Trump-tánccal trollkodó belgák, megállíthatatlan Haaland, kicsiző Hajdú B. – így fordulunk rá a vb legizgalmasabb szakaszára

Dombi Tiborként elszaladt az idő, már csak nyolc válogatott van versenyben a labdarúgó-világbajnokságon, és mindegyikük csupán két sikerre van attól, hogy ott legyen a döntőben. A sportág legnagyobb eseménye az elmúlt szűk egy hónapban rengeteg emlékezetes pillanatot kínált számunkra, a java pedig csak most jön.

Mindhárom társrendező búcsúzott a küzdelmektől, a címvédő Argentína azonban továbbra is versenyben van, miután Egyiptom ellen egy káprázatos fordítással harcolta ki a továbbjutást. A nyolcaddöntők legnagyobb meglepetését az Erling Haalanddal rohamozó Norvégia okozta, a támadó gyakorlatilag egymaga intézte el az ötszörös győztes Brazíliát, a vb legnagyobb botránya után pedig Belgium kipofozta az amerikai csapatot a tornáról.

Azt ugyan még nem tudjuk, ki nyeri az idei világbajnokságot, de azt már igen, hogy Cristiano Ronaldo és Neymar alighanem aranyérem nélkül fejezi be a pályafutását. Bár ez Ronaldót kevésbé zavarja, elmondása szerint ugyanis az Eb-győzelem felér egy világbajnoki elsőséggel – ezt pedig már tíz éve kipipálta.

Jönnek tehát a negyeddöntők, de még mielőtt rákanyarodnánk a világbajnokság legizgalmasabb időszakára, idézzük fel a nyolcaddöntők legjobb teljesítményeit, legviccesebb és legabszurdabb pillanatait, és beszéljük át azt is, mi vár még ránk ezen a héten.

A legimpozánsabb csapat a nyolcaddöntőben

Talán könnyebb, ha úgy kezdjük, kiken nem érdemes elgondolkodni. A nyolcaddöntők legrosszabb meccsén Kolumbia gyakorlatilag önmagát verte meg, és ugyan a svájciak eddigi menetelése elismerésre méltó, egyik csapat sem szolgált rá, hogy a magasba emeljük. Ahogyan az egyébként bivalyerős Franciaország sem érdemli meg, hogy szuperlatívuszokban beszéljünk róla a Paraguay ellen kiszenvedett 1–0-s győzelem után.

Marokkó végül simán „hozta a kötelezőt” Kanada ellen, ahogyan a belga győzelem is lehengerlőnek tűnik az Egyesült Államokkal szemben, ha valaki csak az eredményre pillant rá. A spanyolok olykor futballra emlékeztető játékkal, egy portugál védelmi hibának köszönhetően küldték haza Cristiano Ronaldóéket, a folytatásban azonban ennél többre lesz szükségük.

Maradt tehát három számításba vehető csapat:

• Norvégia, amely az ötszörös győztes Brazília álmait zúzta porrá Erling Haaland vezérletével – és bebizonyította, hogy a titkos favoritok átka sem fog rajta,
• Anglia, amely egy emberként küzdve, bő fél órát emberhátrányban játszva harcolta ki a továbbjutást az Azték Stadion fanatikus közönsége előtt,
• illetve Argentína, amely a nyolcvanadik percig akármit csinált Egyiptom ellen, rosszul jött ki belőle. Aztán jött a korábban tizenegyest hibázó Lionel Messi, rúgott egy hatalmas gólt, adott egy gyönyörű gólpasszt, a csapata pedig 0–2-ről felállva, tizenhárom perc leforgása alatt fordított.

Mi ez, ha nem csoda? Argentína!

Lionel Messi

Evrim Aydin / ANADOLU / Anadolu via AFP

A legjobb egyéni teljesítmény

A marokkói Azzedine Unahi, a belga Charles De Ketelaere és az angol Jude Bellingham is duplázott a nyolcaddöntőben, a norvég Andreas Schjelderup pedig csereként beszállva adott két gólpasszt, de aligha kérdés, hogy Erling Haaland mindannyiuk fölé nőtt. Mit művelt ez az ember Brazília ellen? Sokáig úgy tűnt, hogy a világ egyik legjobb védőpárosa, a Marquinhos, Gabriel kettős semlegesíteni tudja őt – bár így is akadt olyan pillanat az első félidőben, amikor kettejüket lebirkózva hozta helyzetbe Martin Ödegaardot –, de a meccs végén kétszer is megvillant.

