Sportvezetők: Nincs olyan piaci alapú finanszírozás, amellyel fenn lehet tartani egy Bajnokok Ligája-győztes magyar csapatot

Állami támogatás nélkül nem tud működni a magyar sport – hangzott el többször is azon a kerekasztal-beszélgetésen, amelyen sportvezetők és egy sportközgazdász vitatta meg a sportfinanszírozás átalakításának következményeit. A sportállamtitkár szerint egyszer majd eljöhet az az idő is, amikor csak néhány sportágat támogat majd az állam, nem az összeset.

Kicsi a piac, így kimondhatjuk, hogy a magyar sportot csak szponzorációból fenntartani szerintem lehetetlen, állami segítségre mindenféleképpen szükség van

– ezzel a mondattal adta meg az alaphangot a Merre tovább, magyar sport? című, a múlt héten lezajlott konferencia sporttámogatás átakakukásáról szóló kerekasztal-beszélgetésének Markovits László, a Vasas SC elnöke. Az eszmecserének – amelynek alapkérdése az volt, mit tehetnek a sportszervezetek most, hogy az eddig sok különféle csatornán érkezett források helyett állami támogatáshoz csak az államtitkárságon keresztül jutnak majd, vagyis rá lesznek kényszerítve arra, hogy szponzorokat találjanak – Kálnoki-Kiss Attila sportért felelős államtitkár, Bodnár Péter, a Magyar Kosárlabdázók Országos Szövetségének főtitkára, Sinka László, a Magyar Sportlövők Szövetségének főtitkára és Szabados Gábor sportközgazdász volt még a résztvevője. 

Markovits szerint a mindenkori sportirányításnak, azaz a közpénzt adó „megrendelőnek” meg kell határoznia az elvárásokat a sportszervezetekkel szemben, hogy tudják, mely területeket kell priorizálniuk. Náluk, a Vasasnál – magyarázta – az élsport van az első helyen, de foglalkoznak utánpótlás-versenysporttal és akadnak tanfolyami sportok, szabadidősportok is. Ez utóbbiak azonban jóval kisebb szerephez jutnak, mert a létesítményeket a fő időszakban a saját sportolóik használják, vagyis – bár törekedni kell rá – nehéz rajtuk piaci alapon bevételt generálni. „Presztízsberuházásokra már nincsen szükség, de edzőfelületekre lenne bőven” – jegyezte meg.

Pósfai Gábor: Elhűlt, irigykedett a német sportminiszter, amikor elmondtam neki, mennyit szánunk a magyar sportra

Marad a mindennapos tetstnevelés, a magyar fél NOB-bal folytatott párbeszédét az olimpiarendezésről pedig nagyítóval figyeli a sportért felelős államtitkárság – hangzott el a Merre tovább, magyar sport? című konferencián. A belügyminiszter a sportfinanszírozás rendszerének átalakítását és a nagy sportesemények rendezésének új feltételeit is ismertette.

Arra a kérdésre, készült-e tanulmány arról, mekkora összegektől esnek el a sportszervezetek amiatt, hogy januártól megszűnik a tao-rendszer, és már az Orbán-kormányok idején megszokott irányított „szponzoráció” sem működik, Kálnoki-Kiss Attila nemmel felelt. Egyrészt a kormányváltás óta eltelt idő rövidségére és a rengeteg feladatra – így világversenyek megrendezésére, a lelassult, leállt forráskihelyezések pótlására – hivatkozott, másrészt arra, hogy átláthatatlanul sok helyről folytak be pénzek a magyar sportba.

Abban egyetértett Markovitscsal, hogy az állam teljes mértékben nem vonulhat ki a sportból, hiszen nagyon fontos feladata van például a sportlétesítmény-hálózat fenntartásában, az utánpótlás-, diák- és az iskolai sport működtetésében. „Ebben természetesen van a versenysport, utánpótlás verseny- és tanfolyami sport is. Ez utóbbiban viszont sokat kell fejlődnie az egyesületi szférának: abban, hogy létrehozzanak – ha úgy tetszik – olyan B, C, D csapatokat, amelyek tagjainak nem kötelező hétvégén mérkőzni, ahol csak az a fontos, hogy szívből sportoljanak a gyerekek.”

