Két arcát láttuk a válogatottnak, de egyik sem az igazi – gyorselemzés a Nemzetek Ligája meccsek után
A Rossi-éra legsúlyosabb veresége után három nappal újabb összecsapás várt a magyar válogatottra, amely még magán viselte a német meccs nyomait. Kiértékeltük a két Nemzetek Ligája-mérkőzést, a játékosok teljesítményét és levontuk a tanulságokat.
Két uralkodó nézet volt a magyar labdarúgó-válogatott Európa-bajnoki teljesítménye után: a szurkolók egy része úgy gondolta, hogy tovább kellett volna jutni a csoportból, Skóciának minél többet rúgni és Svájccal legalább döntetlent játszani; a másik részük pedig azt mondta, hogy egy velünk nagyjából egy szinten lévő válogatottat, még ha nehezen is, de sikerült legyőzni, a nálunk jobbak ellen pedig kikaptunk, ez a realitás. Kis szerencsével a soványka, skótok elleni győzelem is elég lett volna a továbbjutás kiharcolásához, de vélhetően ez jelentette volna a végállomást a magyar csapatnak.
Marco Rossi az Eb alatt és utána is érezte a nyomást, többször is üzent a fanyalgó szurkolóknak, a kontinenstorna után pedig egyértelmű csalódottságának adott hangot a csapat teljesítménye miatt. Mindenesetre szűk két hónapja volt lenyugodni és elfogadni a tényt, hogy ez most így sikerült. A szövetségi kapitány pedig váltott, a Nemzetek Ligája őszi meccseire merész új taktikával állt elő.
Pedig Rossinak nem szokása, hogy drasztikus változtatásokat eszközöl. A válogatottnak van egy erős magja, amit 1-2 új emberrel mindig megpróbál felfrissíteni, a tátongó lyukakat betömni, az Eb után viszont a keret jelentős részét lecserélte. Rossi alapszabálya, hogy azok a játékosok, akik nem játszanak a klubcsapatukban, a válogatottban sem juthatnak lehetőséghez, ettől pedig csak a legritkább esetben tér el, bár erre most is volt példa, de ne rohanjunk ennyire előre.
Kikerült a védelem két alappillére, az Eb-re játékhiánnyal érkező, majd a Svájc ellen még kezdő, később kispadra szoruló Lang Ádám és Szalai Attila. Lang epizódszereplő klubjában, az Omonia Nicosiában, Szalai pedig nemhogy nem kerül pályára, a Hoffenheim legutóbbi mérkőzésén még a keretbe se nevezték. Utóbbi érzékeny veszteség lehet Rossi számára, hiszen az olasz szakvezető irányítása alatt lett először válogatott, ahol ígéretesen indult a pályafutása. Hasonló okok miatt kikerült a magyar keretből Szappanos Péter, Fiola Attila, Callum Styles és Kleinheisler László, és bár utóbbi kivételével mindenki klubot váltott, ez késeinek bizonyult. 2022 után ismét meghívót kapott Dárdai Palkó és a kerettel többször is együtt készülő Tóth Balázs is beverekedte magát harmadik számú kapusnak. Mellettük négy újonc is odafért a tűz közelébe: a Gironával remek szezont futó Yaakobishvili Antal, a Paks védője, Vas Gábor, a több poszton is bevethető újpesti Gergényi Bence és a Kecskemét robusztus középpályása, Nikitscher Tamás. De nem csak a játékosállományon, a taktikán is változtatott az olasz szakvezető, ami csúnyán visszaütött.
Sokat akart a szarka
„Azt a fajta letámadást szeretném látni, amit az Atalanta csinál. Rengeteg párharcot akarok vívni, és minden sort feljebb akarok tolni: a támadók magasan fognak letámadni, és a védősorunk is jó tíz méterrel előrébb lép majd. Muszáj kockáztatnunk – mert az nem kérdés, hogy ez kockázatos lépés –, biztosan lesznek nehéz perceink, de ha a lehető legtöbbet ki akarjuk hozni a csapatunkból, azt ezzel a taktikával tudjuk megtenni. Erre mutat az utunk, fejlődnünk kell mindenben, és a jelszó: több presszing, magasabban megszerzett labdák” – nyilatkozta Rossi még augusztus végén, az Eb-t értékelő interjúban a molcsapat.hu-nak.
