A show résztvevõinek a neten keresztül kellett rendelniük ételt, italt, ruhát és minden egyebet.
Ennek a típusú valóságshownak egyelõre még nincsen honi változata (majd lesz!), de jobb is: lehetséges ugyanis, hogy a magyar változatban a szereplõknek alternatív megoldásokat kellene keresniük – egy PC és egy hitelkártya segítségével ugyanis nem boldogulnának olyan könnyen, mint tengerentúli társaik. Több mint valószínû, hogy a fent említett show honosított változatában rövid idõn belül éhen halnának a szereplõk.

Hitelkártyával a netre
Online „hitelkártyás” tapasztalataink nagyon egyszerûen kezdõdnek: nincs más dolgunk, mint számlavezetõ bankunknál igényelni egy ún. „dombornyomott” hitelkártyát – ez magyarul annyit tesz, hogy nem a lakossági kártyákból (pl. OTP kártya vagy VISA Electron), hanem a nemzetközileg is használt, szabványos VISA, American Express vagy Mastercardból kell választanunk. A legtöbb bank szerint, Európából, internetes vásárlásra a VISA a legjobb.

Természetesen kell hozzá kérnünk egy külön kártyaszámlát (nem kötelezõ, de fõ a biztonság) – így a kártyával csak a kártyaszámlán lévõ összeghez lehet hozzáférni. Ha internetes tranzakciókra akarjuk használni a kártyát, akkor erre az elkülönített számlára mindenképpen szükségünk lesz, így könnyen nyomon követhetjük a terheléseket, ráadásul sokkal nyugodtabban fogunk aludni, hiszen (fõleg a subscribe jellegû szolgáltatások – lásd. késõbb.) esetén, automatikusan terhelgetni fogják a számlát – és inkább ezt a kártyaszmlát terhelgessék pl. Amerikából, mintsem a családi közöst. Azon felül, hogy a kártya dombornyomott, semmilyen különbséget nem fogunk észlelni a „fapados” és az újdonsült kártyánk között – maximum annyit, hogy ezzel a „szabvány” hitelkártyával fizethetünk étteremben és hasonló helyeken is, hiszen nem kell hozzá megadnunk a PIN kódot. Mi jelen esetben a CIB szolgáltatásait vettük igénybe (nagyon gyors és kultúrált eljárás volt), de persze ma már minden banknál mindenféle kártyát igényelhetünk.

De térjünk vissza internetes kalandjainkhoz ! A dombornyomott kártya az aktiválása után rögtön használható: kezdõdjék a teszt ! Egy gyors kitérõ a közeli pénzkiadó automatához: és valóban! A kártya olyan friss, hogy még meleg, de már mûködik. Most, hogy bebizonyosodott, a kártya mûködõképes, van rajta fedezet, kifogástalan a mágnescsík és különben is... nincs más hátra, mint garázdálkodni egy kicsit a „fizetõs” internetes oldalakon.
Annak érdekében, hogy a felhasználókat on-line vásárlásaik során ne érje anyagi kár (mindenki ismeri a „hitelkártya-számokat lopó hackerek...” kezdetû sztorikat), szükség volt egy egységes, mindenki által elfogadott és használt szabvány felállítására. A cégek által használt „szokásos” óvintézkedések mellett (encryption, https stb.) megszületett a SET (Secure Electronic Transaction), ami a Visa, a MasterCard, a Microsoft és a hajdanán erõs Netscape által támogatott hitelkártyás fizetési módszer. A szabvány lényege, hogy a kommunikáció során többszörösen titkosított adatcsomagok közlekednek a vásárló, az eladó és a bank között. A három információ közül mindenki csak annyit fog látni, amennyi rá tartozik. A SET elõnye, hogy a vásárló még akkor sem kerülhet bajba, ha a szolgáltató szerverérõl ellopják a hitelkártyával vásárlók adatait – hiszen a szolgáltató nem kapott adatot pl. az egyenlegünkrõl.

Hitelkártyával a netre – de hova?
A dombornyomott kártya olyasmi, mint a multifunckionális svájci bicska. Amíg nincs, ezerszer kerülünk olyan helyzetbe, hogy kellene. De ahogy megveszzük, soha többet nem lesz rá szükség. Kis túlzással a mi tesztidõszakunk is így kezdõdött: annyi, de annyi helyen látunk már internetezés közben „fizetõsre” korlátozott tartalmat, és csak elõ kellett volna kapnunk farzsebünkbõl a kártyát. De most, hogy már van ilyenünk... hmm... lássuk csak: milyen oldalakon is lehet használni? Nincs más hátra, megfuttatjuk a Google-t a megfelelõ „subscribe”, „members area” és ilyesmi kifejezésekkel. Rögtön szerencsénk is van, a kb. százmillió erotikus és hardpornó oldal között találunk egy értéknövelt tartalmat kínáló sportoldalt. Lássuk!