Bodnár Péter úgy látja, a magyar sport rendkívül jól alkalmazkodó iparág, hiszen akkor is működött és hozta az eredményeket, amikor nem volt kiemelt stratégiai terület. „Azt azonban látni kell, hogy akkor tud jól alkalmazkodni, ha időt kap rá.” A legnagyobb probléma szerinte jelenleg az, hogy a sportszervezetek a korábbi jogszabályi és finanszírozási környezet alapján tervezték meg a 2026/2027-es szezonjukat, de a támogatási igazolások korlátozása miatt nem tudták a teljes első félévi támogatási összeget lehívni. Emiatt a klubvezetők önerőből finanszírozták ezeket a hónapokat – ki saját cégből kivett pénzzel, ki hitelből. Ezt csak akkor tudják visszakapni – magyarázta –, ha a 2027-ben érkező források elszámolásába a 2026. december 31-ig tartó időszakból is be tudnak tenni számlákat. „Máskülönben nemcsak az egyesület állhat fejre, hanem az ő cégük is.”

A bizonytalanság időszakából átléptünk a félelem időszakába, a csapatok által megkeresések alapján, és néhány hétre vagyunk a pánik időszakától

– jelentette ki Bodnár, aki az elszámolhatóság meghosszabbítását is szorgalmazta. „Megkapják a forrást a sportszervezetek, el kellene költeni június 30-ig. Rákényszerítjük-e őket, hogy ha nincs hosszabbítási lehetőség és nem tehetnek félre semmit, értelmetlen dologra költsék? Kreatívak a sportvezetők, vehetnek 742 darab plusz télikabátot, de nem ez a cél” – mondta, megjegyezve: rengeteg részletszabályt kell még kidolgozni, és „ezt az expresszvonatot, ami január elsején indul, rohannunk kell, hogy elérjük”.

A Ferencváros a Paks játékosai egy mérkőzésen
MTI / Illyés Tibor

Végül ő is hozzátette: „az élvonal tekintetében nincsen olyan piaci alapú finanszírozás – az amatőrben meg nem is létezik, hiszen az nem egy eladható termék –, amellyel fenn lehet tartani egy Bajnokok Ligája-győztes csapatot. Át kell fogalmazni a célokat.”

Markovits szerint azonban nemhogy egy BL-aspiráns, de még egy I. osztályban szereplő vízilabdacsapat fenntartása sem megoldható piaci alapon. „Lehet, hogy az éves költségvetés 10-20 százaléka behozható szponzoroktól – és ez igazi szponzoráció, vagyis a cég azért ad pénzt, mert vissza akar valamit kapni. De például a Vasas vízilabdacsapata mit tud neki visszaadni? Annyit, hogy tisztességesen működünk, szeretnénk az első osztályban szerepelni, példaképeket nevelni, satöbbi. Ebből ő nem fog bizniszt csinálni. Tehát az, hogy felkarol egy csapatot, vagy társadalmi szerepvállalás, vagy érzelmi döntés.”

Szabados Gábor úgy látja, hogy az átalakításoknak lesznek „fájdalmas következményei”, ilyen az is, ami a Győri ETO női kézilabdacsapatával történik. „Szerintem nyugodtan mondjuk ki: ennek a szezonnak a végén talán még nagy szerencsével, de utána soha többet nem fog a Győr BL-t nyerni. Ezzel szembe kell nézni, egyszerűen azért, mert Magyarország ekkora, ilyen a háttere. Ez egész egyszerűen ez nem reális. Vagy beletolunk annyi állami pénzt – ekhót, adókedvezméneket és minden olyasmit, ami segítette állami oldalról a működését –, vagy nem, de akkor fenntarthatatlanná válik.”

A Ferencváros, valamint a Győr játékosa egy kézilabda-mérkőzésen
MTI / Hegedüs Róbert

A sportközgazdász szerint sem működtethetőek tisztán piaci alapon a sportszervezetek, de még a részleges piaci finanszírozásnak is látja a nehézségét. „Felmerült a kérdés, hogy miért nem sportolnak a magyarok, és ennek az egyik legfontosabb oka a belső motiváció hiánya. Ugyanez igaz a piaci költéseknél is: mi, magyarok nagyon keveset költünk a sportra, arra, hogy sportot fogyasszunk, hogy kimenjünk-e sporteseményre.

