Csimbókné Lajos Aranka, született Csimbókné Lajos Aranka vagyok. A Lőrinc mondta, hogy írnom kell a megfigyeléseimről, pontosabban a Lőrinc azt mondta, hogy majd rendszeresen posztoljak, mire én mondtam, hogy posztolni azok a nagydarab napszemüvegesek szoktak a Viktor úr házánál, de a Lőrinc azt mondta, hogy jajjaaranka – mindig ezt mondja, hogy jajjaranka –, magát meg honnét szalajtották, a posztolni azt jelenti, hogy ki kell írnia az internetre, amit tapasztalt. Én egyelőre csak annyit tapasztaltam, hogy mindenki ideges lesz, ha elmondom az őszintét.

A Lőrinc egyébként nagyon derék ember, szép, egészséges, fess férfiember, mindannyian nagyon örültünk, hogy ő lett a polgármester, azaz a Márton annyira nem örült, szerinte  nem szép dolog, hogy törvénymódosítással csináltak polgármestert a Lőrincből, meg hogy összefonódás, de Márton mindig csak okoskodik, bár azóta a Mártont nem láttuk.

Szóval, drágáim, azt kéne elmesélnem, hogy miként kerültem ide. Ezt kérdezem én is. A Lőrinc viszont azt mondja, hogy jajjaranka, ne kérdezzen már annyit, majd én elrendezem. A Lőrinc az olyan, hogy mindent elrendez, már húsz éve is ilyen volt, amikor a gázszerelőcégnél takarítottam, és amikor polgármester lett kinevezett köztisztasági referensnek, én meg bevezettem, hogy mindenkinek lábat kell törölni, amikor kilép az utcára, néztem is nagyon, hogy betartsák a rendelkezést, egyszer csúnyán rá is ripakodtam valakire, aki nem törölte meg a talpát az odakészített ronggyal, de az csak bámult rám értetlenül, mint aki egy kukkot se ért. Később mondták nekem, hogy ő volt a kazah nagykövet, vagy mi, de hát ki ismeri ki magát ebben a nagy sürgés-forgásban?

Jajjaranka, mondta a Lőrinc, maga csak figyeljen, ne csináljon semmit, csak figyeljen. Itt van ez a szép új stadion például, látja? Láttam én, láttam én, meg azokat a furcsa kupolákat is rajta, nem teljesen értem, hogy egy stadionnak minek kell kupola, régen csak a korlát volt, ott szotyolázott a falu, amikor 6-2-re vertük a Bicskét, amit onnét tudok, hogy a Gabi, az unokaöcsém is játszott, nagyon ügyes fiú volt, kár, hogy később elzüllött, most valami államtitkár Pesten. Szóval, akkor még volt az a bódé, a „Sport” büfé, nem ilyen kupolák. De erre azt mondják, hogy én ehhez nem értek, ez az organikus építészet vagy mi, az ember és természet harmóniáját szimbólumozza, hogy miként ér össze – így mondták – a civilizáció az anyatermészettel, de én csak azt láttam, hogy a Viktor úr telkével ér össze. Erre a Lőrinc azt mondta, hogy semmit nem mondott, csak legyintett. Pár nap múlva jött egy papír, hogy ki vagyok nevezve a Puskás Ferenc Labdarugó Akadémia játékos-megfigyelőjének.

Csak figyeljen, Aranka, ne csináljon semmit, csak figyeljen, mondta a Lőrinc, én meg azóta figyelek. Rengeteg érdekes dolgot figyeltem meg, de ezt most nem tudom elmesélni, mert jött néhány napja a Lőrinc, hogy nagy szakmai stábbal utazunk ki a világbajnokságra, és nagyon fontos, hogy minden szakmai terület képviseltesse magát, abszolút hivatalosan persze, így nem lesz olyan föltűnő, ha bekokózva fetrengenek a Kopakabanán, és nevetett. A Lőrincnek mindig olyan jó viccei vannak, kár hogy nem értem őket, de ezen nem érek rá jelenleg töprengeni, mert most itt ülünk a Zsuzsival ebben az elkülönített reptéri szobában egy csomó brazil között, és mindenki olyan csúnyán néz ránk, majd, ha kiengednek, elmondom hogyan kerültünk ide, most azonban várom, hogy a Lőrinc végre telefonáljon.