Komoly meglepetésekre számíthat, aki még nem úszott folyóban, még akkor is, ha például jelentős Balaton-átúszó tapasztalatokkal rendelkezik – figyelmeztet Molnár György, a szombati dunabogdányi Duna-átúszás szervezője. A nehézségeket nem a táv hossza jelenti, hiszen az mindössze 753 méter – ennyit egy amatőr lubickoló is könnyedén teljesíthet kifulladás nélkül egy uszodában. Ráadásul ezt is két egyenlő részletben kell teljesíteni, közben pedig – kvázi duatlonosként – közel 900 métert gyalogolni a Szentendrei-Dunaág túlpartján a visszaúszáshoz. Ez adódik a folyó jellegéből, ami északról sodorja az úszókat dél felé a dunabogdányi strandon lévő starttól a szemben lévő Kisoroszi partszakaszáig.
Ám a Duna meglepetéseket tartogathat. Az elsőt mindjárt azzal, hogy nem lehet tudni, milyen lesz a folyó sebessége. Márpedig az úszónak a sodor vonalát és testének hosszanti tengelyét figyelembe véve, az azzal bezárt szöget megfelelően kell megválasztania, hogyan krallozzon, úgy, hogy a legkedvezőbb áthaladási sebesség mellett, a legkevésbé sodródjon lefelé – szól a szakszerű tanács. Magyarán, erőteljes folyóáramlás esetén inkább fölfelé, gyenge áramlásnál inkább a túlpart felé érdemes úszni.
Már attól felmehet az adrenalin az emberben, ha azt olvassa, hogy a Visegrád felől érkező Duna Kisoroszi alatt kiszélesedik, majd a bogdányi strand felett lévő „sarkantyú” hatására beszűkül, és sebessége jelentősen felgyorsul, nagyméretű örvény (forgó) alakul ki, mely gyorsulás a strand partjától mintegy 30 méterre levő sodor vonaltól jelentkezik, úgy, hogy szinte egyik méterről a másikra „elkapja” az úszót. Itt a víz nem csak forgó, de le- és fel irányú mozgást is végez, ezért beleúszni nagyon veszélyes! – szól a kívülállók számára vészjósló figyelmeztetés, aminek a szervezők szerint csak egyetlen ellenszere lehet: el kell azt kerülni… Az át- és a visszaúszás ugyanis ezt a szakaszt nem érinti. A forgó alatt hosszú szakaszon az úgynevezett „limán” található, ahol a víz lassan, a folyás iránnyal szemben, fölfelé áramlik, ami az úszás szempontjából igen kedvező.
Míg az átúszás első szakasza könnyűnek ígérkezik, addig a sodorvonalba jutás után jelentősen megnehezül – e részre érdemes az energiákat összpontosítani. A túlsó, sziget felőli oldalon, a parthoz közelítve a folyó sebessége lassan csökken. A visszaúszás – bár a folyó az átúszási szakasznál szélesebb –, váratlan meglepetésekkel már nem szolgál, igaz, itt is érvényesül az, hogy a partok mentén lassabban folyik a víz.
MTI / Kallos Bea
Az elővigyázatosság már csak azért is indokolt az úszók részéről, mert a szervezők valószínűnek tartják, hogy mindenki le fog majd sodródni, éppen ennek figyelembe vételével állítják majd fel a biztonsági hajósort. Legalább 4 mentő- és mentésre alkalmas hajó őrzi majd 25 ember átkelését – ennél többen éppen a veszélyek miatt ugyanis nem teljesíthetik egyszerre a távot, az engedély alapján 25 fős csoportokat lehet indítani. (Csak érzékeltetésül: a Balaton-átúszások során egy időben a vízben lévő 2000 emberre 5 mentőhajó vigyáz.) Ez azt is jelenti, hogy megközelítőleg 2-3 perc alatt kiüríthető a teljes átúszó csoport a folyóból. Így az átúszás mentését végző (2 mentőhajó/úszófolyosó) személyzete (4 fő) fejenként 4-5 főt kísér figyelemmel, tehát komolyabb őrzést kapnak az úszók, mint egy nyári úszótáborban a gyerekek – ígérik a szervezők.
Természetesen ennek is, mint minden sporteseménynek van kockázata, hiszen vannak olyan előre nem látható események, melyekre nem lehet felkészülni – például a terhelésből adódó belgyógyászati problémákra, hirtelen szívmegállásra. De annak az esélye, hogy bárki a Duna áldozatává váljon, a szervezők szerint nagyon csekély.
A nehézségekre a dunabogdányi strandon lehet felkészülni – a parttól mintegy 30 méterre elhelyezett bójasor mentén fölfelé úszva, majd lecsurogva, s ezt akár többször megismételve, komoly edzés végezhető el. Mindenképpen testhez simuló, kis ellenállású fürdőruha ajánlott. A strandokon ma divatos térdig érő, bő nadrágoknak ugyanis nagy az ellenállása, nem beszélve arról a több kiló vízről, amit az ilyen holmik felszívnak, és amit aztán az úszó magával cipel.
Több Duna-átúszásra is sor került már az elmúlt években, többségében a dunabogdányihoz hasonló rövid távokon. 2012-ben például Budapesten, a Margit-híd budai hídfőjétől a Parlamentig tartó 600-800 méteres szakaszon, ahol örvény nem, de 5 kilométer/órás sodrás nehezítette az úszók teljesítményét. 2013-ban a Szabadság híd pesti hídfője és a Műszaki Egyetem budai főépülete közötti körülbelül szintén 800 méteres szakaszon lett volna átúszás, de végül elmaradt, mert a rendezők nem tudták összeszedni a rendezvényhez szükséges forrást.
A leghosszabb múltra a Paks és Kalocsa közötti 15 kilométeres Duna-átúszás tekint vissza. A Daróczy-virtusnak nevezett távot július 25-én immár 14. alkalommal teljesítették a vállalkozó szelleműek, ezúttal 204-en, a legjobb idők 2-2,5 óra közé estek. Jellemző a folyó sebességére, hogy az év során rendszeresen úszó amatőrök ennyi idő alatt a mintegy harmadannyi távú Balaton-átúszást is letudhatják.
