Sven-Göran Eriksson halálával egy nagy küzdő távozott a világ labdarúgásából, egy igazi sportember, aki hosszú pályafutása alatt szinte minden kontinensen letette a névjegyét, a szurkolók pedig valamennyi állomáshelyén a szívükbe zárták.

Eriksson labdarúgóként nem alkotott maradandót, csak kisebb svéd klubokban játszott, és mivel nem tudta megtenni az utolsó lépést a profivá váláshoz, 27 évesen úgy döntött, felhagy az aktív labdarúgással. „Úgy tekintettek rám, mint egy kifejezetten átlagos védőre, de olyanra, aki ritkán hibázott” – mondta egy interjúban játékoséveiről. 

A labdarúgástól azonban nem szakadt el: még harmincéves sem volt, amikor kinevezték a svéd Degerfors vezetőedzőjének, majd a Göteborggal UEFA-kupát nyert, hamarosan pedig a portugál rekordbajnok, a Benfica kispadján találta magát. A lisszaboni csapatot 1983-ban UEFA-kupa-döntőbe vezette, az ő útja pedig ezt követően Olaszországba vezetett, ahol a Romát, a Fiorentinát, a Sampdoriát és a Laziót is irányította.  

Élete legnagyobb feladatát 2001-ben kapta, amikor kinevezték az angol válogatott szövetségi kapitányának. Ekkor már Európa egyik legismertebb edzője volt, ám svédként nem kapott szívélyes fogadtatást Angliában, és a bulvárlapok célkeresztjébe került. A Daily Mail például odáig ment, hogy a kinevezése kapcsán azt írta: „Eladtuk magunkat egy hétmillió síelőből és kalapácsvetőből álló nemzetnek, amely a fél életét sötétben tölti.” 

Sven-Göran Svennis Erikssont ünneplik a Gamla Ulleviben az IFK Göteborg és az IFK Norrköping közötti szombati labdarúgó-mérkőzés előtt. Göteborg, Svédország 2024. április 20-án

AFP / TT News Agency / Bjorn Larsson Rosvall

Eriksson azonban a rá jellemző higgadtsággal és nyugodtsággal igyekezett venni az akadályokat. Nyilatkozataiban hangsúlyozta, hogy bár valóban svéd, azért érkezett, hogy a csapata jó futballt játsszon és jó eredményeket érjen el. „Azt mondtam magamnak: nem, Sven. Ne add fel csak emiatt. Ne aggódj emiatt, ne olvasd el, és ne beszélj róla” – mondta egy CNN-nek adott interjúban az angliai újságok szalagcímeire visszaemlékezve.

Az eredmények pedig jöttek is. Első meccsén, 2001 februárjában az angolok 3-0-ra legyőzték a spanyolokat, majd néhány hónappal később 5-1-re megverték a németeket Münchenben. Utóbbi eredmény hozta meg számára az áttörést Angliában: a müncheni diadal után a még The Guardian is azt írta, hogy a kinevezése zseniális húzás volt. 

Az angolokat a 2002-es világbajnokságon és a 2004-es Eb-n is a negyeddöntőig vezette, a 2006-os vb után azonban távoznia kellett a kispadról, azzal a váddal a nyakában, hogy nem hozta ki a legjobbat az angolok aranygenerációjából, amelynek többek között David Beckham és Paul Scholes is a tagja volt. „Nem a sportsajtó az igazságtalan, hanem a sajtó többi része, amely nem látja a különbséget a magánéleted és a szakmai életed között. Amikor ez így vagy úgy, de összekeveredik, az nagyon rossz” – mondta az angliai évekről később Eriksson utalva arra a botrányra is, amelyet a brit bulvársajtó gerjesztett, amikor napvilágra került a tévés műsorvezetővel, Ulrika Jonsonnal folytatott viszonya. 

Ezt követően Eriksson egy szezont még lehúzott a Manchester Ciynél, majd Angliából való távozása után bejárta a világot: megfordult a mexikói és az elefántcsontparti válogatott kispadján, irányított thaiföldi és emírségekbeli klubot, majd több éven át kínai csapatokat vezetett. 

Sven-Goran Eriksson, a kínai Shanghai SIPG vezetőedzője nézi játékosait a japán FC Tokió elleni mérkőzésen a 2016-os AFC Bajnokok Ligája 16. fordulójának első félidejében a kínai Sanghajban 2016. május 24-én

AFP / Liu jianmin

Az utóbbi években hazájában, Svédországban élt, és nemigen jöttek felőle hírek. Idén januárban azonban megtört a csend: bejelentette, hogy hasnyálmirigyrákot diagnosztizáltak nála, és a legjobb esetben is csak egy éve maradt hátra. „Mindenki tudja, hogy rákos vagyok, de addig fogok küzdeni ellene, ameddig csak tudok” – mondta akkor a rá jellemző pozitivitással. Elmondása szerint a kórházba kerülése előtti napon öt kilométert futott, amikor hirtelen összeesett és elájult. Később elment orvoshoz, ahol kiderült a betegsége. „Jobb, ha nem gondolok rá. Be kell csapni az agyat. Ülhetnék otthon és gondolkodhatnék folyton azon, hogy szerencsétlen vagyok, vagy bármi más…” – fogalmazott.

A lesújtó hír hallatán szinte egy emberként mozdultak meg a szurkolók mindenhol, ahol pályafutása során nagyot alkotott. A legtöbben persze Angliában, ahol márciusban egy gálamérkőzés erejéig leülhetett a Liverpool kispadjára is. „Egy álmom vált valóra” – mondta akkor, hozzátéve, hogy egész életében a Liverpool volt a kedvenc angol klubja. 

Az angol labdarúgó-válogatott edzője, a svéd Sven-Goran Eriksson fotósoktól körülvéve figyeli játékosait a 2002-es világbajnokság selejtező mérkőzése előtti bemelegítés közben a müncheni Olimpiai Stadionban, 2001. szeptember 01. Németország – Anglia mérkőzésen

AFP / dpa Picture Alliance / Matthias Schrader

Pozitív, optimista látásmódját élete utolsó hónapjaiban sem veszítette el. „Az orvos azt mondja, hogy nem vagyok rendben, de én jól érzem magam. Tudom, hogy ez egy rák, és nem lehet meggyógyítani. Meg kell próbálni megfékezni, amennyire csak lehet. Ennyi. De jól vagyok” – mondta egyik utolsó interjújában Eriksson, aki ekkor már kemoterápiás kezelést is kapott. „Ez egyfajta harc, de nem ülök a sarokban és nem sírok. Majdnem úgy élem az életemet, mint korábban. És ez rendben van. Még mindig talpon vagyok” – fogalmazott. 

A sors furcsa fintora, hogy éppen a halála előtt három nappal, augusztus 23-án mutatták be az Amazon Prime-on az életéről szóló filmet, amelyben elmondta búcsúüzenetét. „Meg kell tanulni elfogadni a dolgokat. Remélhetőleg a végén az emberek azt mondják majd, hogy igen, jó ember volt, de nem mindenki fogja ezt mondani. Ne sajnálkozzatok, mosolyogjatok. Köszönök mindent, edzőknek, játékosoknak, a közönségnek, fantasztikus volt. Viszlát” – búcsúzott a 76 éves Eriksson.