A Temple Egyetem és az amerikai Smithsonian Intézet Nemzeti Természettudományi Múzeumának kutatásai arra is fényt derítettek, hogy kukoricát az alacsonyan fekvő területeken kezdték termeszteni, nem pedig a magaslatokon, ahogy eddig hitték.

A kukorica egy nagy méretű, vadon élő cserjéből, a vadkukoricából (teosinte) származik, amelynek öt faja létezik Mexikóban, Guatemalában és Nicaraguában. A közép-amerikai országok egyik fő táplálékát jelentő kukoricához legközelebb a közép-mexikói régióban található Balsas-folyó területén termő faj (Balsas teosinte) áll. A szelíd kukoricafaj eredetének keresése közben a kukorica őrlésére szolgáló régi szerszámokat is találtak és egy másik növényfaj, a trópusi tüskéstök (Sechium edule) maradványait is, ami azt bizonyítja, hogy mindkét fajt közel 9000 éve fogyasztják errefelé - közölte Dolores Piperno, a Smithsonian kutatója.

A kutatók tavak üledékében szenet és pollent találtak, ami azt bizonyítja, hogy e növények termesztéséhez erdőterületeket tisztítottak meg. Kukoricakeményítőt is találtak sok, itt felszínre került szerszám repedéseiben - mutatott rá Anthony Ranere, a pennsylvaniai Temple Egyetem kutatója.

Sokáig vita folyt a kukoricatermesztés kezdeteinek idejéről és helyéről, és eközben soha nem kutatták a Balsas-folyó vidékét, ahol most előkerültek a vadkukorica maradványai.