"Amennyiben pontosan ismernénk, hogy milyen szembetegségben szenvedett, számítógép segítségével modellezhetnénk, amit távcsövén keresztül lát(hat)ott" - hangsúlyozta Paolo Galuzzi, a firenzei Történeti és Tudományos Múzeum igazgatója.

Galileo Galilei élete második felében időszakos látászavarokban szenvedett, két évvel a halála előtt pedig teljesen megvakult. "Voltak időszakok, amikor kitűnően látott, s olyan periódusok is, amikor rosszabbul" - nyilatkozta Peter Watson, az Academia Ophthalmologica Internationalis elnöke, a Cambridge-i Addenbrooke Egyetemi Kórház konzulense.

Peter Watson, aki Galileo Galilei kézírását, leveleit és portréit tanulmányozta, úgy véli, hogy a csillagász egyoldali rövidlátásban, valamint uveitis-ben (uvea a szivárványhártya, a sugártest és az érhártya együttese), vagyis a szemgolyó középső rétegének gyulladásában szenvedett. Utóbbi szövődményeként úgynevezett zártzugú glaukóma (zöldhályog) lépett fel.

Watson szerint Galileo Galilei aligha szerezhette a szembajt a Nappal kapcsolatos megfigyelései során. Meggyőződése szerint a gondok okozója valamilyen  szisztémás megbetegedés lehetett, amelynek rohamai a csillagászt ifjúkorában ledöntötték a lábáról, átmenetileg megsüketítették, vérzéseket okoztak és oly súlyos ízületi gyulladást, amely több hétre az ágyhoz szegezte Galileit.

Galilei egyik "tévedését" Paolo Galuzzi szerint épp a csillagász rossz látása okozta. Az asztronómus ugyanis úgy vélte, hogy a Szaturnusz nem tökéletesen gömbölyű, egyik oldalán egy szabálytalan "kiboltosulás" figyelhető meg.

Hússzoros nagyítású távcsövével és rossz látásának "köszönhetően" vélhette a Szaturnusz gyűrűit felfedező Galilei, hogy a bolygó körül két hold kering.

"Hibák sorozatáról lehet szó. Galilei holdakat várt és látászavara megerősítette ebbéli tévedését" - vélekedett Galuzzi, aki szerint a DNS-vizsgálat esetleg segíthet megállapítani, hogy milyen szembántalom tréfálta meg a csillagászt.

"Amennyiben megállapítanánk a kórképet, megalkothatnánk egy olyan matematikai modellt, amelynek segítségével szimulálhatnánk a betegség hatásait, amennyiben pedig ugyanolyan távcsövet használnánk, közelebb kerülhetnénk ahhoz, amit Galilei valójában látott" - magyarázta Galuzzi.

Mint mondta, csupán Galilei vázlatai maradtak fenn, így rendkívüli jelentőséggel bírna, ha "újraalkothatnák" azt, amit látott az asztronómus.

Galileit halála után száz évvel Firenzében, a Santa Croce-székesegyházban helyezték örök nyugalomra. Addig földi maradványait a harangtoronyban rejtegették, mivel az egyház megtagadta tőle a végtisztességet. A csillagász csontjai mellett tanítványa, Vincenzo Vivani, valamint egy ismeretlen nő földi maradványai voltak.

Paolo Galuzzi és mások meggyőződése szerint a női csontváz Galilei három törvénytelen lánya közül a legkedvesebbiké, Maria Celeste nővéré lehetett, aki 33 éves korában hunyt el.