Azon lehet vitatkozni, hogy egy ennyire bátor taktikát Németország ellen kell-e kipróbálni. Mióta az eszemet tudom és focit nézek (2000-es évek eleje), a magyar válogatott talán soha nem játszott ilyen stílusban, még San Marino ellen sem, nemhogy a világ egyik legjobb válogatottjával szemben. Rossi elképzelése mindenesetre meglepte a németeket, ez látszott is az első percekben. Többször sikerült labdát szerezni a német térfélen, megtartani azt, sőt, kisebb-nagyobb helyzeteket kialakítani. Elég csak Szoboszlai Dominik 3. perces labdaszerzésére gondolni a német 16-os környékén, ami után egy szép cselt is meghúzott, majd Vargához passzolt középre, a magyar csatár azonban lemaradt a labdáról. Ehhez hasonló helyzetekből még akadt 1-2 az első negyedórában, de egyikből sem lett gól, a hazaiak pedig átvették a meccs irányítását és megtalálták a magyar játékrendszer ellenszerét.
A Schäfer András–Nagy Ádám duó nem tudott hatékonyan szűrni a középpályán, riválisunk sokszor egy mélységi passzal felhozta a labdát, a villámgyors német szélsők pedig 1 az 1-ben gyakorlatilag azt csináltak a magyar védelemmel, amit akartak. Orbán a sérülése óta nem nyújt olyan stabil játékot, mint amit korábban megszokhattunk tőle, egy magasan feltolt védelemhez pedig nem elég jó a magyar játékosok sebessége (legalábbis a németekhez képest semmiképp sem).
Egy ideig még Gulácsi meccsben tartotta a csapatot, a 20. percben nagy bravúrral védte Füllkrug lapos lövését, hat perccel később viszont már ő is tehetetlen volt. A feltolódó magyar védekezés nem ért vissza, így a berobbanó német játékosokat nem sikerült jól leosztani. A hazaiaknál kulcsszereplő volt David Raum, aki remekül lépett fel a támadásokkal, az első német gólnál is ez volt a helyzet. Teljesen üresen kapott labdát a hosszú oldalon, majd okosan passzolt vissza Musialához, innen pedig sakk-mattig játszották a helyzetet.
A gól után kezdeti lelkesedésünk alábbhagyott, visszatért a mélyről építkező játékstílus, aminek köszönhetően az első félidő végén Sallai Roland került nagy helyzetbe, de Kerkez beadása után csúnyán eltörte a labdát. A második félidő elején szintén Sallai révén alakítottunk ki egy lehetőséget, egy jó kiugratás után erőszakosabb volt védőjénél, majd a mélységből érkező Bollához passzolt vissza, aki egy okos átvétel után helyzetbe is kerülhetett volna, de sokat várt és szögletre tisztázott előle a középpályáról visszazáró Andrich.
Ez volt az a magyar szöglet, ami megpecsételte a sorsunkat.
Szoboszlai sarokrúgása rossz volt, a rövidre adta be, ahol csak fehér mezes játékos volt, közülük is Raum fejelte ki a labdát, majd egy mélységi passzal Musialát keresték a németek. Az utolsó emberünk, Nagy Ádám nem tudta tartani a tempót a Bayern München játékosával, csak tisztes távolságból követte, aki egy Bolla mellett behúzott csel után könnyedén passzolt a rövidbe Gulácsi mellett. Ez a gól lélektanilag láthatóan megtörte a magyar válogatottat, a németeket pedig feltüzelte, akik innentől kezdve örömjátékkal hálálták meg szurkolóiknak, hogy kilátogattak a mérkőzésre.
A Szoboszlai–Sallai–Varga hármastól egyre kevesebbet láthattuk, hogy a pálya közepén labdát akarnak szerezni, a németek így könnyedén beszorították a magyar csapatot a saját kapuja elé, kis területen pedig egyérintős passzokkal játszották ki a védelmet, ha éppen nem egy olyan Wirtz szólót láthattunk, mint a harmadik gólnál, ahol három magyar védőt is elküldött a sarki boltba tejért, majd Orbán lába között könnyedén lőtt gólt a rövidbe.
Nem meglepő módon a statisztikák is a német csapat fölényét támasztották alá. A várható gólok (xG) tekintetében 4,25 a 0,49-cel szemben. Előbbi adat egyébként rendkívül magasnak számít, ez is azt mutatja, hogy a németeknek nagyon tiszta helyzeteket sikerült kialakítaniuk. A támadásépítés hatékonyságát a passzstatisztikák is jól reprezentálják. Amíg a kevesebbet passzoló magyar csapat jobbára a saját térfelén járatta a labdát (284 passz a saját és mindössze 125 az ellenfél térfelén), addig a németeknek több passzuk volt a mi térfelünkön, mint a sajátjukon (277–265).
