A Csendes-óceán dél-amerikai partokhoz közeli felszíni vizeinek két-öt évenként bekövetkező, az átlagosnál erősebb felmelegedése nyomán a Csendes-óceán nyugati vidékének esős időjárása egyre keletebbre tolódik. Az El Nino Ausztrália, Délkelet-Ázsia és India egyes részein már korábban is aszályokat okozott, Közép- és Dél-Amerikában viszont áradásokhoz is vezetett. Az Atlanti-óceán vidékén hatására ugyanakkor csökkenhet a hurrikánok száma. A nagy kiterjedésű éghajlati-meteorológiai jelenség 1997-98-ban kétezer ember halálát követelte, az általa okozott gazdasági kár többmilliárd dollárra rúgott.

A NOAA szakértői szerint az El Nino újabb kialakulásához vezető tényezők tovább erősödhetnek, és hatásaikat a télen már érezni is lehet. A jelenség a tengeri élővilágot is jelentősen visszavetheti, ugyanis a vízben található tápanyagokat az enyhébb viharok nem képesek felkavarni, a lelassult tápanyagkörforgás pedig negatív hatással lehet egyes halfajokra, illetve az ezekkel táplálkozó madarakra.

A légkörkutatók a Csendes-óceán trópusi területein továbbra is figyelemmel kísérik a kibontakozó folyamatot, és további információkat gyűjtenek az augusztus 6-án kiadásra kerülő éves hurrikán-előrejelzéshez.

"A fejlett éghajlattudománynak köszönhetően időben tájékoztatni tudjuk a különböző kormányok, iparágak és katasztrófa-elhárítási szervezetek vezetőit, hogy az El Nino okozta változások ismeretében óvintézkedéseket hozhassanak életek, vagyontárgyak és gazdaságok védelmében" - mondta Jane Lubchenco, a NOAA vezetője.