Talán 2009-ben határoztam el, hogy futballistafeleség leszek. Persze előtte is nagy hatással volt rám Beckhamné, mondjuk főleg a ruhái, meg olyan gondtalan életet él. Aztán jött Béla. Béla, aki a megye hármas zsidi csapatban játszik. Béla nagyon hisz a fociban, mindig mondja, hogy Iván bá’, az edzője a Beckhamet látja benne, úgy meg tudja csűrni a labdát, mint ő. Igaz ezt ritkán mondja, mert mindig vörös fejjel üvöltözik egy üveg Kőbányaival a kezében. De hát Iván bá’ a Puskás Öcsit is ismerte, megjárt egy csomó klubot, megtiszteltetés, hogy nem Sármelléket választotta.
Béla csak miatta nem ment el a csapatból, meg persze hisz benne, hogy a Nyíregy el fogja egyszer vinni, és akkor 27 évesen végre kitör az ificsapatból. Mondjuk én nem szeretnék költözni, de egy jó barátnő költözik, hiszen mi vagyunk a hátország. Meg a Futballistafeleségek sorozatban is megmondták, hogy a nők irányítják a labdarúgást. Bár nem tudom, az olasz feleségek hogy tudnak taktikai tanácsot adni a vb-n, amikor Brazíliában piránjahalászaton vannak egész nap.
Szóval jött Béla, és épp nagy esemény volt Zsiden, mert az öltözőavatásra a Bayern München öregfiúk csapata is lejött. Gálameccs a javából, sramlival, céllövöldével, sztárfocistákkal, még a polgármester is kitelepült a kocsmájával. Napokig készültünk a lányokkal, a Futballistafeleségek összes részét megnéztük: én Tanya akartam lenni, mégis csak szőke, ő kavar a legjobban, neki van a legjobb pasija, és ő a leggazdagabb is. Az igazi futballistafeleségek pezsgőt isznak, szép ruhában figyelik a meccset, és néha a kiköpik a kaviárt, mert az előző napi, a szegények javára adott jótékonysági vacsorán már hasmenésük lett tőle.
| Mi a brazil kör |
Ami a grundfociban egy hétérintéses, dekázós trükk (jobb láb - jobb térd - jobb váll - fej - bal váll - bal térd - bal láb), az a hvg.hu-n egy elemzői törzsasztal: minden egyes játéknapon a hét "elemzőnk" egyike megmondja a tutit. Eddigi kommentárok: 0. nap: Megmondó embereink bemutatkoznak 1.nap: Felcsútról a fogdába (Aranka, a játékosmegfigyelő) 2. nap: Minél hamarabb felejtsük el a holland-spanyolt! (U Máté) 3. nap: A Schmitt Pál-öszöndíj és a kapusok (Iván bá’) 4. nap: Haragban a világgal |
Nálunk háromféle futballistafeleség létezik. Az egyik, aki már nem megy ki a meccsre, mert nem bírja elviselni, hogy a falu összes részege köpködi a szotyit a korlát szélén (mert lelátó nincs, csak lepattogzott zöld festékű korlát a pálya szélén), és káromkodva üvöltözik a bíróval, „mert az akkor is les volt”, de hát a bíró nem láthatta, mert a hasa miatt két métert sem tud futni, és emiatt inkább megáll a pálya közepén nagy arccal. „Eleget adtam én már ennek a csapatnak, az összes félretett pénzünk ráment, mert focilabdát és mezt kellett vásárolni” – mondja az ilyen.
Aztán van a másik, a városi, aki brahiból összejön egy megyehármassal, eljátssza, hogy tudja a lesszabályt, néhány külföldi focista nevét is bemagolja, a ruhája is pesti boltból való, és odaáll a korláthoz szotyizni. Mert azt hisz, a magyar foci egyenlő a focival, meg azzal, ha néha felhördülsz.
És vagyunk mi, a labdarúgás irányítói, akik minden vasárnap ott állunk a műanyag dobozba bekészített paprikás krumplival. Mondjuk, Béla a rántott husit szereti hagymás tört krumplival. Ez a kabalaétele, ha ez van, akkor biztos nyer a csapat. Mindig mondja, hogy a hazai koszt a jó, abban van az erő, de csak frissen. Tanya a kaviárt eszi, én meg reggel elkészítem a friss ebédet, beteszem a műanyag ételhordóba a két doboz sör mellé. De tudom, hogy a kaviárhoz a rántott hússal kikövezett út vezet.
Most a vébéidőszak egy kicsit macerásabb, mert a haverok nálunk nézik a meccset, ergo több a rántott hús, meg a tippmix. Hat nap, 17 meccs, 10 ezer a tippmixbe, kétezret nyertünk. Béla szerint a németek tehetnek róla, meg én. Portugáliának kellett volna nyernie, mégis ott játszik a Céronaldo, az új Beckham, akinek a frizurája is jobb. Bélának is jobban állna szerintem, UMáté is azzal a séróval járkál már két éve. De hát Cé szar volt, én meg megláttam Müllert, az új Céronaldót a legeslegújabb Beckhamet, és hát jó, oké, csapatot váltottam a meccs közben. Ilyet állítólag nem lehet, de hát mit csináljak, ha ők állnak nyerésre. Meg Müller is jobban néz ki, és még a feleségéről is posztolt a Facebookon, kutyával, lovaglócsizmában a szántóföld közepén. Akár mi is lehetnénk. Csapatot cseréltem az 50. percben, a tippmix oda, meg állítólag Béla becsülete is, mert ilyet egy futballistafeleség nem tehet.
Azt már nem is mertem elmondani, hogy a 100. percben már inkább Merkel akartam lenni. Nő még ilyen közel nem került a csapathoz, és a németek is szépek, bár az olaszok jobban néznek ki, de mégis ott biztosan tényleg nő irányítja a focit. De aztán az ezredik percben rájöttem, mégsem. Orbán is megmondta, hogy ő mégiscsak nőies módon erős, Kósa politikus úr szerint is a férfi legyen férfi, a nő meg nő. Nah megyek, mert odaég a rántott hús.