Azt szoktuk mondani kicsit megengedő módon magunkról, hogy sportoló nemzet ugyan nem, de annyiban legalább sportnemzet vagyunk, hogy nagyon szeretjük a sportot. Szerintem nem eléggé. Az átlag magyar nem szereti eléggé a sportot annyira, hogy költsön rá. Alapvetően ez a piaci finanszírozás egyik nagy problémája: azt megoldani, hogy az emberek kimenjenek a meccsre, ott pénzt költsenek, mezt vegyenek.

Ehhez szerinte a forrásbőség idején jelentősen lehetett volna fejleszteni például a sportszervezetek közösségimédia-felületeit, hogy nagyobb legyen az elérésük. Emellett azt is sokkal jobban meg kellett volna tanulniuk, hogyan tudnak olyan értéket nyújtani, hogy egy-egy esemény ne csak a sportról szóljon, hanem a közösségről, a társasági élményről. „Amerikában egy sportesemény nem sport-, hanem közösségi-társadalmi esemény, szórakozás, fogyasztás, közben a háttérben emberek kosárlabdát pattogtatnak. Valahogy így kellene gondolkodni a piaci alapú szponzorációról: hogyan tudok olyan szolgáltatást, eseményt előállítani, ami érdekes az embereknek és a szponzoroknak.”

Kálnoki-Kiss szerint hiába öntött az állam korábban elképesztő összegeket a sportra, az így felállt rendszer nem termelt ki világklasszis sportolókat. Ezt a kijelentését felhördülés követte a közönség soraiban, mire tisztázta: olyan játékosokról beszél, akik csapatsportban szerepelnek, és akiket az akadémiai szisztéma nevelt ki. „Olyan sportágakban nevelünk klasszisokat, amelyekben 30-40-50 éves tradícióink vannak, edzők hátán nőnek föl tanítványok, tanítványokból lesznek edzők.

Lehet, hogy eljön az az idő, amikor azt fogjuk mondani, mint Hollandia vagy Anglia: nyolc sportágat támogatunk, az összes többi el van felejtve.

Milyen sporteredményeket hozott az utánpótlásra öntött közpénzeső?

Több száz millió forint tao-forrást fordíthattak az utánpótlás-nevelésre az elmúlt tizenöt évben sportszervezetek, de ahogy a támogatásra jogosult sportágak felnőtt válogatottjai, úgy a fiatalok sem tudtak áttörést elérni. Cikkünkben sportágról sportágra végigvesszük, milyen eredmények sarjadtak az utánpótlásra zúdított temérdek pénzből.

Melyek azok a sportágak – tette fel a kérdést –, amelyekben megvan a know how-nk és a nemzetközi elilsmertségünk, amelyekben a magyar sportolók képesek eredményt elérni és példaképek lenni olyan mértékben, hogy széles tömegeket vegyenek rá a mozgásra?

Hozzátette: egzisztenciális kérdésnek is látja azt, hogy az emberek nem tudnak sportra költeni, „mert nincs miből. A magyar átlagember bevétele, a hó végén a zsebében maradó összeg nem teszi lehetővé, hogy 25-e és 30-a között meccsre járjon”.

Az államtitkár szerint az akadémiai rendszer átalakításával lehet javítani az eredményességen. Akadémiák helyett körzetközpontokat alakítanak ki, amelyek szakmai munkáját a szövetségek fogják felügyelni. Emellett szövetségi sportági edzőközpontokat is létrehoznak. Az utánpótlás-válogatottak 2-4 hetente találkoznak ezekben, a sportolókon rendszeres diagnosztikai és fizikai állapotfelméréseket végeznek, valamint meghatározzák számukra a sportág- és korosztályspecifikus fizikai és technikai minimumokat. Emellett a korábbinál jobban ellenőrzik a szakmai és pénzügyi működést. „Olyan sportágakról beszélünk, amelyek világsportok, vagyis nagyon nehéz labdába rúgni bennük egy olyan ország költségvetésével, amilyen Magyarországé. Nem véletlen, hogy női kézilabdában vagyunk a legjobbak” – mondta, de kontextusba is helyezte a kijelentést:

a női kézilabda BL-győztes a szezon során a pénzdíj többszörösét költi el csak utazásra és szállásra.

