szerző:
techline.hu
Tetszett a cikk?

És ez csupán egyetlen megközelítés, hiszen tizenöt nap pihenés és...

És ez csupán egyetlen megközelítés, hiszen tizenöt nap pihenés és kikapcsolódás (mondjuk a tengerparton) már egyenesen a pillanat tört részének tűnik... De vajon milyen érzés lehet tizenöt napot eltölteni számítógép nélkül?

A dolog nem egyszerű, keresni kell rohanó életünkben egy szakaszt, amikor megtehetjük, hogy elvágjuk a köldökzsinórt, kikapcsoljuk a „létfenntartó” masinát. Mindezt tesszük úgy, hogy eközben az életünk nem változik, tehát nem utazunk el, nem veszünk ki szabadságot stb. Ha ez megvan, akkor másra már nincs is szükség, mint egy nagy adag bátorságra, és persze nem árt némi írói véna sem, annak érdekében, hogy kalandjainkat értelmes formában tudjuk megörökíteni. Nos, lássuk, hogyan képes átvonulni az „analóg” világba egy lassan több mint másfél évtizede számítógépőrült újságíró!

1. nap
A reggel máris kis problémával indult: ösztönösen bekapcsoltam a PC-t, a reggeli e-mailek megkukkantása érdekében. Bekapcsolt a gép, kezdett felállni a rendszer, ám ekkor bevillant, hogy ez az, ami most tilos. Szóval kikapcsoltam, mármint a gépet. Bevallom, ennek érdekében jó pár klikkelés kellett az XP-ben, de ez talán elnézhető (akárcsak egy utolsó nagy zabálás egy igazi, nagy fogyókúra előtt). Mindenesetre a hasonló, reggeli félkómás „balesetek” elkerülése végett, egy cetlit ragasztok a monitorra, rajta nagy betűkkel a „ne kapcsold be!” felirat. Biztos, ami biztos... A notebookkal nem lesz gond, mert az aksit és az akkumulátort már tegnap gondosan elraktam a ruhásszekrény aljára. A cikket egyelőre egy határidőnaplómba írom. Ha elkészültem, tévét fogok nézni. Lehet, hogy sorozatfüggő leszek?

2. nap
A tévé borzasztó – nem is hittem volna, hogy délelőtt ilyen dolgok mennek benne. Főznek és vetélkednek, azután egy brazil szappanopera, majd megint főznek... na ezt nem nekem találták ki. A határidőnapló sem igazi, elmentem hát füzetet venni. Először azt gondoltam, „megfuttatom” a Google-ban, hol lehet a legközelebb ilyen üzlet, de aztán rájöttem, hogy ez nem fog menni. Maradt a tudakozó, ezúttal a szomszéd néni személyében, aki mindenkit és mindent ismer a ház 500 méteres körzetében. Irány tehát az eldugott kis vegyesbolt.
Vonalas füzetet vettem, mert a sima lapon elferdül az írásom – hiába no, sok éve már, hogy nem írtam egy-két mondatnál többet papírra. Balkezes vagyok, így mindig elmaszatolom a saját írásomat. Nagyon idegesít.

3. nap
A televíziózás nem fog menni, az unalmas részeknél sajnos nem lehet „előre tekerni” mint a MediaPlayeren. Ráadásul tele van reklámmal, és azt esti filmet is ők választják ki, nem én. Kicsit furcsa, hogy ha bármit meg akarok tudni, akkor telefonálnom kell... Nagyon lelassultnak tűnik az információáramlás, így a Google, a hvg.hu, vagy a „Teki” (techline.hu) és az e-mailek nélkül. Érdekes viszont, hogy nyugodtabbnak érzem magam., valahogy semmi stresszes dolog nem történik (vagy csak nem tudok róla???).

4. nap
Mivel mást is írok, nem csak ezt a naplót, kezd megfájdulni a csuklóm. Ráadásul kezd olyan ronda lenni az írásom, hogy lassan nem is tudom visszaolvasni (érdekes, a képernyőn ezt eddig nem is vettem észre). A legrosszabb azonban mégis csak az, hogy ha valamit elrontok, akkor radírozni vagy áthúzni kell. Egy oldalt tudok papírra vetni addig, amíg a Wordben tízet. A bátyámnak volt egy „Erika” típusú írógépe, állítólag még megvan. Majdnem kölcsön is kértem, de azt mondja, már nem működik. Nem tartom valószínűnek, hogy létezik még olyan szakma, hogy „írógépszerelő”, így marad a vonalas füzet. Viszont végre van időm olvasni, már majdnem el is felejtettem, hogy a Malevil mennyire izgalmas.
Később az egyik kollégám (Gorgo) csörgött telefonon, és kért egy anyagot, de vázoltam neki, hogy még 11 napig ne számítson rám. Nem tűnt boldognak, pedig nem is neki kell már negyedik napja Google-hiányban szenvednie.

