Elsősorban gonosz istenként tehetjük próbára magunkat, mert ha nem így lenne, akkor a játék tulajdonképpen csak egy újabb tamagocsi klón lenne, ahol ezúttal egy csendes óceáni kis sziget bennszülöttjeit kellene ellátnunk minden földi jóval és folyamatosan szórakoztatnunk őket. Nos, a Pocket God játékben nem annyira szórakoztatjuk szegényeket, mint inkább szórakozunk velük...

A kis szigeten összesen hat bennszülött életét keseríthetjük meg (fogynak szegények rendesen, de mint digitális mindenható, egy mozdulattal pótolhatjuk a póruljártakat).
A legegyszerűbb, amit tehetünk, hogy jobbra vagy balra megdöntjük a telefont. Ekkor a népesség fele általában a vízbe csúszik, miközben igyekeznek visszanyerni az egyensúlyukat.
Ha megrázzuk a telefont, azzal földrengést idézünk elő, de kiszúrhatunk velük úgy is, hogy egyszerűen a vízbe dobjuk vagy éppen a vízbe pöccintjük őket. Utóbbi esetben, ha jól célzunk, a víz helyett a másik sziget vulkánjában is landolhat a szerencsétlen áldozat.

A naplementét kedvelik a szigetlakók

Jótéteményeink is lehetnek azért, így például a sziget előtt fuldoklókat megmenthetjük, a pálmafáról pedig kókuszdiót szórhatunk nekik (bár a feltöréséhez sajnos fejbe kell vele találnunk valamelyik apróságot, így némi fejfájás árán csillapíthatja az éhségét a „falu”).

Viharos éjszaka...

Aminek még rendkívül tudnak örülni, az a naplemente (lehúzzuk a napot a horizontra), ezt tátott szájjal bámulják. Ha a napot teljesen „letoljuk”, rögtön holdvilágos éjszaka lesz, így a szigetlakók aludni térnek.
Természetesen az időjárásra is hatással lehetünk, egy mozdulattal elővarázsolhatjuk a viharfelhőket, és egy jól irányzott villámcsapással szénné égethetjük szerencsétlen híveinket.
A Pocket God tehát nem éppen emberbaráti, de ha nagyon unatkozunk, érdemes elindítani. A grafika és a hangok nagyon jól eltaláltak, és az egész játék tökéletesen kivitelezett.
Nem ingyenes, 1 dollárt kell érte fizetnünk, de ennyit talán megér, hogy ha kedvünk támad Istent játszani, legalább digitálisan...