„Csodálom a Győrt, hét BL-győzelemnél tart, elképesztő eredményesség. Csak, ugye, mi a cél. Cél-e az, hogy egy norvég válogatottal magyar színekben BL-döntőbe jussunk, hogy aztán a Metz két magyarral megverjen minket, ahogy az az idei döntőben történt?  Vagy az legyen a cél, hogy egy nagyrészt magyar csapattal, egy-két légiós segítségével eljussunk a nyolcig, közben más tehetséges magyar játékosokat kivezényeljük külföldre, hogy tanuljanak, amiből aztán a magyar válogatott profitálhat? Én az utóbbi mellett teszem le a voksom. Aki kicsikét is ismeri a magyar piacgazdaságot, az nem épít légvárakat” – magyarázta.

A Győr játékosai, miután kikaptak a Bajnokok Ligája döntőjében
MTI / Illyés Tibor

Sinka László felvetésére az államtitkár azt is hangsúlyozta, hogy a kis sportágak támogatásában szinte semmi sem változik „pont azért, hogy ne forgassuk fel fenekestül a rendszert”. Az igazán nagy átalakítások a hat kiemelt látvány-csapatsportágnál lesznek. „Ők építettek föl az elmúlt 16 évben olyan infrastruktúrát, amit nagyon nehéz fönntartani. Nézzünk egymás szemébe! Minden fölépült, de semmi sem előremutatóan épült föl. Nincs benne zöldenergia, vagy csak elvétve, nem fenntarthatóak, a tanuszodákat dobálják vissza az önkormányzatok. Mindenki mindent föl akart építeni, de senki nem gondolt arra, hogy két év múlva hogyan tartjuk el.” 

Kijelentette: tudják, hogy nem szabad úgy kihátrálni a szektorból, hogy annak elhagyott sporttelepek, megszűnő csapatok legyenek a következményei. Szerinte óvatos átalakítás van folyamatban, egy olimpiai ciklus közepén ennél mélyebben nem lehet belenyúlni a rendszerekbe, de idővel el kell jutniuk oda a látvány-csapatsportágaknak, hogy visszaálljanak „egy piacibb alapú működésre”. 

Bodnár Péter cáfolta, hogy ne lennének csapatsportokban szép eredmények vagy világklasszisok a pénzbőségnek köszönhetően. Szerinte a sportágában „az utópótlás- és a felnőtt válogatottak eredményessége szembeötlő”: a férfiak például 2017-ben, majd 2022-ben újra kijutottak az Európa-bajnokságra (igaz, a 15., illetve a 23. helyen zártak – a szerk.), a nők pedig idén – 28 év után – ismét világbajnokságon játszhattak, ahol nyolcadikok lettek.

Arról is beszélt, hogy eddig látott olyan cégeket szponzorként a magyar sportban, amelyeknek szerinte „semmi keresnivalójuk ott”, hiszen senki nem fog attól többet vásárolni a termékeikből vagy a szolgáltatásaikból, hogy rajta van a nevük egy csapat mezén. A Szerencsejáték Zrt.-t azonban nem sorolja ezek közé, hiszen az bonyolítja a sportfogadásokat.

Minderről a Kényszerítő című, a magyar futball leuralásáról szóló könyvben is írt a HVG két újságírója:

Így uralta le a NER a magyar foci szponzorációját

Hogyan fonódott össze a politika, a gazdaság és a foci a NER idejében? Ezt vizsgálja a most megjelent Kényszerítő című könyv, a szerzői közt a HVG két munkatársával. Horn Andrea és Sztojcsev Iván a szponzoráció helyzetét elemezték, ebből mutatunk be részleteket.

Szabados a beszélgetés végén még egyszer felhívta a sportvezetők figyelmét arra, hogy alapjaiban kell újragondolniuk a hozzáállásukat a szponzorokhoz. „Még abban vannak, hogy a szponzor adja a pénzt, ők kirakják a reklámtáblát és helló. Ennél sokkal komplexebb gondolkodásra van szükség.” A sportszervezeteknek túl kell lépniük azon, hogy hány bajnoki címük, sportolójuk van, és azt kell megvizsgálniuk, hogy milyen kommunikációs felületté tudnak válni, kiket lehet rajtuk keresztül elérni. „Ebbe minimum munkát, de valószínűleg pénzt is invesztálni kell, és invesztálni kellett volna már eddig is, amíg a forrásbőség megvolt.”

Nyitókép: A Győri Audi ETO KC csapata, miután 2025-ben megnyerte a női kézilabda Bajnokok Ligáját

Hozzászólások