Pár klikkelés után észrevehetjük, hogy teljesen elugrottunk a szóbanforgó oldalról – ez a továbbiakban is így lesz, a site-ok ugyanis nem üzemeltetnek saját rendszert az online fizetés érdekében – egyszerûen leszerzõdnek egy-egy online tranzakciókat bonyolító céggel, és az õ rendszerükön belül mûködtetik az értéknövelt szolgáltatást (az esetek 90%-ában ezzel a jelenséggel fogunk találkozni). A mi sportoldalunk is így tesz, az elõfizetésre kattintva máris az inet-cash nevezetû szolgáltató oldalán találjuk magunkat. Az adatlap nem túl megterhelõ, bár párszor visszadob, mire rájövünk: a nevünket itt bizony ékezetek nélkül és „magyarosan” (vezetéknév-keresztnév) kell használnunk.

A név (a hitelkártyán szereplõ név !) és címadatok bepötyögése után, csak a kártyaszámot és az úgynevezett CVV vagy CVC számot kell megadnunk. A CVV szám három számjegyû, és a hitelkártya hátulján található az aláírás mellett. Ha esetleg nem lenne ilyenünk (szinte kizárt, de mégis...), akkor a kártyaszám utolsó három számjegyével érdemes próbálkozni. Végül megadjuk mikor jár le a kártya (hónap/év formátumban, pl. 12/08, azaz december, 2008.) Ezek után már csak egy e-mail címet kell megadnunk, és klikk.. Pár másodperces ellenõrzés, majd meglepõdve vesszük észre, hogy máris elõfizetõk lettünk. Tíz euróval szegényebben, de egy online sportmagazin (vagy valami hasonló) elõfizetésével gazdagabban folytatjuk a tesztelést.

Magyarország: tiltott zóna?
A Google további találatai már nem ilyen szolídak: kicsiny sportportálunkat követõen szinte mindegyik találat a legelképesztõbb és jelen cikk sorai között nem konkretizálható tartalmakat kínáló szexoldal. Kénytelenek vagyunk azonban tovább próbálkozni, hiszen egy teszt nem teszt. Rögtön az elsõ erotikus site-ra klikkelünk tehát (hiszen végülis mindegyik ugyanaz), és bõszen indulunk a „join now!” feliratú gomb irányába, ami jelen esetben itt is az „elõfizetést” jelenti. Már meg sem lepõdünk, hogy ismét egy tranzakciós oldalra ugrasztanak át minket – ezúttal az egyik legnagyobb amerikai szolgáltató, a CCBILL oldalán kötünk ki.Adataink megadása ugyanúgy zajlik, mint az elõbb, rövid ellenõrzés – majd közlik velünk, hogy a kártyánkat nem fogadják el (“blocked card!”), így sajnos megfosztanak minket attól az élménytõl, hogy az oldalon található erotikus filmeket letöltsük, és különben is eltárolták az IP címünket a további mesterkedések elkerülése végett… Nocsak-nocsak! Gyors ellenõrzés után kiderül, hogy nem hibáztunk: mindent ugyanúgy adtunk meg, mint az inet-cash esetében, még a titokzatos CVV-number is stimmel. A CCBILL rendszere azonban folyamatosan visszautasít, mondván, hogy a mi kártyánk “pre-auth” státuszban van. Gyors telefon a CIB-banknak – az ügyfélszolgálatos kislány igen segítõkész, viszont halvány segédfogalma sincsen mi az a “pre-auth”, viszont megvizsgálja a kártyát, és közli, hogy ez mûködik, tökéletes, semmi probléma. A CCBILL azonban nem adja meg magát. Az oldalukon található FAQ-ban a “pre-auth” magyarázata: olyan kártya, amely vagy lopott, vagy nincs rajta egyenleg. Puff neki ! A CCBILL ügyfélszolgálatára küldött e-mailünkre lapzártánkig sem érkezett válasz, így valószínûleg soha nem fogjuk megtudni, mi bajuk a magyarokkal (annak ellenére, hogy az adatlapon, az országok között kis hazánk is szerepelt). Ez csak azért gond, mert a további netezésünk során kiderült, hogy az amerikai erotikus oldalak 80-90%-át a CCBILL-en keresztül tudjuk elérni – illetve tudnánk. Szóval amerikai pornót nem nézünk, legalábbis Magyarországról nem.

A legnépszerûbb tranzakció-menedzselõ rendszerek, az Inet-Cash, a CCBILL, az iBill és a PayCom. Online kalandozásaink során a több százból csak egy-két oldal volt, ami saját rendszerben mûködött – az összes többi az itt felsorolt szolgáltatókon keresztül bonyolította a fizetést. Ezzel nem is lenne gond, viszont közülük csak az Inet-Cash volt hajlandó elfogadni újonnan igényelt, hibátlan és fedezettel rendelkezõ kártyánkat –az összes többi a “pre-auth”  vagy pedig a “nem megbízható” kategóriába sorolva visszautasított.

E-mailben feltett kérdésünkre válaszolva, az iBill közölte, hogy Magyarország a “rizikós” országok között van nyilvántartva az online tranzakciókat illetõen. Azt is megtudtuk, hogy "tervezik a magyar területrõl indított tranzakciók elfogadását is, de nem a közeljövõben". Arra a kérdésre azonban, hogy akkor viszont mégis miért van a CCBILL adatlapjain a "hungary" mezõ, a szolgáltató már nem válaszolt. A kártyát kibocsájtó CIB bank nem tudott érdemi információt adni a jelenségre – szerintük a kártya tökéletes és mûködik, ami igaz is. De azért egyenlőre várjunk még ezzel a "mindent a netről bankkártyával" valóságshow-val.