Vissza az alapokhoz
A magyar válogatott a Rossi-éra történetének legsúlyosabb vereségét szenvedte el Németországban, három nappal később pedig újabb mérkőzés várt a csapatra. „A pofontól még ég az arcunk, de túl kell lépni a németországi 5–0-s vereségen, hogy ne égő arccal lépjünk pályára. Most kell tökösnek lenni. Az egyedüli kiutat a mostani hullámvölgyből a győzelem jelentené” – mondta a bosnyákok elleni találkozó előtt Marco Rossi.
A német meccsnek köszönhetően Rossi kidobta a kukába (vagy legalábbis mostanra biztosan félretette) az új taktikát és a régi, jól bevált módszerekhez nyúlt vissza. A kezdő 11-ben viszont drasztikus változtatásokat eszközölt, gyakorlatilag a fél csapatot kicserélte. A kapuban Dibusz Dénes kezdett, a védelemben Balogh Botondot Botka Endre váltotta (korábban említettük, hogy ritkán játszik olyan játékos Rossinál, aki a klubjában nem, most Botkával kivételt tett), lecserélte mindkét szárnyvédőjét (Loic Nego helyett Bolla Bendegúz játszott, Kerkez Milost Nagy Zsolt váltotta), a középpálya közepéről pedig kikerült Nagy Ádám, így a németországi bemutatkozása után először kezdett az újonc Nikitscher Tamás.
A cél egyértelmű volt: muszáj kiizzadni valahogy a győzelmet.
Ennek megfelelően kezdett a magyar válogatott, amely az első percekben igyekezett magánál tudni a labdát, a stabil védekezésből pedig jól szervezett akciókat építeni. Az viszonylag hamar kikristályosodott, hogy a bosnyákok egy pontért jöttek, beálltak védekezni és nem vállaltak sok kockázatot, ami a mieink játékán is érződött. Ugyan megvoltak a helyzetek a magyar csapat előtt, de jobbára beadásokból próbált veszélyeztetni, elsősorban Varga Barnabás fejeseivel.
A támadók a legritkább esetben vállalták be az 1 az 1-es szituációkat, amikor viszont igen, azokból gólhelyzetek lettek. Elég csak Sallai Roland két megmozdulására gondolni: az első félidőben egy jó csel után eltörte a labdát, de a hosszún így volt jó Nagy Zsoltnak, aki éles szögből még kapura tette, a mérkőzés végén pedig egy szép visszahúzás után kanyarított az üresen álló Ádám Martin fejére. A nagyobb helyzet az utóbbi volt, de a magyar csatár nem volt elég pontos.
Szoboszlai Dominik azt játszotta, amit a Liverpoolban szokott, azonban a válogatottban másra lenne tőle szükség. Ha kellett, visszajött védekezni, elől szervezte a játékot, akár mélységből is, jó labdákat osztott ki, a váratlan megoldások viszont elmaradtak tőle, a cselek és a lövések helyett jobbára a passzokat választotta. Klubcsapatában ez remekül működik, ahol Mohamed Szalah, ha kap egy jó passzt, bármelyik védőt megveri egy-egy csellel, a válogatottban viszont a legritkább esetben számíthatunk ilyenre valakitől.
A magyar csapat Szalah-ja Szoboszlai Dominik, akiről tudjuk, hogy képes egy-egy villanással eldönteni a meccseket – 2020-ban így jutott ki a válogatott az Eb-re az Izland elleni pótselejtezőn, és Montenegró ellen is két világklasszis gólt lőtt –, ez viszont most elmaradt. Volt két szabadrúgása is: az egyiket kicsit elmérte, a másik viszont a kapufán csattant. Centiken és a bosnyák sorfalon múlt, hogy nem lett belőle gól.
Mik a két meccs tanulságai?
Rossi nagy erőssége, sőt, nyugodtan mondhatjuk, a legnagyobb fegyvere, hogy az adott ellenfélhez megtalálja a legjobb taktikát, ez azonban most rosszul sült el. A túlzottan is bátor düsseldorfi játék rányomta a bélyegét a válogatott bosnyákok elleni teljesítményére. A német meccs nyomait még magán viselte kedd este a magyar csapat, amely jobbára bátortalanul, körülményesen és görcsösen futballozott a Puskás Arénában.
