A szovjetek sosem vitatták

Az Apollo 11 sikeres küldetésére a hidegháború közepén került sor, s a holdraszállás komoly propaganda-értéket jelentett a kommunista-ellenes nyugat számára. A Szovjetunió pedig minden alkalmat megragadott, hogy rontsa az Egyesült Államok hitelét. 1969-ben pedig még mindig a kubai rakétaválság miatt elszenvedett presztízsveszteséget nyögték, így nyilvánvaló, hogy minden lehetőséget megragadtak volna, hogy borsot törjenek az USA vezetőinek orra alá. Az a tény, hogy az ezt követő évtizedekben Moszkva egyszer sem kérdőjelezte meg az amerikai sikert, már önmagában elég lehet a szkeptikusok elhallgattatására. Persze felvetődött az is, hogy egy globális méretű konspirációról van szó, ez azonban a valóságtól legalább annyira elrugaszkodott elképzelés, mint a földönkívüliek bázisa az Antarktisz jege alatt. 

A felvételek mennyisége

Az összeesküvés-elméletek rajongói előszeretettel sorolják a bizonyítékok között a holdraszállás felvételein látható, eltérő szögekben álló árnyékokat és különös fényforrásokat, azonban nem vesznek figyelembe olyan tényeket, mint a légkör hiánya, amely a fénysugarak beesési szögét módosítja, illetve a holdkomp borítását, amely fényvisszaverő anyagból készült, s így ez is módosíthatta a fények játékát. A képhamisítást bizonyító tényként szokták emlegetni a csillagok hiányát is, azonban a kamerák nappali fényviszonyokra voltak állítva, s az apró fénypontok ezért nem jelennek meg az „égbolton”. Az a tény, hogy a rengeteg felvételen nem látható semmi olyan konkrét bizonyíték, ami alátámasztaná a szkeptikusok vélekedését, tovább erősíti a holdraszállás valódiságát.

Buzz Aldrin az összeesküvés-elméletek egyik kedvelt célpontjával, a Holdra letűzött amerikai zászlóval © NASA

A kőzetminták

Negyven éve járt először ember a Holdon

A jubileum kapcsán olvassa el a hvg.hu-n megjelent cikkeket a Hold kutatásával kapcsolatban.

Az Apollo 11-17 küldetései során összesen mintegy 382 kilogramm holdkőzetet szállítottak vissza a Földre, további elemzésre. Minden egyes kutató, aki megvizsgálta ezeket a mintákat, elismerte azok földönkívüli mivoltát, s soha egyetlen olyan tudományos beszámoló sem jelent meg, amely ennek ellenkezőjét bizonyítaná. Azok, akik azt állítják, hogy ezek a kőzetdarabok a Holdból kiszakadt meteoritokból származnak, nem veszik figyelembe, hogy az első ilyen mintákat csak a nyolcvanas években fedezték fel, s az összes, Földön fellelt holdkőzet tömege  alig éri el a 30 kilogrammot. Ráadásul a Holdról begyűjtött anyagok összetétele teljes mértékben megegyezett az amerikai és a szovjet űrprogramok esetében.

A belső emberek

Az összeesküvés-elméletek jellemzően olyanoktól származnak, akiknek semmilyen rálátása nem volt a tudományos vizsgálatokhoz. Dr. James Longuski, űrrepüléssel foglalkozó mérnök rámutatott: a projektek kiterjedt mivolta önmagában lehetetlenné tette, hogy megakadályozzák az esetleges információszivárgásokat. A szakember becslései szerint csak az Apollo programban több mint négyszázezer ember vett részt. Valószínűtlennek tűnik, hogy ennyi emberből senki sem leplezte volna le az esetleges konspirációt, főként, ha az ebből – a holdraszállás hiteles leleplezéséből - származó potenciális bevételek lehetőségét is figyelembe vesszük.

Megtörtént újra és újra

Charlie Duke, az Apollo 16 legénységének tagja egyszer úgy fogalmazott: „kilencszer jártunk a Holdon. Miért hitetnénk el kilencszer, hogy megtettük, ha az egész csak egy nagy összeesküvés lenne?” A kérdés jogosnak tűnik, mivel jóval egyszerűbb egyszer eljátszani egy alaposan kitervelt hazugságot, mint további nyolc alkalommal kockáztatni, hogy fény derüljön a titokra. A dollármilliókat, vagy akár milliárdokat felemésztő, hat különálló Apollo-küldetés szükségtelenül nagy áldozatot jelentett volna, ha csupán arról lett volna szó, hogy a közvéleménnyel elhitessék: emberek jártak a Holdon.