A múlt héten életmentő szívműtétet végeztek Nyilasi Tiboron, akiről néhány napja már kiderült, hogy jobban van, most azonban interjút is adott a Magyar Labdarúgó-szövetségnek, amelyben elmondta, hogy érzi magát.

Ahogy mostanában mondani szoktam: aggasztóan jól!

„De félretéve a viccet, valóban remekül érzem magam, már itthon vagyok, és a közérzetem is napról napra jobb” – tette hozzá.

A Ferencváros hetvenszeres válogatott legendája azt is elárulta, miért került kórházba. Elmondása szerint az utóbbi időben fáradékony volt, és a kedélyállapota sem volt az igazi. „Néhány hete a Városmajori Szív-és Érgyógyászati Klinikán Gellér László professzor úr kivizsgált, és a diagnózis úgy szólt, hogy a szívbillentyűm működése nem az igazi. Egy igazi profikból álló csapat elvégezte a beavatkozást, és most már biztosan mondhatom, hogy az eredmény megnyugtató.”

Az elmúlt időszakban a bizonytalanságot élte meg a legnehezebben az egykori labdarúgó, edző és szövetségi kapitány. „A nehézségekről csak annyit, hogy tudtam, hogy ez egy komoly beavatkozás, és amíg nem voltam túl rajta, izgultam. Ugyanakkor Merkely Béla professzor úr és munkatársai mindvégig nyugalmat sugároztak felém, így egy percig sem éreztem, hogy magamra maradtam volna a bajban. Hálás vagyok az egészségügyi stábnak, azért, amit értem tettek” – magyarázta.

Hozzátette ugyanakkor, hogy sokkal szívesebben beszél arról, mennyire jólesett neki a szurkolók és a futballtársadalom aggódása, együttérzése. „Őszintén mondom, nem gondoltam volna, hogy ilyen sok embernek fontos vagyok! Szeretném megköszönni Csányi Sándor elnök úrnak is a törődését, aki a rengeteg teendője mellett a kórházban is meglátogatott, és a nehéz pillanatokban is tartotta bennem a lelket. Külön szeretném megemlíteni a feleségemet és a két fiamat, Bálintot és Tibit, akik végtelen türelemmel és féltéssel gondoskodtak rólam az elmúlt hetekben. Ez azért is nagy dolog, mert én köztudomásúan nyűgös, rossz beteg vagyok.”

Amikor azt kérdezték tőle, le lehet-e írni az elmúlt időszakot úgy, mint élete egyik legnehezebb szakaszát, azt felelte: „Ugye, elég ha csak bólintok…?”