Az új-zélandi fővárosban, Wellingtonban található Karori Vadrezervátum dolgozói a szokásos karbantartási munkálatok során fedezték fel a tuatarabébit - mondta el Raewyn Empson természetvédelmi igazgató.

"Mindannyiunkat teljesen fellelkesített a felfedezés. Ez azt jelenti, hogy sikerült visszatelepítenünk egy állatfajt a szárazföldi területre, amely erős áttörést jelent az új-zélandi állatvilág megóvásáért tett erőfeszítéseinkben" - mondta el az igazgató.

A tuatarák, amelyek teljesen kifejlődve elérhetik akár a 80 centiméteres hosszúságot is, az utolsó gyíkszerű leszármazottjai azoknak a hüllőfajoknak, melyek 225 millió évvel ezelőtt együtt taposták a földet a dinoszauruszokkal. A becslések szerint körülbelül 50 ezer egyed él a ragadozóktól megtisztított 32 apró, parthoz közeli szigeten, ám 200 év óta a mostani volt az első eset, hogy újszülöttre bukkantak a szárazföldön - állítják a zoológusok. Az Új-Zélandon honos állatfaj az 1700-as évek végén majdnem teljesen kipusztult az ország három fő szigetéről, méghozzá az olyan ragadozók elszaporodása miatt, mint a patkányok.

Raewyn Empson szerint, a hüllőbébi nagyjából egy hónapos lehet, és valószínűleg egy 16 hónappal ezelőtt lerakott tojásból kelt ki. A tavalyi év során a vadrezervátum területén ugyanis két, nagyjából pingponglabda nagyságú tojásokkal megrakott fészekre bukkantak.

"Nem valószínű, hogy ez az egyetlen kicsi, amely most kelt ki, de hatalmas szerencsénk volt, hogy láthattuk őt" - tette hozzá az igazgató. Annak ellenére, hogy a fiatal állat egy 250 hektáros természetvédelmi terület ragadozóktól elkerített területén él, nagykoráig mégis nehéz megpróbáltatások várnak rá, hiszen nemcsak a kannibál szokásokkal rendelkező felnőtt hidasgyíkok elől kell menekülnie, hanem a jégmadarak, valamint a honos baglyok elől is, amelyek számára ízletes csemegét jelent a fiatal hüllő. "Ahogy az összes többi itt élő állatnak, úgy neki is szembe kell néznie ezekkel a veszélyekkel" - mondta a természetvédelmi igazgató.

"Lehet tuatarákat tenyészteni a kockázati tényezők kiiktatásával, ám ilyen eredményeket elérni a természetes ragadozók (mint a honos madarak) között igen pozitív jelnek számít" - mondta Lindsay Hazley, a Southland Museum and Art Gallery tuatarákkal foglalkozó szakembere. 

Nagyjából 200 tuatarát engedtek szabadon 2005-ben a Karori Vadrezervátumban, aminek célja az Új-Zélandon honos madarak, rovarok és egyéb állatfajok tenyésztése. A tuatara egyedi jellegzetessége, hogy két felső fogsora, az alsó állkapcson található egy fogsorra záródik rá, valamint a fejtetőn található egy fényérzékeny tobozmirigy, mely úgy néz ki, mint egy harmadik szem.