5. nap
Az idő lelassult, mi több, szinte „nyúlóssá vált”. Reggel, ha felkelek semmi stressz, a hírek is elkerülnek, egészen az esti híradóig. Ha van némi szabadidőm, akkor nem a PC-vel játszom (pedig a Bioschockot már végig kellene vinni!), hanem olvasok, illetve sétálok. Érdekes, a házunk mögött van egy elég nagy fűzfa, eddig nem is vettem észre. Pedig óriási, lehet vagy százéves. Tényleg, meddig él egy fűzfa? A Google-ban gyorsan meglenne a válasz... na mindegy. 

[[ Oldaltörés: Második oldal ]]

6. nap
Életemben először beszélgettem a szomszédokkal a folyosón. Az öreg bácsi a szomszédból (a korábban már említett néni férje), átlósanszemből egy srác, valamint én voltunk a korridor-interjú szereplői. :) Elég jó fejek, az öreg vicceket is mesélt meg minden.  Kár, hogy csak most ismertem meg őket!
Szerettem volna néhány cikket megírni, de adatokat gyűjteni szinte lehetetlen (a könyvtárban nem sok minden volt a Crysis engine-ről), ezért úgy döntöttem, felfüggesztem a további munkát – persze a naplóíráson kívül. Ha már nagyon analógnak érzem magam, és nem bírom ki, hogy ne lássak valamilyen menüt, akkor a digitális fényképezővel szórakozom, az talán nem tilos.

7. nap
A helyzet kezd komoly lenni – egészen konkrétan elvonási tüneteim vannak. A Malevilnek vége, és különben sem olvasgathatok egész nap! A töltőtoll, amivel írok, elkezdett vacakolni, ráadásul írás közben cigizni sem lehet, legalábbis nem merek, amióta majdnem magamra gyújtottam a füzetet (meg a lakást) némi aláhulló hamuból kifolyólag. Este sakkozni próbáltam volna, de nem ért rá senki felugrani hozzám egy két-három órás partira (hívtam Gorgót, de ő éppen a World of Warcraft erdőit járta.... a mocsok!). Persze a neten én is ezer ellenfélből választhatnék!

8. nap
Reggel felvillanyozódva ébredtem, hiszen ma van a szokásos LAN-parti (főleg HalfLife és az ősrégi RedAlert2 a haverokkal, hálózatban) ideje. Azután gyorsan le is „villanyozódtam”, mivel eszembe jutott a tizenöt nap…amiből még csak nyolc telt el. Jaj! Nincs más hátra, mint a séta, illetve a vásárlás – elmentem tehát könyvet venni. Amolyan hagyományos módon, tehát nem néztem meg a neten, hogy milyen könyv lenne jó, akárcsak egykor az őseink, én is elballagtam, és válogattam. Szinte hihetetlen, de az egész délután elment a könyvvásárlással. Az eredmény: pár ponyva (Fable, Lawrance és hasonlók), illetve a Boldog Herceg, mert Wilde-ból sosem elég...

9. nap
Most főszerkesztő asszonyunk hívott fel, hogy van egy cikkötlet, és a „Teki csapat” rám gondolt. Mondtam, hogy én is sokat gondolok rájuk, de ennél többet jelenleg nem tehetek. A keresőmotorokról maximum egy nagyító bemutatásával tudok írni, és azután papírrepülőként vagy eljut hozzájuk az anyag, vagy nem. A nagyítóról azután eszembe jutott, hogy egy Sherlock Holmes gyűjtemény is porosodik valahol a lakásban. Kiolvastam.
Este sajnos lemaradtam az „aktuális” Columbo részről. Persze már mindegyiket láttam, de mégis: szerintem ez a film az egyetlen jó dolog a tévében.

10. nap
Kezd jól menni az írás, mármint papírra. A kézfejem is megszokta a „sok” mozgást (tényleg, már nem is fáj), ráadásul kevesebbet dohányzom. Persze egy helyesírás-ellenőrző azért jó lenne, de hát a vonalas füzetek az utóbbi tíz évben nem sokat fejlődtek: semmi extra funkció. Találtam egy aranyos kis üzletet, ahol isteni tollakat vettem, nagyon szépek és jó velük írni. 

[[ Oldaltörés: Harmadik oldal ]]

11. nap
Ma kirándulni voltam. Persze semmi komoly, csak kicsit „messzebb mentem” a fűzfától. A lakóparktól elég távol, az erdőben (nem gondoltam, hogy ez az erdő a házak mögött ilyen nagy) találtam egy sírhelyet – biztos, hogy egy gyerek csinálta, mert egy kiskutya sírja volt; kis kereszttel, fényképpel, virággal. Az ember nem is hinné, hogy mik vannak itt az erdőben. Ráadásul friss virág volt rajta, szóval biztos gondozzák. Egy kiskutya emlékére....erre szerintem csak egy gyerek képes, vagy egy nagyon jólelkű felnőtt.
Délután telefonálni próbáltam, és egy kedves női hang bemondta a mobilomba, hogy fizetési elmaradás miatt a kimenő hívásaimat letiltották. Ajjajj! Nem tudtam a szokott módon, interneten keresztül utalni, és a csekk meg valahova eltűnt (szerintem a nejem egyszerűen kidobta, hiszen nemigen lát ilyet nálunk). Nem baj, legalább megvan a délutáni programom, mehetek az ügyfélszolgálatra magyarázkodni és persze fizetni. 

