A Pride volt az Orbán-rendszer temetési menete
A rendszerváltás idejének hangulatát lehetett érezni abban a tömegben, ahol a legtöbben legfeljebb gyerekek voltak akkoriban.
A connecticuti Dan Lloyd professzor megfigyelte, hogy az agy mely területei aktívak egy időben, ezekhez pedig egy-egy zenei hangmagasságot társított. Ezek után beadagolta a kísérlethez készített szoftverébe az egyes agyszkeneket, amelyeken az láthatjuk: az idő múlásával milyen aktívak az agy egyes részei. Az aktív zónák hangokat szólaltattak meg, amelyeknek hangereje az aktivitás nagyságával volt egyenes arányban. A megszólaltatott zenékben (ahogyan az a lenti videóban is hallható) a harmóniáknak köszönhetően nem hallhatunk disszonanciát, az egyes "zeneművek" viszont kifejezetten kaotikusak.
Az agyszkenek készítése közben a kísérleti alanyokat különböző ingereknek vetették alá: villogó fényeket mutattak nekik, autószimulátort kellett vezetniük, illetve megfigyelték nyugalmi állapotukat is. A kísérlet során skizofréniával és demenciával diagnosztizált, illetve egészséges önkéntesekkel is dolgoztak - az egyes mentális állapotokhoz pedig jellegzetes zenei mintázatok tartoztak.
A skizofrének agyműködése kiszámíthatatlanul váltakozott alacsony, illetve magas aktivitási szint között, mindezt pedig értelemszerűen hallani is lehetett. A skizofrénia jeleit az MRI-szkenre pillantva is lehet észlelni, a pácienseknél a hangerő, valamint a ritmika teljesen kiszámíthatatlan módon változott - a demenciával diagnosztizált betegeknél pedig szintén jellegzetes hangok és ritmusok árulkodnak agyuk állapotáról.
A New Scientist által megkérdezett agykutatók pozitívan vélekednek az ötletről: a hangok révén ugyanis észlelni lehet olyan mintákat, amelyeket szemmel nem feltétlenül lehetne megkülönböztetni, valamint az idő függvényében sokkal jobban ki lehet így alakítani egy komplex mentális képet.
