a legkomolyabban vette a sportot.

"Nagyon különleges környezetben nőttem fel. Minden a sakkról szólt. A nővéreimtől tanultam és az első nemzetközi versenyemet kilenc évesen nyertem" - árulta el Judit.

Nehezményezte, hogy az apjuk rajtuk kísérletezik? "Az elején az egész csak játék volt. Apám és anyám kivételes tanárok voltak, akik különböző módszerekkel tudtak motiválni. Később a sakk sport lett számomra, egy művészet, egy tudomány, minden együttvéve. Csak a sakkra koncentráltam és boldog voltam ezzel a világgal. Nem voltam lázadó típus és soha nem rohantam ki az egész ellen. Boldog voltam otthon, a magunk kis szűk környezetében, aztán elmentünk sakkozni és világot látni. Ez egy egészen más élet és nagyon óvatosnak kell lenned. Különösen a szülőknek, akiknek tudniuk kell, hogy mit tehetnek meg a gyermekeikkel és mit nem, érezniük kell a határokat. A szüleink sokat utaztak velünk és sok időt szántak ránk. Ők tudták kordában tartani, hogy mi történjen velünk. Más csodagyerekekkel másként van. Én boldog vagyok, hogy a testvéreim és én nem mentünk el rossz irányba" - fejtette ki gondolatait Polgár Judit.

1993.02.16. - döntő meccs Boris Spassky ellen - Polgár Judit sakkozó
AFP / Kisbenedek Attila

A sakknagymester hétköznapjai nyugalomban telnek. 2006 és 2009 között kidolgozta, hogy hogyan is lehet képes két gyerek mellett versenyszerűen sakkozni, most pedig versenyez, könyvet ír és egy sakk alapítványt is létrehozott Magyarországon. "Az életem most nagyon összetett és nagyon gazdag" - tette hozzá.

Szokott-e megjegyzéseket kapni amiatt, mert egyedüli nőként képes felvenni a versenyt a férfiak között is a legjobbakkal? "Van néhány srác, aki azt mondja: 'Ok, kivétel vagy, bebizonyítottad. Mutasd a következőt.' Erre én azt mondom: 'Igen, valóban én vagyok a kivétel, de nem hiszem, hogy az elkövetkező évtizedekben én leszek majd az egyetlen'."

A női sakk jelentősen megerősödött az elmúlt években. Több fiatal lány kezd játszani, és remek játékosok kerülnek ki Kínából, vagy Indiából. A női sakknak fontos lenne, hogy versenyképes legyen a legjobb férfiakkal is, mert ezzel fel lehetne kelteni a média figyelmét is. Egy világbajnoki döntőt, ami férfi és nő között zajlik, hatalmas érdeklődés övezné.

Juditnak majdnem sikerült elérni ezt a sikert - nyolcadik lett 2005-ben a világbajnokságon. Azonban most, 36 évesen belátta, hogy ő már nem lesz képes többet a világbajnoki címért csatázni. A negyven év a vízválasztó a topjátékosoknál. Ekkor kezdenek háttérbe vonulni a legjobbak és elgondolkodnak a visszavonuláson. "Nem mondom, hogy soha, sőt nem hiszem, hogy azt tudnám mondani, hogy soha többet nem fogok játszani. Jelenleg nem is lenne arra időm, hogy a legjobbak ellen felkészüljek. Aztán lehet, hogy évekkel később mégis meggondolom magam és azt mondom, hogy talán, talán, talán...Miért ne?"

HVG

HVG-előfizetés digitálisan is!

Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor!