A tudomány történetében eddig még nem volt ilyen alacsony hőmérsékleten működő részecskefizikai intézmény. Az LHC részecskegyorsító nyolc külön szektorra van elkülönítve, ezekből hatot egymástól függetlenül hűtötterk le 4,5 és 1,9 Kelvin közé. Összehasonlításképpen: a külső űrben a hőmérséklet magasabb, 2,7 Kelvin (azaz -270 Celsius fok).

© M.Brice/CERN

Az LHC-ben többezer mágnes található, amelyeket folyékony hélium segítségével alakítanak szupravezetővé, ennek révén ugyanis gyakorlatilag zéró ellenállással és elhanyagolható energiaveszteséggel lehet feszültséget továbbítani. A mágnesek egy 27 kilométer hosszú gyűrűben futnak a tesztalagútban, a részecskegyorsító beindulásakor két részecskesugár süvít majd keresztül a mágneseken, majd a főgyűrűbe kerülve fénysebességhez közeli sebességgel utaznak majd ellentétes irányban, egyes pontokon pedig a sugarak hatalmas erővel robbannak egymásba. Egyes tudósok azt remélik, hogy az ütközés hatására új részecskék jelennek meg, így képesek lesznek a kozmosz eddig ismeretlen energiáit és jelenségeit megismerni, gyakorlatilag reprodukálva az ősrobbanás utáni közvetlen állapotokat.

A rendszer mindeddig hibátlanul működik. Bármilyen hűtött komponens meghibásodása három hónapos leállást okozhatna, az LHC mérnökei szerint ugyanis cserét végrehajtani gyakorlatilag olyan lenne, mintha a Holdról kéne visszahozni a komponenst: három-négy hétbe telne a felmelegítése, egy-két hétbe a cseréje, valamint hat hétbe az újrahűtése. 

A BBC értesülései szerint az LHC szektorainak lehűtéséhez még két hét szükséges, a mágnesek elektromos tesztje további heteket igényel.