12. nap
A szomszédokkal elég jól összemelegedtem, amióta „analóg vagyok”, a szeméttárolóhoz jutás is félórás tevékenységgé vált. Főleg, ha összefutok a folyosón az öregúrral. Kis csevej, háborús sztorik, ilyesmi...  Mivel soha nem kell figyelni, hogy hol tart a letöltés, jött-e e-mail, és a hvg.hu-ra sem pillantok félóránként, a mikrós pizzák helyett ráérek főzőcskézni. A füstlis rántotta már egészen jól megy. Rájöttem, hogy a mobilomban van egy kis lövöldözős játék, így nem maradok agressziólevezető nélkül sem. Bár a grafika azért elég gagyi.

13. nap
Mesélte egy haverom, hogy valami új vírus kezdett el terjedni a YouTube-on is, de valahogy nem érdekelt (végül is rám nem veszélyes.). A délutáni olvasgatások színhelyét, áthelyeztem a kanapéról a nemrég felfedezett fűzfa tövébe. Lehet, hogy ez nem is volt olyan jó ötlet, mivel majd megfagytam, pedig szépen sütött a nap. Eh, ilyen ez az ősz.
Mivel a napi program nem az e-mailek és a neten talált infók függvényében alakul, étkezéseim és egyéb napi dolgaim kezdenek rendszeressé válni. Az üzletben délután, elképesztő módon bénázott egy kezdő pénztáros kislány. A sorban mindenkinek vörös volt a feje és morgott, csak én nem. Lehet, hogy kezdek túl nyugodt lenni?

14. nap
Az írásom határozottan alakul, szinte már szép. Kicsit „iskolás” ugyan, de nem rossz. Mivel nincs lehetőség utólag javítani (esetleg egy egész bekezdést eltüntetni), hosszasan megfontolok minden mondatot és gondolatot. Lassan megszokom, hogy reggel újságot (hírportálok helyett), illetve néha tévéújságot (port.hu helyett) kell vennem, hogy képben legyek, így most sem maradok le semmiről.

15. nap
Hát ez a nap is eljött! Holnap, ha visszakapcsolom a gépemet, illetve a notebookot, valószínűleg több ezer e-mail vár majd (spamekkel együtt). Néhány valószínűleg fel is fog idegesíteni. Elhatároztam azonban, hogy a szomszéd öregúr sztorijait a továbbiakban is végighallgatom, sőt a fűzfa alatti olvasgatást is érdemes lenne megtartani (bár ha ezt halasztani kell tavaszig, nem biztos, hogy sikerül). Kérdés, hogy lesz-e rá idő? Az eltelt időszakban valószínűleg rengeteg technikai újítás, IT-hír, új vírus és új játék látott napvilágot – ezeket is meg fogom tudni utólag. A naplót majd átgépelem a füzetből a Wordbe (félő, hogy a Techline CMS rendszere nem emésztené meg a papírverziót). Este majd szertartásosan eltávolítom a „ne kapcsold be!” fecnit a monitorról, bekapcsolom a PC-t, rákattintok a böngésző ikonjára. Nagyot sóhajtok, és írni, bocsánat gépelni kezdek: www….

VELETEK VAGYUNK – OLVASÓKKAL, ÚJSÁGÍRÓKKAL!

A hatalomtól független szerkesztőségek száma folyamatosan csökken, a még létezők pedig napról napra erősödő ellenszélben próbálnak talpon maradni. A HVG-ben kitartunk, nem engedünk a nyomásnak, és minden nap elhozzuk a hazai és nemzetközi híreket.

Ezért kérünk titeket, olvasóinkat, hogy tartsatok ki mellettünk, támogassatok bennünket, csatlakozzatok pártolói tagságunkhoz, illetve újítsátok meg azt!

Mi pedig azt ígérjük, hogy továbbra is minden körülmények között a tőlünk telhető legtöbbet nyújtjuk a számotokra!
Kiderült, mikor mutathatják be a Samsung új összecsukható mobilját, a Galaxy Z Fold3-at

Kiderült, mikor mutathatják be a Samsung új összecsukható mobilját, a Galaxy Z Fold3-at

Kémfotón az izgalmasnak ígérkező új BMW M4 CSL

Kémfotón az izgalmasnak ígérkező új BMW M4 CSL

Mintha szivárvány lett volna a Marson, de az lehetetlen – a NASA elmagyarázza, miért

Mintha szivárvány lett volna a Marson, de az lehetetlen – a NASA elmagyarázza, miért