Ugyanakkor, ha valamikor, most meg lehetett és kellett ezt próbálni. A magyar labdarúgó-válogatott legfőbb célja, hogy kvalifikálja magát a 2026-os labdarúgó-világbajnokságra, és ahhoz, hogy a selejtezőkön sikeresen szerepeljen, szüksége lesz a bátor futball elsajátítására is.
Az egy pont, 0 lőtt és 5 kapott gól nem túl biztató, mégis voltak a keretben olyan teljesítmények, amik miatt pozitívan lehet értékelni ezt a két meccset. Kapus poszton nem lettünk okosabbak, mert Gulácsi Péter egy kiugróan rossz meccsen kapott öt gólt, több hibát is vétve, Dibusz Dénesnek pedig annyira nem volt dolga a bosnyákok ellen, hogy ezek alapján sem tudunk semmilyen következtetést levonni. A védelemben valami nem áll össze, Willi Orbán magabiztossága nagyon hiányzik, hogy összerántsa a társaságot. A válogatott egyik, ha nem a legstabilabb egységével kapcsolatban most sok a kérdőjel, nem véletlen, hogy Rossi gyakorlatilag sort cserélt a két meccs között.
Szárnyvédőben Bolla Bendegúz és Nagy Zsolt játéka különösen üdítőleg hatott. Az osztrák Rapid Wien játékosának egyértelműen a kezdőcsapatban van a helye, ezt bizonyította Németország és Bosznia-Hercegovina ellen is, a Puskás Akadémia legjobbja pedig remek alternatívája Kerkez Milosnak. Nagy támadásban sokkal hasznosabb, rúgótechnikája pedig kivételesen jónak számít, Kerkez pedig védekezésben tud sokkal nagyobb stabilitást adni a csapatnak.
A középpálya közepén Nikitscher Tamás felbukkanása az egyik legjobb dolog, ami ezen a két meccsen történt a magyar csapattal, Pintér Ádám és Elek Ákos óta nem volt ilyen fizikális emberünk a pálya közepén. Nagy Ádám és Schäfer András ugyanis 180 centiméter alatt vannak, előbbi a támadásokból sem veszi ki annyira a részét, mint az Union Berlin középpályása. Ráadásul, ha kell, Schäfer visszajön utolsó embernek is, hogy megszervezze a játékot.
Két meccsen is gólképtelen maradt a magyar csapat, így nehéz lenne dicsérni a támadókat, de ettől függetlenül ők nyújtották a legjobb, vagy inkább legkevésbé rossz teljesítményt a németek és a bosnyákok ellen. Ami nagyon aggasztó, hogy a két legkreatívabb magyar futballista, Szoboszlai Dominik és Sallai Roland kevés 1 az 1-es párharcba megy bele. Ezekből több kéne, pláne egy, a bosnyákokhoz hasonlóan védekező mentalitással pályára lépő csapat ellen.
Lépjünk a számok mezejére, értékeljünk!
Végezetül számszerűsítsük mindazt, amit eddig írott formában boncolgattunk, kezdve a német mérkőzéssel:
- Gulácsi Péter: 3
- Balogh Botond: 4
- Willi Orbán 4
- Dárdai Márton: 5
- Loic Nego: 4
- Schäfer András: 5
- Nagy Ádám: 4
- Kerkez Milos: 5
- Szoboszlai Dominik: 6
- Sallai Roland: 6,5
- Varga Barnabás: 6
- cserék:
- Bolla Bendegúz: 5
- Ádám Martin: 4
- Nagy Zsolt: 4
- Csoboth Kevin: 4
- Nikitscher Tamás: 4
Majd nézzük meg, mit mond a matek a bosnyákok ellen:
- Dibusz Dénes: 6
- Dárdai Márton: 6
- Willi Orbán: 6
- Botka Endre: 5
- Bolla Bendegúz: 6,5
- Nikitscher Tamás: 6,5
- Schäfer András: 5
- Nagy Zsolt: 6
- Szoboszlai Dominik: 7
- Sallai Roland: 7
- Varga Barnabás: 7
- cserék:
- Csoboth Kevin: 4
- Ádám Martin: 5
- Kerkez Milos: 4
- Balogh Botond: 4
HVG-előfizetés digitálisan is!
Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor!