Az első gólnál úgy fejelte el a labdát az Arsenal középhátvédje mellől, mintha ott sem lett volna a védő, majd bő tíz perccel később Danilo lába között bombázott a kapuba. Bennünk is ugyanaz a kérdés fogalmazódott meg, ami a közmédia kommentátorában, Hajdú B. Istvánban a második gól láttán:

Nem tudjuk, hogy ez az ember ember-e? Ha azonban Haaland űrbe való teljesítménye még kitart a következő másfél hétben, akkor Norvégia világbajnok lehet.

A norvég csapat a szokásos „viking evezéssel” vezet le a Brazília elleni győzelem után

MAURO PIMENTEL / AFP

A vb eddigi leghajdúbésebb pillanata

Egy pillanatra még maradjunk Hajdú B.-nél, aki az Argentína–Egyiptom meccs végén úgy adta át a szót az M4 Sport budapesti stúdiójának, hogy

talán mi magyarok azt is mondhatjuk: nincs vége, kicsi!

A kicsi megnevezés nyilván Messire utal, aki egyes helyeken 169 cm, másutt 170 cm magasnak van feltüntetve, abban mindenesetre könnyen megegyezhetünk, hogy nem túl nagy termetű. A kicsizés azonban elég áthallásos módon idézi fel Menczer Tamás, a Fidesz egykori kommunikációs igazgatójának a pécsi gyermekotthon előtti csörtéjét Magyar Péterrel.

Mindez azon a napon történt, amikor egyszerre sötétült el az M1 és a Hirado.hu is, majd szimbolikusan 19:56-kor, A tanú című filmmel tért vissza a megújulás útjára lépő közmédia adása. Az azonban nem újdonság, hogy közéleti idézetekkel szórakoztatja a nézőket az M4 Sport kommentátora, 2024 tavaszán a volt kormánypártok kampányszövegével adott helyzetjelentést egészségügyi állapotáról: „Előre haladok, nem hátra”.

A legnagyobb botrány

A politika farvizén maradva muszáj szót ejtenünk egy, a világbajnokságot megrengető botrányról is, ha már a nyolcaddöntők legjeit vesszük sorra.

Donald Trumpnak egyetlen telefonjába került, hogy egy pillanat alatt megutáltassa a fél világgal az amerikai válogatottat, és annak egyik legjobbját, Folarin Balogunt.

Röviden a lényeg: az amerikaiak a tizenhatoddöntőben a bosnyákokkal játszottak, ahol a játékvezető egy becsúszást követően kiállította Balogunt, a FIFA azonban felfüggesztette a támadó eltiltását, ami a piros lapja után járt volna neki.

Önmagában komikus az a helyzetkép, amikor a korrupciót büszkén beismerő Trumpot a FIFA elnöke bagatellizáló magyarázkodással próbálja meg tisztára mosni, a helyzet tragikumát azonban az adja, hogy az amerikai elnök a felelőtlen lépésével nem megmentette Balogunt és az amerikai válogatottat, hanem közutálat tárgyává tette. És nem utolsó sorban egy olyan lélektani fegyvert adott a belgák kezébe, amelyet könyörtelenül ki is használtak.

A vb-n nyújtott teljesítménye láttán bátran kijelenthetjük, hogy Balogun többet érdemelt annál, mintsem hogy egy újabb trumpi játszma kirakatembere legyen. Többet érdemelt akkor is, amikor Raphael Claus játékvezető felmutatta neki a piros lapot, és akkor is, amikor az amerikai elnök kibulizta neki, hogy pályára léphessen Belgium ellen. Ennek a sztorinak nem ő a rosszfiúja, inkább a legnagyobb áldozata.

Folarin Balogun a Belgium elleni kiesést követően

ERCIN ERTURK / ANADOLU / ANADOLU VIA AFP

Annál azonban semmi sem árul el róla többet, mint amit a vereség után tett: odalépett Rudi Garciához, a belgák szövetségi kapitányához, hogy néhány szót váltson vele. Ez egy tiszta, romlatlan pillanat volt – különösen annak fényében, hogy Garcia korábban nyilvánosan is ellenezte Balogun pályára lépését. „Nagyon sokat jelentett nekem ez a beszélgetés. Nem az ő hibája volt. Nem őt terheli a felelősség, ezt el is mondtam neki. Nagyra értékelem, hogy odajött hozzám” – mondta a meccset követő sajtótájékoztatón a belgák mestere.

