Tokió 2020
Sosem volt még ilyen olimpia, mint a tokiói - egy évet csúszott, szigorú járványügyi szabályok mellett, nézők nélkül, állandó fenyegetettség mellett zajlott. De lezajlott, és így is jó volt. És így is megvoltak a felemelő vagy drámai pillanatai, így is akadtak hősök, ünnepeltünk legendákat és fedeztünk fel új csillagokat. A hvg.hu cikksorozatában mindezeket megtalálja.
Ijesztő órákat élt át a tokiói repülőtéren, majd egy szállodában Kriszcina Cimanouszkaja fehérorosz futónő, akit a saját edzői raboltak el és megpróbáltak felkényszeríteni egy Fehéroroszország felé tartó repülőgépre.
Az egész azzal kezdődött, hogy kiderült, nem tud kiállni a versenyre a 4x400 méteres női váltó valamennyi eredeti nevezettje, s ezért a fehérorosz atlétikai küldöttség vezetői az utolsó pillanatban – akarata ellenére – Cimanouszkaját is beírták a futamra. A sportoló ugyanakkor csak 200 méteren akart indulni, és amikor elégedetlenkedni kezdett, edzője közölte vele, egy órája van összecsomagolni, s hazaviszik őt Fehéroroszországba.
Közben a propagandagépezet már beindult ellene: az állami tévé azzal vádolta meg, hogy hiányzik belőle a csapatszellem, és ezért nem kíván indulni a 4x400 méteres váltón, majd a hivatalos magyarázat szerint azért kellett (volna) hazazsuppolni őt, mert lelkileg és egészségileg is összeomlott.
Pedig nem ez történt, Cimanouszkaja – miután betuszkolták őt a reptérre tartó autóba – folyamatosan ontotta az üzeneteket a közösségi oldalakra, és azt ismételgette, semmi baja nincs, akarata ellenére viszik a reptérre, és fel akarják ültetni őt egy hazafelé tartó repülőre. Kiszivárgott egy hangfelvétel is, amelyen állítólag két sportvezető mondja azt Cimanouszkajának, hogy szamárság volt szembeszállnia az edzőivel, mert emiatt sokan elveszíthetik majd az állásukat. „Haza kell menned” – mondták a sportolónőnek a fehérorosz küldöttség meg nem nevezett tagjai. Egy másik hangfelvétel szerint pedig azzal is megfenyegették őt, ha nem tér haza önként, „hamarosan öngyilkos lehet”.
Májusi előzmények
Az emberrablási akcióval két hónappal az után próbálkoztak meg a fehéroroszok, hogy májusban – egy hamis bombariadóval – minszki leszállásra kényszerítették a Ryanair Litvániába tartó gépét, és letartóztatták a fedélzeten tartózkodó ellenzéki bloggert, Raman Prataszevicset. Akkor az orosz barátnőjével utazó bloggernek senki sem segített, hiába mondta már a földet érés előtt, hogy miatta rendezték az egész kényszerleszállást, s ha őrizetbe veszik, veszélybe kerül az élete. Igaza is lett: néhány nappal őrizetbe vétele után nyilatkozatra kényszerítették őt, s miközben külsérelmi nyomok látszottak rajta – zúzódások a fején és bilincsnyomok a kezén – „önként” elismerte, hogy zavargásokat szervezett az egyébként nagyszerű politikus, Lukasenka ellen. Prataszevics azóta is fogságban – háziőrizetben – van, és akár 15 év börtönt is kaphat.
A nemzetközi szervezetek és a civilszervezetek Cimanouszkaja esetében gyorsan reagáltak: míg eleinte úgy hírlett, hogy a 24 éves Cimanouszkaja Ausztriában vagy Németországban kíván politikai menedékjogot kérni, Csehország, Franciaország és Lengyelország azonnal bejelentette, humanitárius vízumot ad a sportolónőnek, és lehetővé teszi pályafutásának a folytatását. Végül a futó Lengyelországot választotta, és hétfő délután egy szürke kisbuszban utazva megérkezett a tokiói lengyel nagykövetségre.
Most észnél voltak a külföldiek
A mentőakcióban az ENSZ Menekültügyi Főbiztossága, a Nemzetközi Olimpiai bizottság emberei, valamint a rendszer ellen fellépő fehérorosz sportolókat segítő civilszervezetek is részt vettek. A fehérorosz ellenzék külföldre kényszerített vezetői, köztük Szvajtlana Cihanouszkaja, a 2020-as fehéroroszországi elnökválasztás ellenzéki jelöltje már meg is köszönte a külföldnek a hathatós támogatást. A fehérorosz hatóságok nem néznek könnyű napok elé, a Nemzetközi Olimpiai Bizottság ugyanis már bejelentette, számon fogja kérni az emberrablási kísérletet a küldöttség vezetőin.
Közben az is kiderült, hogy Cimanouszkaja férje, Arszenij Zsdanevics még időben átmenekült Ukrajnába, és megúszta a biztosnak tűnő hatósági vegzálást. Zsdanevics – egyébként Cimanouszkaja egykori edzője – már Ukrajnából nyilatkozva elmondta, abban a pillanatban elkezdte szervezni a szökést, amikor meghallotta, mi történt Tokióban. Fehéroroszországban maradtak ugyanakkor Kriszcina Cimanouszkaja szülei és nagyszülei, helyi források szerint a hatóságok már úton vannak a vidéken élő rokonok felé, és őket fogják zaklatni.
Kétszeres fájdalom
Az emberrablási kísérlet kudarca kétszeresen is fájhat az 1994 óta hatalmon lévő Lukasenkának. Az akció miatt ismét a figyelem központjában került Fehéroroszország, ahol 2020-ban Lukasenka alighanem csak súlyos csalások révén kerülhetett ki győztesen a választásból, s ahol a voksolást követően hónapokig tartó tüntetési hullám kezdődött. A rendőri erőszak – több tízezer embert vettek őrizetbe, és legalább öt tüntető meghalt –, valamint a tél beállta miatt a mozgalom végül elhalt, ám a mai napig nem sikerült teljes egészében stabilizálni a belpolitikai helyzetet. A másik, amiért fájhat a kudarc Lukasenkának az az, hogy az államfő egyrészt imádja a sportot – sokáig ő volt a nemzeti olimpiai bizottság elnöke is – és szívesen használta fel a sportot arra is, hogy bizonygassa országa sikeres, s nincs semmi baj az emberi jogokkal.
A helyzetet tovább rontja, hogy Prataszevics miatt is már sokat vesztett Lukasenka: büntetésként a Lettországgal közösen rendezett jégkorong világbajnokság fehéroroszországi meccseit is a balti kis államban játszották le, s az EU-tagállamok repülési tilalmat léptettek életbe Fehéroroszország ellen, és később leállították a legfontosabb fehérorosz termékek importját is.
