Roberto Di Matteo hat hónapot kapott a Chelsea kispadján, miután megnyerte a "kékekkel" a Bajnokok Ligáját, illetve az FA Kupát. Az orosz tulajdonos ekkor kénytelen kelletlen úgy gondolta, hogy az olasz tréner lesz a megfelelő választás a csapat élére.

Kinevezte vezetőedzőnek, de több forrás szerint nem a korábbi másodedzőt szerette volna a posztra, mindössze a történelmi siker és a szurkolói nyomás miatt engedett Abramovics. Ha Di Matteo elbukott volna már a BL-döntőben, akkor jelentősen megkönnyítette volna a milliárdos tulaj dolgát és most nem lenne téma az edzőváltás. Még azóta is fent van az a felvétel a világhálón, amelyen túláradó örömmel üdvözli az orosz tulajdonost Di Matteo a kupagyőzelem után, amit meglehetősen hűvösen fogad Abramovics.

A 42 éves szakvezető kinevezése óta eltelt hat hónap és nem úgy jöttek a győzelmek, ahogy azt a csapat drukkerei legszebb álmaikban vízionáltak. Azonban még nem esett ki a csapat a BL-ből, és továbbra is versenyben van a Premier League bajnoki címéért. Érdekes kérdés tehát, hogy mi kell ahhoz, hogy egy edző megfeleljen a Stamford Bridge-en. Az eredmény úgy látszik nem elég.

Abramovics most Rafa Beniteznek szavazott bizalmat, akit finoman szólva sem kedvelnek a klub fanatikusai. Az orosz milliárdos ezzel nem törődve - ideiglenesen - kinevezte a Liverpoollal sikeres, az Interrel csúfosan megbukó trénert. Első mérkőzésén a Chelsea-drukkerek ki is fütyülték a BL-győztes spanyol edzőt, de őt ez a legkisebb mértékben sem zavarja, mert mint mondta: "A mérkőzésre koncentráltam, nem hallottam, hogy a szurkolók mit csinálnak".

Benitez most ugyanazt a szerepet hivatott betölteni, mint Guus Hiddink korábban, aki csak négy hónapra érkezett a csapathoz 2009 februárjában. Vagyis Abramovics már most tisztázza, hogy nem tervez hosszú távra, hiszen vágyai között szerepel megszerezni Pep Guardiolát, a jelenleg nyaraló sztáredzőt. Kérdés, hogy a Barcelona korábbi sikereinek a kovácsa hajlandó lesz-e egy olyan csapatnál dolgozni, ahol nem engedik kibontakozni. A leghosszabb időt a jelenleg Real Madridnál ténykedő Jose Mourinho tudta eltölteni a Chelsea kispadján. Ő több, mint három évig maradhatott. Ezalatt két bajnokságot nyert, két Ligakupát, FA Kupát, egyszóval mindent, amit Angliában meg lehet. Ennek ellenére a portugál trénert is kirúgta.

Ami biztos, anyagilag bőven megéri edzőnek lenni, aztán pedig nem lenni a Chelsea-nél. Az Abramovics-éra első trénere, Claudio Ranieri hatmillió fontos bánatpénzért távozott a klubtól. Rögtön ezután következett Jose Mourinho, akinek a kirúgása 18 millió fontjába került a csapatnak. Jött Avram Grant, aki BL-döntőbe vezette a csapatot és második lett a bajnokságban a Chelsea-vel. Ez is kevés volt, 8 hónap után ötmillió és egyszázezer fontért cserébe búcsút intett a Stamford Bridge-nek. Nagy "csinnadrattával" érkezett utána a portugál válogatott akkori trénere, Luiz Felipe Scolari, aki bevallotta, hogy anyagi szempontok is vezérelték a döntéskor. A fél éves ténykedése ebből az aspektusból kifizetődő volt. Mikor kirúgta Abramovics, gyorsan ráírt a csekkre egy szemtelenül nagy összeget (12.6 millió fontot, persze ebből a stábját is kifizette). A legköltségesebb mulatsága az orosz olajmágnásnak a Carlo Ancelotti-Andre Villas-Boas csere volt. Ez ugyanis 28 millió fontjába került. A portugál trénerrel azonban szerencséje volt, ugyanis a Porto korábbi sikeredzője "potom" másfél millió fontért hagyta el a Chelsea kispadját idén márciusban. A csattanót egyelőre Roberto Di Matteo jelenti, aki öt kerek millió fontért távozott.

Egyértelmű, hogy a Chelsea csapatánál a helyzet maga a 22-es csapdája. Ha elérsz eredményt, akkor is kirúgnak, ha nem érsz el eredményt, akkor is kirúgnak, vagyis nincs jó megoldás. Egyetlen egy dolog tarthat valakit a kispadon, ha már kellően nagy nevet szerzett magának a futball világában (Jose Mourinho). Azonban az tény, hogy egyértelműen azzal jár jobban az edző, ha kirúgják, mert akkor a vastagon fogó ceruza kerekíti a nullákat a csekkfüzetbe.