A meg nem énekelt hősök

Térjünk vissza a pályán látottakhoz, és beszéljünk kicsit azokról, akiknek a teljesítményéről méltatlanul kevés szó esik. A foci már csak olyan, hogy mindig azokon van a reflektorfény, akik a gólokat szerzik. A mostani vb-n különösen elkényeztetnek minket a sztárok: Messi, Mbappé, Haaland, Kane, Dembélé és Bellingham is parádézik, a „melós” játékosok jó teljesítménye nélkül azonban ők sem tündökölnének ennyire.

Ha az egyiptomiak kibekkelik az Argentína elleni hajrát, nem kérdés, hogy Musztafa Sobeir kapus lett volna a meccs embere. Sokáig egymaga tartotta versenyben az afrikai csapatot, a végén azonban már ő is tehetetlen volt.

Fentebb már megemlítettük Andreas Schjelderupot, akinek a beállítása új színt vitt a norvég támadójátékba. Vasárnap este ő volt az egyetlen, aki helyzetbe tudta hozni a világ legjobb csatárát, így a brazilok elleni sikernek legalább annyira kellene róla szólnia, mint Haalandról. De nyugodtan megemlíthetjük a norvégoknál a középpályás Sander Berge nevét is, aki az egész torna során tökéletesen helyezkedik, és soha nem ismer elvesztett labdát.

Valószínűsítjük, hogy az Arsenallal bajnokságot nyerő és BL-döntőbe jutó Leandro Trossard sem sokaknak jut eszébe, ha a remek teljesítményeket kell értékelni, pedig a belga szélsőnél eddig senki sem teremtett több gólhelyzetet a világbajnokságon.

Persze nem lehet mindenki Vozinha, aki a spanyolok lenullázása után hatalmas közönségkedvenc lett.

https://hvg.hu/sport/20260616_foci-vb-2026-vozinha-portre-zold-foki-koztarsasag-kapus-spanyolorszag-csoda

A legviccesebb pillanat

A Donald Trump és Gianni Infantino kettős által okozott károk miatt nem kérdés, hogy a belgák gólöröme az amerikaiak elleni negyedik gól után toronymagasan viszi ezt a kategóriát. Miután Romelu Lukaku végleg eldöntötte a továbbjutás kérdését, a szögletzászlóhoz futott, ahová követték társai is, majd közösen próbálták leutánozni az amerikai elnök idétlen táncmozdulatait.

Azért a közösségi médiás csapat sem akart lemaradni, a Lukaku gólját követő pillanatokat az „ezt vonjátok vissza” képaláírással tették ki az Instagramra, jelezve ezzel a FIFA elnökének, hogy van, amit Donald Trump kérésére sem lehet elintézni.

Szegény Harry Kane-nek így esélye sem volt ebben a kategóriában, pedig a világbajnokság legviccesebb interjúját adta a BBC-nek. A Mexikó felett aratott győzelmet sikerült olyan elánnal megünnepelnie az angol szurkolókkal közösen, hogy alig néhány perc alatt teljesen elordította a hangját.

A leginkább várt negyeddöntő

A legjobb nyolc között már nincs olyan mérkőzés, amiért ne érné meg virrasztani – bár az Argentína–Svájc meccset leszámítva egész kellemes a helyzetünk. A negyeddöntős párharcokat a francia–marokkói kettős nyitja, megismételve az előző torna egyik elődöntőjét, majd az eddig visszafogottabban teljesítő spanyolok lépnek pályára a lendületbe jövő Belgium ellen.

A legizgalmasabb és leginkább kiegyenlített összecsapásnak azonban az Anglia–Norvégia ígérkezik. A világ két legjobb csatára, Harry Kane és Erling Haaland néz farkasszemet egymással, így a meccs legnagyobb kérdése az lesz, Thomas Tuchel vagy Stale Solbakken tudja jobban összerántani a védelmét. Mindkét egység hullámzóan teljesít idáig, a norvégok ráadásul egyik mérkőzésüket sem úszták meg kapott gól nélkül. Ez a sorozat vélhetően nem most szakad meg, bár az angolok is képesek kellemetlen meglepetéseket okozni a szurkolóiknak – elég csak a Ghána elleni nihilre gondolni, de Panama és a Kongói DK ellen sem remekeltek.

Az argentin–svájci meccs országos egyesnek tűnik, de Egyiptommal is alaposan megszenvedett a címvédő, így azon sem lepődnénk meg, ha végül ez a mérkőzés tartogatná a legnagyobb izgalmakat.

Ez vár ránk tehát a héten:

• július 9., csütörtök, 22.00: Franciaország – Marokkó
• július 10., péntek, 21.00: Spanyolország – Belgium
• július 11., szombat, 23.00: Norvégia – Anglia
• július 12., vasárnap, 03.00: Argentína – Svájc