Barabási kríziskezelő rendszere emberéleteket menthet majd a jövőben, nem fordulhat elő egy újabb Katrina-krízis © Google Earth

Barabási és társai kutatásukat egy önmagát megnevezni nem kívánó mobilszolgáltató adataira alapozták: a cég egy hatmilliós populációból véletlenszerűen kiválasztott százezer mobiltelefon hat hónapnyi adatát adta át számukra. A felhasználók helyzetét a mobiltornyok akkor regisztrálták, amikor azok telefonáltak vagy SMS-t küldtek (illetve fogadtak), ekkor lehetett ugyanis rögzíteni a kommunikáció pontos időpontját, valamint hozzávetőleges helyzetét. A kutatók az adatokat csak azután kezdték el elemezni, hogy az egyedi embereket azonosítani képes információkat "elmosták". Ettől függetlenül az emberek olyan szintű napi rutinnal látogatnak bizonyos helyeket, nyilatkozták a kutatók, hogy a kutatás során felsejlő mozgásmintákból jó valószínűséggel megállapítható az, hogy az egyes emberek hol és mikor találhatóak meg.

A kutatók egyfajta kontrollként külön figyelték meg kétóránként 206 felhasználó helyzetét, az elemzések szerint az adatok hasonló mozgásmintákra utaltak: az emberek szabályszerűen mozognak, kevés frekventált helyet érintenek napjuk során - beleértve ebbe otthonukat vagy munkahelyüket is. Míg a konklúzió teljesen alapvetőnek tűnik, a kutatók szerint az elemzések során látható elemzések új határokat nyithatnak a betegségek terjedésének kutatásában vagy a várostervezésben is.

Kontrollként használták fel Dirk Brockman fizikaprofesszor kutatásait is, aki bankjegyeket használt az emberek mozgásának lekövetésére a wheresgeorge.com weboldal adatainak segítségével (ezen 131 millió bankjegy helyzetét és áramlását követik le az önkéntes felhasználók). Barabásiék megjegyezték, az embereknél állandóan megtalálható a telefon és emiatt az egyéni mozgásmintákat így jobban is lehet követni, mint az embertől emberig vándorló bankjegyeket (Barabásiék szerint "a bankjegyek szétszóródnak, az emberek nem"), de mindkét kutatás egy irányba mutat: az emberek nem mozognak sokat.

Úton két frekventált hely között © Túry Gergely

A Nature-ben közzétett tanulmány szerint az emberi mozgásminták nagyfokú tér- és időbeli szabályszerűséget mutatnak, minden embert jellegzetes utazási távolsággal lehet jellemezni, valamint valószínű, hogy csak pár frekventált helyre látogat: az emberek ugyanis elég egyszerűen lekövethető és felmérhető mintát hagynak maguk után, mivel a mozgások nagyban függnek a munka és a családi kötelezettség által megszabott mintáktól.

A hívások helybeli eloszlását a vizsgálat során körülbelül tízezer mobiltorony regisztrálta, az effektív mozgást csak akkor lehetett érzékelni, ha a vizsgált személyek a torony környezetéből elmozdultak. Egy torony átlagos környezete 3 km2, a tornyok 30 százaléka körülbelül 1 km2-t vagy még annál is kevesebbet fed le. Az is kimutatható, hogy az emberek gyakran térnek vissza azokra a helyekre is, amelyeket már korábban is látogattak. A kimutatások szerint az esetek 40 százalékában az emberek két helyen fordulnak meg (ez otthona és munkahelye), az idejük többi részét pedig 5-50 helyen töltik el. (Ami az emberek telefonálási szokásait illleti, a listákban az látszik, hogy az első hívás után gyors egymásutánban telefonálnak még párszor, ezt pedig hosszú periódusok követik, amikor nem használják készülékeiket.) Hiába élnek és dolgoznak az emberek eltérő helyeken, mindenkit jól körülírhatunk azokkal a helyekkel, amiket látogatnak. Az ilyen minták és a társadalmi kapcsolatok közti korrelációkat kihasználva jelentős eredmények tapasztalhatóak meg a hálózatkutatás és hálózatfejlődés területén.

