„Elkeserítő, hogy nem amiatt emlékeznek rám, hogy én voltam az első magyar női bokszoló, aki kint volt az olimpián, hanem az Imane Helif elleni meccsem miatt” – mondta Hámori Luca a Testnevelési Egyetemen megrendezett Sport és Innováció Konferencián, ahol a KO vagy OK? című kerekasztal-beszélgetésen Gál Andrea, az egyetem tanszékvezetője Csisztu Zsuzsa sportújságíróval, Béki Piroska IBA-bíróval és a bokszolóval beszélgetett a női ökölvívás helyzetéről a párizsi olimpia árnyékában.

Hámori Luca fenti gondolatai a beszélgetés legvégén hangzottak el, addig jobbára Imane Helif ügye volt terítéken, a magyar ökölvívóról kevesebb szó esett. Hámori azt mondta, ha az utcán megállítanának tíz embert, és megkérdeznék őket, hogy mit tudnak róla, vélhetően kilencen a Helif elleni mérkőzéssel kötnék össze, amit nagyon nehezen tud elfogadni.

Mivel a Nemzetközi Olimpiai Bizottság évekkel ezelőtt megszakította a kapcsolatot a Nemzetközi Bokszszövetséggel (IBA) egyebek mellett korrupciós ügyek és botrányos bíráskodás miatt, és már a tokiói, majd a párizsi ökölvívótornát is az általa létrehozott munkacsoport szervezte a szövetség helyett, az is felvetődött már, hogy a sportág kikerül az olimpia programjából. (Jelenleg új sportági szervezet épül World Boxing néven.) Vagyis lehetséges, hogy a játékokon először és utoljára találkozott egymással Hámori Luca és Imane Helif.

Hámori Luca: Próbáltam sportszerűen viselkedni, ahogy az ellenfelem is

A magyar ökölvívó tisztelettel beszélt Imane Helifről, akinek indulása a párizsi olimpián hatalmas indulatokat váltott ki. Az ügyről megszólalt Fürjes Balázs, a Nemzetközi Olimpiai Bizottság magyar tagja is.

Korántsem biztos azonban, hogy 2028-ban Los Angelesben nem lesz majd boksz, a rendező ország ugyanis kérvényezhetik egy sportág felvételét a programba, márpedig az amerikaiak szeretik az ökölvívást. Hámori elmondta: ha még egyszer találkozhatna Heliffel, biztosan másképp állna ki a kettejük meccsére. Szerinte most az volt a probléma, hogy hiába szóltak neki idejében, nem tette le a telefonját, és túlságosan is sokat foglalkozott a mérkőzésük körüli felhajtással. Sportpszichológus segítségét is kérte, de egy ilyen helyzetre szerinte nem könnyű felkészülni.

A beszélgetés során szó esett arról, hogy milyen módszerrel lenne érdemes szűrni, ki indulhat a nők között, és ki nem. Emellett felvetődött annak a lehetősége is, hogy az atipikus versenyzőknek egy külön kategóriát kellene létrehozni. A 2000-es évek előtt a NOB kromoszómavizsgálatot alkalmazott, ám ez sok igazságtalan döntéshez vezetett, több olyan nőt is kizártak, akiknek Y kromoszómájuk is volt.

Béki Piroska, aki bíróként ott volt a párizsi játékokon, úgy véli, a tesztoszteronszint-mérés jó módszer arra, hogy ezt a vitás kérdést eldöntsék, ám szerinte túl magasan van a határérték. Béki szerint ha a felére csökkentenék, sokkal egyenlőbbek lennének a feltételek. Azt azonban megjegyezte, hogy még a leggyengébb férfi és a legerősebb női bokszoló ütőereje között is nagy lehet a különbség, az előbbi javára. Csisztu Zsuzsa szerint jól mutatja, hogy milyen vitás kérdésről van szó, hogy Imane Helif ügyével az ENSZ részletesen foglalkozik egy tanulmányában.

Arra is kitértek a beszélgetésben, hogy Imane Helif feltűnt a milánói divathéten. A résztvevők szerint rossz üzenete van annak, hogy valaki egy ilyen nagy port kavaró ügyet arra használ fel, hogy ilyen eseményeken részt vegyen, és pénzhez jusson ezáltal.

Azt, hogy mennyi a megválaszolatlan kérdés a témában, az is mutatja, hogy a beszélgetés során férfiként, hölgyként és versenyzőként is hivatkoztak az algériai bokszolóra, az interszexuális kifejezés azonban egyszer sem hangzott el.