"E távcső révén a földi légkörön kívül, tehát zavaró hatásaitól mentesen lehet megfigyelni az égboltnak egy viszonylag nagy területét. Nagyon fontos, hogy a telepszkóp hosszú ideig, több éven keresztül folyamatosan méri több százezer csillag fényességét és ez új kutatási irányokat nyithat a csillagok megfigyelésében és megértésében. Alapesetben 3,5 évig működik, de siker esetén a küldetés másfél-két évvel is meghosszabbítható, tehát inkább 5-6 éves lesz a Kepler űrteleszkóp missziója" - magyarázta Szabó Róbert.

Az űrteleszkóptól származó adatok kiaknázására létrejött a Kepler Asztroszeizmológiai Tudományos Konzorciun (KASC), amely 50 ország több mint 200 kutatóját tömöríti. Több magyar kutató is részt vesz a KASC munkájában: az adatok elemzése, modellszámítások és földi megfigyelések révén járulnak hozzá a projekt sikeréhez. A Kepler látómezejébe eső egyéb objektumok, így a pulzáló változócsillagok is soha nem látott részletességgel lesznek vizsgálhatók. A hazai tudósok az előkészítő munka során mintegy 100 ilyen csillagot javasoltak, ezek bekerültek a Kepler programjába. A KASC tudományos programját 14 munkacsoport valósítja meg. Ezek közül a cefeida változócsillag-típushoz kapcsolódó csoportot Szabó Róbert vezeti, míg egy másik koordinálásával Kiss Lászlót (Sydneyi Egyetem) bízták meg.

"Az űrteleszkóp a csillagok fizikai paramétereinek nagyon pontos meghatározására alkalmas. Ez kiegészíti a bolygókról szerzett ismereteinket, hiszen ha pontosan meghatározzuk a szülőcsillag korát, fémtartalmát, kialakulásának körülményeit és egyéb paramétereit, akkor ezt a bolygókra vonatkozó ismereteinkben is hasznosítani tudjuk" - mondta.

A magyar kutatók a csillagok fizikáját, rezgéseit, fényességváltozását vizsgálják. Belsejükben hanghullámok terjednek, ezek szinte letapogatják a belső szerkezetüket, láttatni engedik a belsejüket. A szeizmológiai módszerrel a csillagoknak szinte a fejlődése is nyomon követhető.

Ezáltal olyan információhoz jutunk, amelyhez más fizikai módszerekkel nem. Ezekbe a vizsgálatokba kapcsolódtunk be - emelte ki Szabó Róbert.

A Kepler-űrtávcső legfontosabb feladata azonban a Földhöz hasonló bolygók keresése tranzitmódszerrel, "azt a piciny fényességcsökkenést méri majd, amelyet egy Föld méretű bolygó okoz a csillag fényében, amikor elhalad előtte". Ezekből több százat remélnek felfedezni az amerikai kutatók, mégpedig olyanokat, ahol folyékony víz is lehetséges a felszínén.

"Elképzelhető, hogy egy óriási óceán borít egy kőzetbolygót. Az eddig felfedezett exobolygók, a távoli napok körül keringő bolygók túlnyomó többsége a Jupiterhez és a Szaturnuszhoz hasonló gázóriás. A lényeg, hogy olyan bolygókat keressünk most, amelyeknek a felszínén akár élet is lehet, azaz megfelelő távolságra vannak a napjuktól ahhoz, hogy a víz folyékony állapotban lehessen. Szent Grálként keresik az ilyen bolygókat" - emelte ki a csillagász. Amennyiben az űrteleszkóp felfedez ilyeneket, s erre nagy esélye van, akkor a következő évtizedre megtervezik azokat az eszközöket, amelyekkel megfigyelhető e bolygók felszíne és légköre.

"Megfigyelhető, hogy ezeknek a Föld-szerű, tehát lakható bolygóknak a légkörében vannak-e olyan biomarkerek (vegyületek, molekulák), amelyek jelenléte az élet lehetőségét veti fel. Vagy esetleg a bioszférára utaló jelek is lehetnek, amelyeket több tíz - több száz fényévnyi távolságból is meg lehet figyelni. Ezekből arra lehet következtetni, hogy egy adott bolygó felszínén esetleg lehet-e élet. Földünket nagyon messziről megfigyelve igen jellegzetes dolgok utalnak arra, hogy növényzet van a felszínén, oxigéntermelés folyik. Tehát nem olyan egyensúlyban van a földi légkör kémiája, mint egy élettelen bolygó felszínén lenne. Ezek az eszközök még csak a tervezőasztalon léteznek, de ez a kutatás iránya, és ebben a Kepler űrteleszkóp az első lépés" - hangsúlyozta Szabó Róbert.