Csúcsformában az Atlético de Madrid

Tétje hatvanhatszorosát kaphatta vissza, aki a 2013–2014-es szezon elején arra fogadott, hogy az Atlético de Madrid nyeri meg a spanyol labdarúgó-bajnokságot. A Camp Nou stadion 96 ezer hazai nézője előtt múlt szombaton az FC Barcelona ellen megőrizte a döntetlent, és ezzel a tizedik bajnoki címét szerezte a vendég Atlético, amelyet vezetőedzőként az argentin Diego Simeone vitt diadalra, aki a legutóbbi, 1996-os elsőség – és kupagyőzelem – idején, játékosként, csapatkapitány volt. Az El Cholo – a spanyol szlengben a dél-amerikai ember jelzője – néven emlegetett Simeone szívós, mentálisan erős csapatot épített, abban a reményben, hogy sikerül megtörnie a Barcelona és a Real Madrid spanyolországi duopóliumát. Mert a Valencia 2004-es sikere óta mostanáig csak ez a két csapat nyert bajnokságot.

Az Atletico bajnoki címét ünneplő szurkolók Madridban

AFP

 Az 1903-ban három, Madridban élő baszk diák által, Athletic de Madrid néven alapított, a baszk Athletic Bilbao fiókklubjaként indult Atlético viszontagságos hullámvasutazás után jutott a csúcsra. 1921-ben vált függetlenné a Bilbaótól, és azután lett Atlético, hogy Francisco Franco tábornok 1941-ben rendeletileg betiltotta az idegen nyelvű klubneveket. 1987-ben az ellentmondásos ingatlanmágnás és marbellai polgármester, Jesús Gil y Gil vásárolta fel az egyesületet, amely az 1996-os duplázást követően megjárta a poklot. A pénzügyi visszaélésekkel vádolt Gilt a kormány az 1999–2000-es szezon közepén leváltotta az elnöki posztról, és a végén az Atlético kiesett az első osztályból. Kétévi száműzetés után, a klub legendás játékosa és edzője, az idén februárban elhunyt volt spanyol szövetségi kapitány, Luis Aragonés irányításával – akit Simeone a tanítómesterének tekint – került vissza az élvonalba.

A fordulatot a kisebbik kontinentális kupaviadal, az Európa Liga 2010-es megnyerése, majd Simeone 2011. december végi kinevezése hozta el. Az idén a csapat története legjobb formáját futja, és szombaton a portugál Benfica stadionjában, a lisszaboni Estádio da Luzban a Bajnokok Ligája (BL) döntőjét játssza városi riválisával, a spanyol pontvadászat harmadik helyén végzett Real Madriddal. Az Atlético a Realhoz és a Barcelonához – vagy a német Bayern Münchenhez, az arab vagyonból felfuttatott angol Manchester Cityhez és francia Paris St.-Germainhez – képest aprópénzből került az európai klubfutball csúcsának közelébe. 

 Az Atlético évi 64 millió eurót költ játékosai és edzői stábja fizetésére, míg a Real 264, a Bayern 203, a Roman Abramovics orosz oligarcha által finanszírozott londoni Chelsea 201 milliót. A Deloitte tanácsadó cég összesítése szerint a klub – amely azért kapta a Los Colchoneros, azaz a matracosok becenevet, mert 1911 óta piros-fehér csíkos meze a korabeli olcsó matracok színösszeállítását idézi – jegyértékesítésből, televíziós jogdíjakból, valamint licenctermékekből és szponzoroktól származó bevétele a 2012–2013-as szezonban 120 millió euró volt. Az európai rangelső Real ugyanekkor 513, a Barcelona pedig 483 millió eurót kasszírozott.

A helyzet részben a spanyol foci sajátossága, részben a Gil-korszak öröksége. A legerősebb európai bajnokságok között kivétel, hogy Spanyolországban a klubok külön értékesítik a tévéközvetítési jogokat, és nincs a pénzt a kisebbek javára kiegyenlítő közös kassza, így a Real és a Barcelona legalább háromszor annyit kap, mint az Atlético vagy a Valencia. A jövőre lejáró tévés szerződés újratárgyalását kihasználva a bajnokságot szervező La Liga elnöke, Javier Tebas szeretne az angol Premier League mintájára igazságosabb elosztást, ám eddig minden hasonló kísérletet megakadályozott, hogy a két sztárklub 20-20 százalékos szeletet követelt a tortából.

 A z Atlético pénzügyi lehetőségeit az is behatárolja, hogy a 2004-ben elhunyt Gil 540 millió eurós adósságot és azon belül 171 milliós adótartozást hagyott hátra, utóbbi összeg hosszas pereskedés után 2011-ben emelkedett jogerőre. Az adóelkerülés korántsem példátlan a spanyol futballban – két éve éppen a Bayern elnöke, Uli Hoeness kifogásolta a gyakorlatot leghangosabban, akit idén márciusban 27,2 millió eurónyi adó eltitkolása miatt három és fél évi letöltendő börtönre ítélt egy német bíróság –, ám az Atlético esete kirívó. Ennek is köszönhető, hogy több sztárjátékost is harmadik fél közreműködésével vettek meg – a játékjogok külső befektetők bevonásával zajló adásvételét szeretné betiltani az UEFA –, majd gólzsákjaikat jó pénzért kiárusították. Így távozott a Gil fia, Miguel Ángel Gil Marín többségi tulajdonában és elnökletével működő klubtól a saját nevelésű Fernando Torres az angol Liverpoolhoz, az argentin Sergio Agüero a Manchester Cityhez és a kolumbiai Radamel Falcao az AS Monacóhoz. Az utóbbi helyére a most záruló szezonban előrelépett, brazil születésű, de már spanyol válogatott Diego Costáért pedig – aki a bajnokságban 27 gólt szerzett, és ezzel a harmadik a portugál Cristiano Ronaldo (31) és az argentin Lionel Messi (28) mögött – máris bejelentkezett a Chelsea.

A 2016–2017-es szezon kezdetén az eredetileg Madrid olimpiai pályázatára épített új stadionba átköltöző Atlético – a La Peineta 70 ezer férőhelyes lesz, míg a most használt Vicente Calderón arénába 55 ezren férnek – szombaton levetkőzné az átok sújtotta (El Pupas) jelzőt is, amit az után aggattak rá, hogy 1974-ben elbukta a BL-előd Bajnokcsapatok Európa Kupája (BEK) döntőjét. A hosszabbításban vezetett a fénykorát élő, az elődöntőben az Újpesti Dózsát legyőző Bayern ellen, ám Hans-Georg Schwarzenbeck az utolsó másodpercekben egy bombagóllal egyenlített, majd – mivel akkor még nem voltak tizenegyesek – a megismételt fináléban a nyugatnémetek 4:0-ra nyertek. A katarzishoz Lisszabonban a munkásosztály csapatának tartott, de Fülöp spanyol trónörököst is a szurkolói között tudó Atléticónak a Realt kell legyőznie, ám a királyi gárda előtt is történelmi cél lebeg: a La Décima, a tizedik BEK-, illetve BL-diadal, amiről 2002 óta álmodnak.

NAGY GÁBOR