A Svéd Királyi Akadémia indoklása szerint a két tudós az elismerést a feketetest-sugárzás és a kozmikus mikrohullámú háttérsugárzás anizotrópiájának felfedezéséért kapta, amely a Világegyetem, a naprendszerek és a csillagok keletkezésének folyamatába engedett mélyebb betekintést. Nizotrópiának azt a jelenséget nevezik, amikor az anyag egyes tulajdonságai különböző irányban különbözőek.

Lorenz Kinga magyarázata szerint az Univerzum anyaga valaha egy végtelenül apró pontban volt összesűrűsödve. Belsejében, azaz egy gömb belsejében lévő matéria apró egyenetlenségeket, „pöttyöket” képzett. Amikor egy óriás robbanás szétvetette, ebből az anyagból a csillagképek, a galaxisok alakultak ki. A Világegyetem korát 15 milliárd évesre becsülik, a tudomány azonban csak az első tízezer évét ismeri, létének korai szakaszáról árul el adatokat a feketetest-sugárzás.

"A kozmikus mikrohullámú háttérsugárzás akkor jött ugyanis létre, amikor a Világegyetem hőmérséklete eléggé lecsökkent az Ősrobbanás után ahhoz, hogy anyaga átlátszóvá váljék” – magyarázta Csizmadia Szilárd, az MTA Konkoly Thege Miklós Csillagászati Kutatóintézetének munkatársa. „Ekkor az Univerzum még körülbelül 3000 fok Celsius hőmérsékletű volt, míg napjainkban mindössze 2,7 K, azaz mínusz 270 Celsius-fokos. A sugárzás valójában fény. Ezt az alacsony hőmérsékletű feketetest-sugárzás kelti, és ezért lehet a mikrométeres hullámhossz-tartományban megfigyelni."

Ennek a sugárzásnak a részleteit először a Cosmic Background Explorer (COBE) műhold tanulmányozta. Adatainak elemzésével világosan bebizonyosodott, hogy ebben a sugárzásban mintegy tízezred fok nagyságú anizotrópia van. Ez az anizotrópia azt jelenti, hogy az égbolt egyes irányaiból több, más irányaiból kisebb erősségű kozmikus mikrohullámú háttérsugárzás érkezik. Ezek a kis anizotrópiák a galaxisok kialakulásának előfeltételei, ezek nélkül a galaxisok - amelyek csillagok tíz- és százmilliárdjaiból állnak - nem jöttek volna létre.

Ez jellegzetes sugárzás mérhető. Ezt a mérést végezte el John C. Mather és George F. Smoot, akik az általuk kifejlesztett és a kozmikus mikrohullámú háttérsugárzás mérését lehetővé tevő készüléket juttattak fel az űrbe.

”Felfedezésük annak megfigyelésnek a bizonyítéka, hogy az Ősrobbanást követően a Világegyetem nem volt teljesen azonos hőmérsékletű mindenütt. Az akkori sűrűség- és hőmérsékleti ingadozások létezésének lenyomata manapság már csak a kozmikus mikrohullámú háttérsugárzás anizotrópiájában látható” - mondta Csizmadia Szilárd.