A mobilszokásokkal kapcsolatos kutatás sok esetben a hálózatkutatáshoz, az emberi kapcsolatok vizsgálatához kötődik, az ilyen irányú kutatások közül számos Barabási és társai nevéhez fűződik. A magyar kutatók a társadalmi kapcsolatokat vizsgálták például az innovációk, új termékek és szolgáltatások fényében is. Vicsek Tamás akadémikus és statisztikus fizikus (Barabási tanára és munkatársa) például nemcsak emberek mozgását vizsgálta korábban, hanem azt is feltérképezte, hogy ki kivel beszélt, hogyan és milyen hálózatok alakultak ki az emberek között, azt vizsgálva, hogy miként alakult embercsoportok dinamikákja a nagy hálózaton belül, adta hírül a napokban az MTI. Egy ezzel párhuzamos kutatásban tudományos csoportok együttműködését térképezték fel. Megállapították, hogy egy kis csoport (itt mintegy nyolc emberről beszélünk) akkor stabil, ha kevés a külső kapcsolata - ha nagy a fluktuáció, akkor könnyen szétesik.

WIPER: így menekülünk

Barabási és két társa a Notre Dame Egyetemen kutatásaikat felhasználva egy olyan rendszert fejlesztettek ki, amellyel nyomonkövethető, hogy egy krízishelyzet esetén hogyan halad egy városi evakuáció, hol folyamatos az embertömegek haladása vagy hol akad el az áramlás, mindehhez csak a telefonok által kibocsátott jeleket kell értő módon lekövetni. A WIPER (wireless phone-based emergence response) névre keresztelt rendszer vészhelyzetekben felbecsülhetetlen értékű segítség lehet a hatóságok számára.

A nagyobb csoportok, például a vállalatok akkor stabilok, hogy folyamatosan vannak kilépők és belépők úgy, hogy ezek száma nagyjából megyezik. Ebben az esetben éppen az állandóság és merevség az, ami a csoport hirtelen széthullásához vezethet. Egy-egy nagy csoport is kis csoportokból épül fel, ezért valamely szervezet szerkezetének elemzését érdemes a cégvezetőknek szervezetfejlesztő szakemberekre bízniuk, akik a hálózatkutatás tudományát átültetik a gyakorlati életbe. (Palla, Barabási és Vicsek vizsgálata szerint a nagyobb csoportok hosszabb ideig tudnak együtt maradni, ha dinamikusan képesek változtatni a csoport összetételét, ez ugyanis javítja az alkalmazkodási képességet - ezzel ellentétben a kis csoportok viselkedése teljesen ellenkező tendenciát mutat.)

A mobiltelefonok és az egyéb, emberek által hagyott digitális lábnyomok használata tudományos felhasználás esetén is számos jogi és etikai problémát vet fel. Vicsek csoportja Barabási közreműködésével például hasonló adatbázissal dolgozott egy évvel ezelőtt, tanulmányukat szintén a Nature közölte le. A kutatás során egy mobilszolgáltatótól beszerzett, Dél-Európából származó négymilliós adatbázist használtak, amelyben az előfizetők egymás közti hívások voltak kódolt formában. "A közölt eredményeknek reprodukálhatóaknak kell lenniük, a kutatóknak tehát ki kellene adniuk az alapul szolgáló kódolt adatbázist, ha kutatótársuk azt kéri. Ez is biztosítéka annak, hogy nem személyes adatként kezelik a mobilszolgáltató adatait" - említette a jogi garanciák feletti érvet a kutatások tisztasága mellett Vicsek az MTI-nek. A társadalomtudományok terén fellépő problémák a kutatások ellenőrizhetősége, titkossága és reprodukálhatósága körül merülnek fel, az adatbiztonsági besorolások miatt ugyanis sérülhetnek az ellenőrizhetőség követelményei is.